Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése lOàS május 9-én, kedden. Í90 Végén arra jött rá» hogy üzlete nem ér semmit. A tisztviselő, amikor 1-én megkapta a pénzét, másnap, vagy harmadnap nem tudott rajta vásárolni semmit. De a gazda is így járt. Ha valamit, terményt, vagy földet vásárolt, a kö­vetkező napokban az többet ért, de amikor jött a defláció, nem volt a múlt kormányok­nak az iaz ereje, hogy a gazdákat, akik az in­fláció alatt földöt vásároltak,, és instruálták a 'birtokukat, felvilágosítsák, A^agy legalább is megakadályozták volna azt, hogy további és lüovábbi adósságot csináljanak, hanem ínég traktor- és exportkölcsönökkel segítették hozzá a gazdákat ahhoz, hogy minél több adósságba merüljenek. így került a gazdatársadalom abba a lehetetlen, helyzetbe, amelyben ma van. Ez azonban nem ok arra szerény vélemé­nyem szerint, hogy most különböző módszerek­kel, különböző csodaszerekkel előjöjjünk, nem ok arra, hogy az aranyalapot megbolygassuk, s nem lehet figyelembevenni pl. a mi vidékün­kön a Bell-féle elgondolást sem, amely ugyan nagyon helyes, és igazi magyar lélekkel van kigondolva, hogy csak a belső erőkkel igyekez­zünk magiunkon segíteni. El lehet-e képzelni, hogy egy ilyen kis állam, mint amilyen mi va­gyunk, egészen új reformtervekkel jöjjön elő, s ez a reformterv ne éreztesse külpolitikai és pénzügypolitikai tekintetíben a maga hátrá­nyait? Az azonban, hogy a pénzügyminiszter úr, hogy úgy mondjam, teljesen a külföld szájaíze szerint igyekszik berendezni a pénz­ügyi politikát, és lehetőleg odahat, hogy a pengőértékállandósága megmaradjon, nem zárja ki azt, hogy a külföldi hitelezők teljesít­sék azokat a kötelezettségeiket, hogy belföldi adósaikat fizetőképessé tegyék. A külföldi hi­telezőnek éppen olyan érdeke az, hogy adósát fizetőképessé tegye, mint ahogy az adósnak ér­deke, hogy adósságát lefizesse. Szerintem a külföldi hitelezőkön is csak azzal lehet segí­teni, ha azt a vámgyűrűt, amely bennünket teljesen körülvesz, valahogyan enyhítik, ha Németországba, Olaszországba, Franciaor­szágba, ahová nekünk kivitelünk lehet, és a környező államokba lehetővé teszik a kivitelt, mint ahogy remélem, hogy ez meg fog tör­ténni, akkor meglesz az adottsága annak, hogy a belföldi lakos külföldi adósságait fi­zetni tudja. Azt hiszem, hogy Turi t. képviselőtársam álláspontja a revízió és restauráció kérdésé­ben nagyon lényeges ebben a kérdésben, mert az esetben, ha koirmányunk a revízió érdeké­ben (helyesen dolgozik, ha a restauráció érde­kében mindent megtesz, amit emberileg meg lehet tenni, és soha nem fog elhangzani a túl­oldalról az, hogy az 1920. évi I. tc.-re való hivatkozással nem lehet ezt a kérdést még tár­gyalás alapjául sem venni, ha feltesszük a túloldalon, mintahogy Berki képviselőtársam tette, azt, hogy ezek a kérdések csak arra al­kalmasak, hogy talán erőszakos módon oldás­sék meg a restauráció kérdése, amiben nagyon téved, mert ezen az oldalon ezt senkisem mondja; ha ezek a kérdések a gazdasági kül­politika irányvonalában és a magyar nemzet érdekében oldatnak meg, akkor hiszem, hogy a magyar gazdasági viszonyok igenis, lénye­gesen változni fognak. Ehhez azonban az is kell, hogy a külföldi hitelezőknek őszintén valljuk be azt a körülményt, hogy majdnem teljesen el vagyunk adósodva. A pénzügyminiszter úr expozéjában azt mondotta, — és ezt a túloldalról állandóan han­goztatják — hogy mi nem vagyunk olyan túl­ságosan eladósodva, illetőleg mezőgazdaságunk csak 32.3%-ig van adóssággal terhelve. Ide­vonatkoziólag legyen szabad egy kis statisz­tikával szolgálni. Konkoly Thege Gyulának a Statisztikai Szemle 1932. évi november havi számában megjelent tanulmánya szerint a földbirtokosoknak 45 '2% -a és a földbirtokok­nak 37'3%-a van megterhelve. A mezőgazda­ság Összes terhét az 1932. év végére — a beke­belezett es be nem kebelezett netto terhet — 2'3, illetőleg 2'4 milliárd pengőre becsülte. Eb­ben az összegben Konkoly Thege szerint a ban­kok és takarékpénztárak kihelyezése 928 millió pengő, holott a Pénzintézeti Központ 1932. ok­tóberi és novemberi értesítője szerint a tagin­tézetek részére kiadott mezőgazdasági hitel 1313 'millió pengő. így tehát, ha ezt a differen­ciát hozzáadjuk, 2785 millió pengőre becsül­hető a mezőgazdasági teher, amely 6,765.000 holdat terhel. Ha ezt Magyarország összterü­letéhez hasonlítjuk, amely 15,816.000 katasztrá­lis hold és ha figyelembe vesszük, hogy a Lebosz. terhekből csak 488 millió van felvéve, és 1,049.000 katasztrális holdat osztottak ki, ha figyelembe yesszük, hogy ezeknek a ter­heknek fedezetét nem képezik a földadó alá nem eső értéktelen területek, akkor megálla­píthatjuk, hogy a magyar mezőgazdasági in­gatlan legalább 50%-ig van megterhelve. Ha még ebből levonjuk a korlátozott és kötött for­galmú ingatlanok területét, amelyek csak rész­ben vannak megterhelve, úgy bátran állíthat­juk, — ez felel meg a valóságnak — hogy a magyar szabadforgalmú mezőgazdasági birtok legalább 70%-a van megterhelve. Ezzel szem­ben a kamat nem 4%, mint békevilágbari volt, hanem 7—8%, a közteher legalább háromszoros, az ingatlan értéke a békenívó alatt van, a ter­mény olyan lolcsó, hogy alig éri el a termelési értéket, az előállítási ár legalább 50%-kai ma­gasabb, mint békében volt, az ipari árucikkek árai legalább 30—40%-kai magasabbak és ha még figyelembe vesszük, t hogy a mezőgazda­sági termény az exportálásnál legalább 30%-ot veszített, — most valami javulás van — akkor valljuk be őszintén a külföld előtt, hogy egy teljesen eladósodott mezőgazdasággal állunk szemben és a külföldi hitelező nem is kíván­hatja, hogy mi részére teljesítsünk. Ha a külföldi hitelező ezt nem kívánja, akkor nincs értelme annak, hogy a teljesítő­képességgel nem rendelkező mezőgazdaságtól és szőlőgazdaságtól teljesítést provokáljon ki a pénzügyi kormányzat, illetőleg az állam és ezzel a tönk szélére vigye, mert ez a mezőgaz­daság már nem a kamatokat és a tőkét nem tudja fizetni, hanesn magát az adót sem. A költségvetés a legnagyobb realitással van összeállítva, azonban egészen biztosan merem állítani, hogyha a pénzügyiminiszter úr csak a mai viszonyokat nézi, ha azon az alapon indul el, ahogyan ma vagyunk, úgy nemre­mélíheti, hogy ennek a költségvetésnek bevételi oldala befolyjon, bár kedvező az, ami ma lát­szik, mégis, ha a viszonyok nem javulnak, akkor ez a költségvetés nem lesz reális, de nem is lehet reális. T. Ház! A mezőgazdasági ingatlanok ter­heivel szemben azonban a kormány a belső megoldások tekintetében — hogy úgy mond­jam — csak pepecselt, mert mindaz, ami eddig történt,, nem nagy jelentőségű, így a gazda­moratórium sem, amely tulajdonképpen abban jelentkezik, hogy az árveréseket elhalasztot­ták. Mi lesz majd 1933 október 31-ike után, ez izgatja a gazdát. Tatarozási és begyujtási köl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom