Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

20Ö Az országgyűlés képviselöházánah csönök folyósítása olyan nehézségekkel jár és olyan adminisztrációval, hogy alig tudja valaki felvenni. A kamatkedvezmények tekintetében ez különösen a vidéken jelentkezik. Kistételű kölcsönöknél annyi mindenféle bizonyítvány, kataszteri koronáknak stb. igazolása szükséges, hogyha egy 3—4U0 pengővel tartozó kisgazda bejön a bankba és hazaküldik, hogy szerezzen be még bizonyos igazolásokat, ez annyit jelent, 'hogyha 8 pengőt kell neki űzetni kamatban, hogy elengedjenek neki hármat, a költség többe kerül s végeredményben nem keres ezen semmit. Lehetséges, hogy talán a nagyadósoknak ez előnyére szolgál, de a kicsinyeknek nem. Most még néhány szót a létesítendő gazdabankról. Nagyon félek, hogy nem lesz-e még egy új Fob.-kölcsöneljárás belőle, mert a földnek átvételéhez pénz kell. Honnan fog az előkerülni, hogyan fogják ezt megoldani, azt előre nem látjuk. Reméljük, talán sokkal kedvezőbb eredményeket fog elérni, mint az a többi kísérlet, amelyet a kormányzat a mezőgazdasági adósok helyzetének javítására tett. Az a megoldás, amelyet Rassay t. képviselőtársam ajánlott, t. i. a végleges kényszerrendezés talán keresztülvihetőnek látszik, úgy látszik, hogy talán járható út, telekkönyvünket azonban féltem, féltem a telekikönyvi megbízhatóságot. Telekkönyvünk olyan értékünk, amely nemcsak belső viszonylatban érték, hanem külső viszonylatban is. A telekkönyvi hűséget, a telekkönyv biztonságát megbontani a kényszerrendezéssel olyan dolog, amelyről nem tudom, nem lesz-e esetleg visszahatása. T. Ház! Rassay képviselőtársam azon panaszkodott, hogy a betétek nem szaporodnak, bár a Nemzeti Banknak és a Postatakarékpénztárnak folyószámlaállománya csökken. Erre válaszom a következő. A betétek azért nem szaporodnak, mert bizonyos bizalmatlanság van mindig és ezt a bizalmatlanságot még csak fokozza az olyan felfogások hirdetése, mint amilyet Eckhardt Tibor képviselőtársunk képvisel. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) A pénz pedig, amelyet kivesznek a hank okból, mivel a bankok egyáltalán senkinek nem adnak kölcsönt, vagy pedig rendkívül nehezen, most magánkölcsönök alakjában fut azokhoz az emberekhez, akiknek pénzre szükségük van. Éppen ezért, ezek a gazdamoratóriumos intézkedések azokon a gazdákon sem segítettek, akiken segíteni hivatva volnának, hanem talán inkább rontottak, közhiteli szempontból, mert most már az a gazda sem tudja megkapni a kölcsönt, akinek tehermentes ingatlana van. A költségvetés kiadási oldaláról már beszéltem és megállapítottam, hogy alig hiszem, hogy az ott beállított Összegek befolynak. Igazat adok a pénzügyminiszter úrnak akkor, amikor azt mondta, hogy a magyar pénzügyi közéletnek a nagylakásból vissza kell kerülnie a kislakásba. Sajnos, ez a megállapítás csak most jött. Nem jött akkor, amikor a trianoni békeszerződés a nagylakást megszüntette és a kislakásba visszakényszerítette az országot. Akkor úgy történt, hogy a nagylakásnak összes bútorait összehordtuk a kislakásba, egész személyzetét beletettük, az egész személyzetnek adminisztrálni kellett a lakást s a bútorok nem voltak elegendők, vásároltunk bele luxuscikkeket, luxusbútorokat és a végén rájövünk, hogy ezeket a bútorokat megtartani s azt a személyzetet, amely ehhez a lakáshoz szükséges, fenntartani nem lehet, mert a személyzeti rezsi egy lakónál mindig olyan teher, amely hasznot nem hoz. Az államnak is rá kellett jönni erre és na176. ülése 19ÉS május 9-én, kedden. gyón helyesen mondja a pénzügyminiszter úr, hogy le keli építeni s nagyon sok intézményt meg kell szüntetni, nagyon sok célszerű intézményt pedig, amely kellene, hogy fennmaradjon, el Hell raktározni. Az állam felesleges személyzeti rezsijét tehát meg kell szüntetni és ezt magunktói kell megszüntetnünk, mert ha erre a viszonyok, az államcsőd vagy pedig egy felfordulás fog kényszeríteni bennünket, akkor ez sokkal, de sokkal fájdalmasabb lesz, mintha most magunk megcsináljuk. X)e ehhez a leépítéshez — mint előttem szólott t. képviselőtársam mondotta — nagy energia és nagy erő kell és ezt a nagy energiát és ezt a nagy erőt csak keresztény megadással és a keresztény erkölcsöknek minden vonalon való bevezetésével lehet elérni. T. Ház! A keresztény szellem le tud mondani. És ha ez az igazi keresztény szellem fog érvényesülni az országban és az ország politikájában, akkor meglehet minden bizalma a lakosságnak, hogy ez a leépítés nyugodt mederben eis a viszonyoknak megfelelően fog történni. A keresztény politika az új szociális embert kívánja. Az új szociális embernek pedig az az érdeke, hogy megértsék és pedig necsak a kicsinyek, akiknek magyarázni szokták a szocializmust, hanem megértsék elsősoirban a nagyok. Ha végigvizsgáljuk a különböző auktorokat, akiket joibb- és baloldalon előhoznak és ha a ímarxismustól kezdve végigmegyünk egészen a kollektivizmusig és az individualizmusig, és ezek mind szőnyegre kerülnek a Házban, kérdem, miért ne lehetne idehozni azt a két legfőbb auktort, akik az egész világszolgálatában és nézetem szerint az egész keresztény világban és világnézetben a legelső helyet foglalják el: XIII. Leó pápát és XI. Piust. XIII. Leó volt az, aki ezelőtt 42 esztendővel érezte meg és értette át a szociális gondolat fontosságát és már 42 esztendővel ezelőtt megmutatta az utat, hoigy merre kell járnia az emberiségnek és mindazoknak, akik emiberek kezelésével és uralmával foglalkoznak. És XI. Pius «Quadragesimo anno» kezdetű bullájában hivatkozva nagy elődjére, azt mondotta. hogy nagy vagyonok halmozódnak össze, amelyek a kisemberek sorsával nem törődnek, hogy a nagy vagyonok nemcsak egyes emberek tulajdonai, akik nagy jlövedelemre téve szert, nem nézik azt, hogy ezeknek a vagyonoknak ,a fel nem használásából milyen sok munkátlanság és nyomor keletkezik. T. Ház! Ha az emberi élet biztosítja iesz ebben a világban, hogy ha a munka uzsorája meg lesz szüntetve és ha egyszer rá fog jönni a kapitalista világrendszer arra, hogy a tőke által vásárolt gép nemcsupán a tőkésnek használ és azt nem kizárólag a tőkés használhatja ki, talán rá fog jönni arra is. hogy mindazokat az előnyöket, amelyeket a gcp a tőkének jelent, kötelessége megosztani azzal a munkással, aki a gép által munkanélülivé vál'hatik. Délután rninnyés Lajos képviselőtársam beszélt a gépekről, amelyek a munkanélküliek millióit teiremtik. iKi gondolta volna, hogy Amerikában, amikor elnökválasztás van, a munkanélküliek százezrei járják körül a Pehérházaf? Ki gondolta volna, hogy abban a konszolidált Svájcban, amelyről azt mondják, hogy ott minden arany és minden fénylik. Genfben a megszólalnak a munkanélküliek ellen a gépfegyverek? A keresztény erkölcs nemcsak — hogy úgy I mondjam — katolikus találmány, mert, mond-