Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának 17, Petrovics György jegyző: Sztranyavszky Sándor! Sztranyavszky Sándor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy Sigray Antal gróf képviselő úrnak gazdasági, pénzügyi, külpolitikai és közjogi kérdésekről elmondott érdekes fejtegetésére hosszasabban ne reflektáljak, mert a rendelkezésre álló időt arra akarom felhasználni, hogy mint a többségi pártnak egyik tagja a Gömbös-kormány első költségvetésének tárgyalása alkalmával mérleget készítsek^ a kormány parlamenti bázisát képező többségi párt részéről a kormány félesztendős működéséről. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Mégis Sigray Antal gróf fejtegetéseire csak azt a megjegyzést kívánom tenni, hogy a királykérdésnek, e fontos közjogi kérdésnek megoldása, illetőleg az erre vonakozó inézkedés folyamatbatétele — mint ő maga is elismerte — a kormány hatáskörébe tartozik (Felkiáltások \a jobboldalon: Elsősorban!) és a kormányt támogató többségi párt, bizalommal a kormány iránt, tudatában van annak, hogy a kormány a nemzet iránti kötelességét ebben a tekintetben is felelősségének teljes tudatában abban az időben, amikor a nemzet érdeke parancsolja, (Felkiáltások balfelől: Most páransol ja!) teljesíteni is fogja. (Gr. Sigray Antal: Ez helyes! — Friedrieh István: Ez helyes így!) T. Képviselőház! Ha visszatekintünk arra a félesztendőre, amely eltelt azóta, amióta kormányzónk bizalma Gömbös Gyulára bízta az ország kormányzását, (Éljenzés a jobboldalon.) akkor először vissza kell tekintenünk azokra az időkre, amely idők Gömbös Gyula kormányalakítását megelőzték volt. (Halljuk! Halljuk!) Egy katasztrofálisan rossz gabonatermés s a nagy munkanélküliség folyományaként jelentkeztek a télre várható inség előjelei. A mezőgazdasági termeivények katasztrofálisan alacsony árszínvonala, a kivitel nehézségei, — szinte lehetetlen volta — az Ausztriával fennállott provizórium igen korlátolt lehetőségei, a csehekkel való szerződésnélküli állapot jóformán minden exportlehetőség nélkül, gabonaés állatkivitelünknek majdnem teljes szünetelése még azokba az államokba is, melyekkel szerződéses viszonyban voltunk, kereskedelmi mérlegünkre végzetesein hatottak. A Károlyi-kormánynak az államháztartás egyensúlyban tartására irányuló kétségbeesett erőfeszítései ellenére nagy deficit vetette élőire fekete árnyékát, mert a szinte megdermedt gazdiasági élet nem tudta beszolgáltatni a vártösszegeket, az állam bevételeinek legnagyobb része alatta maradt az előirányzatnak. A transzfermoratórium révén a külföldi hitelezők alapjában felgyülemlett összegek hiányoztak a gazdasági élet vérkeringéséből és jelentkezett a deflációs pénzügyi politika hátránya is. Az ország nyersanyag-ellátása devizák hiányában egyre nehezebbé vált és a valutavédelmi intézkedések káros hatása nyilvánult meg abban, hogy a mezőgazdsági export ellenértékét a gazda nem teljesen kapta meg, míg az ipar aránytalan előnyhöz jutott az importdeviza olcsó megszerzésével. A kliringszerződések is hátrányosaknak bizonyultak, mert sokszor felesleges behozatalra kényszerítettek és ezzel is rontották külkereskedelmi mérlegünket. A gazdasági válság, amely a társadalom és a nép széles rétegeire nehezedett, nyugtalanságot, elégedetlenséget váltott ki, amit politikai célzattal több oldalról még szítottak is. '. ülése 1933 május 3-án

t szerdán. 15 A közhangulat elmérgesedése, az adóbehajtások terén az addig alkalmazott elnéző eljárás a mindjobban hanyatló kereseti és értékesítési lehetőségek következtében az adófizetés terén 'a passzivitáshoz, sőt töbib helyütt az oknélküli csökönyös ellenálláshoz vezetett, ami már az egész államgépezet üzembiztonságát veszélyeztette. e

',-',-i Az ország társadalmának, népének komoly elemei aggódással tekintettek körül, hová, merre hányattatik jövendőnk; mások lesállást vettek fel és várták, mikor vethetik ki hálójukat a zavaros vizekre. A pengő értékének tartásán kívül nem volt más Programm, célkitűzés, a jövó fejlődés iránya teljesen homályban volt, mindenki iránytűt keresett, egy átfogó tervet, világos, hátor és elszánt politikai és gazdasági programmot várt. (Eckhardt Tibor: Ki támogatta ezt a szörnyű kormányt? — Ulain Ferenc: Egy éven át! Én nem! — Szilágyi Lajos: Nagyon jóban volt az ellenzék vele!) Vannak a t. túloldalon ülő képviselőtársaim közül többen, akik, ha nem is nyíltan, de úgy bizalmasan jobban támogatták, mint én és pártomnak sok tagja. (Ulain Ferenc: Az ön jelenlegi többsége, elnök úr! — Eckhardt Tibor: Nagyon szívesen! — Gr. Hunyady Ferenc: Vannak hű pretoriánusok! — Lakatos Gyula: Nem szégyen! — Rassay Károly: Ne felejtsék el, hogy Gömbös Gyulát is támogatták akkor! — Létay Ernő: Állapodjunk meg abban, hogy közös ellenszenv volt! — Fábián Béla: Nem volt ellenszenv! — Rassay Károly: Furcsa fejezete ez a magyar politikának! — Sándor Pál: Maguknak kell megsértődniük e beszéd által, nem nekünk! — Szabóky Jenő: Ne izgasson, Sándor Pál képviselő úr! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Sztranyavszky Sándor: Termelő és fogyasztó, kereskedő és iparos, adós és hitelező; egyik sem tudta, mi vár rá, mi előtt áll. Ilyen helyzet közepette, terhes viharfellegek gomolygása közben következett be a kormányválság és vette át kormányelnöki megbízatását Gömbös Gyula, kinek jövetelét sokan sejtették, várták — kevesebben aggódással, gyanakvással nézték. Első megnyilatkozásai, rádiószózata, itt és a Felsőházban elmondott bemutatkozó beszédei megerősítették hívei és barátai bizakodását, reménységeit, megnyerték a közömbösöket, türelmes megállásra késztették a gyanakvókat és ellenfeleket. (Friedrich István: Begyullasztották a félénkeket! — Derültség) Már ennek a lelkiállapotnak kialakulása, a nemzet pszichéjében végbemenő előnyös változás igazolták a vállalkozást és alkalmassá tették, ellenállóvá fejlesztették a nemzet testét az elkövetkezett ínséges tél átküzdésére és a kormány további tervei, előkészítő munkásságának elvégzésére. A nemzeti munkatervben iránytűt adott a kormány a nemzet kezébe; megmondotta, mik a céljai, hová visz az útja, merre akarja vinni nemzetét. Hét hónap telt el azóta és hogy e hét hónap alatt nem lett édenkertje Csonka-Magyarország, a derekában kettétört szúette tölgy nem hozott egetostromló hajtásokat, megszólaltak az irigy gyűlölködők és kezdték hintegetni, vetegetni, szórni a csalódottság, kétkedés, lelki csüggedés csírázásra szánt, — hála a nemzet többsége józan ítélőképességének és tisztánlátásának — fogékony talajra nem talált mustármagjait. - . .., 3*