Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-176
198 Az országgyűlés képviselőházának módunk bármely nagyhatalmi csoporttal szembeszállani. De ez éppen úgy áll az úgynevezett fasiszta államokra nézve, mint áll a Buchinger képviselő úr által idézett demokráciákra nézve is. T. képviselőtársam, nekem van egy emlékem boldogult gróf Tisza Istvántól, aki a háború folyama alatt egyszer egy asztali beszélgetésnél azt mondta, hogy a nyugati államoktól, Franciaországtól, Angliától bennünket érdek nem választ el. Szerencsétlen véletlen az, hogy a német koloniális törekvések ellen szövetkezés történt a pánszlávizmussal, amely viszont a mi életünk ellen tör. Ez hozott szembe bennünket akkor a két nyugati nagyhatalommal. Már a háború alatt mondotta, hogy nincs okunk gyűlölködésre, vagy ennek az ellenséges viszonynak a fenntartására. Felelős helyen nem láttunk más politikát, mint amely ebben a szellemben cselekedett, mert a legtárgyilagosabb politikát mindenkivel szemben éppen a mi külügyi kormányzatunk követte. De hogy hálátlanok legyünk olyan külpolitikai tényezők iránt, akik nehéz órákban nekünk szolgálatokat tettek, akik külpolitikai izoláltságunkból bennünet kiemeltek (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) és megsértsük egy mellettünk fejlődőben lévő és nagy nemzeti lendülettel újabb jövő elé induló nagy nemzet érzelmi világát, amely akárhogy vesszük, ezer év óta itt van a szomszédunkban, ilyen politikát ne méltóztassék kívánni seim a kormánytól, sem pedig a mögötte álló párttól. (Igaz! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Azt méltóztatott kívánni, t. képviselőtársam, hogy mi a szomszéd államokkal barátságos viszonylatokba lépjünk. Utalok a miniszterelnök úr tegnapi államférfiúi felelősségtől áthatott nyilatkozatára, amelylben a gazdasági közeledést m leghatározottabb formában felkínálja. A gazdasági közeledés lelhet egy barátságos atmoszféra alapja, de a; nagy nemzeti közvéleményben úgy a szomszéd államokkal szemben, mint azokkal szemben, akik' idebent a demokráciát hirdetik és ennek kapcsán kint szimpátiát vélnek a maguk részére felkelthetni, egyet kíván meg és ez a nagy nemzeti célokban való felöl vadas, a revízió nagy gondolatának fenntartás nélküli elfogadása, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) támogatása és ennek jegyében fogunk azután esetleg találkozni külpolitikai téren is. Míg ez meg nem történik, addig új útjaink különböző vonalakon fognak haladni, A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés, helyeslés és favs a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Petro Kálmán! (Zaj.) Elnök: Méltóztassék beszédét megkezdeni! Petro Kálmán: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselőtársam beszédének kezdetével kezdem meg én is felszólalásomat. Beszéde elején azt mondta, hogy nem helyesli az ellenzék kezdeményezését, inkább úgy látja, hogy a kormánynak kell kezdeményeznie. Szerény nézetem szerint és a tényeknek megfelelően is, a mai kormánynak éppen azért nincs ellenzéke, mert innen az ellenzék részéről megindított kezdeményezéseket teljesíti és mindazokat a kívánságokat igyekszik teljesíteni, amelyek innen évek hosszú sora óta a mindenkori kormányok felé irányultak. {Felkiáltások a jobboldalon: Nem baj!) örülök neki és éppen ebben látom a kormány nagyságát, hogy innen erről az oldalról mondják azt, hogy 176. ülése 1933 május 9-én, kedden. «a mi pénzügyminiszterünk» mondta el expozéját és adta be a költségvetését. T. Ház! Mindazokat, amik itt történtek és történnek hat hónap alatt, mi hoztuk fel itt ezen az oldalon és a kormány ezeket a kéréseket teljesítette akkor, amikor a részvénytársaság alkalmazottaira vonatkozó rendelet megérkezett, amikor a kamatleszállítás megérkezett, amikor a gazdamoratórium megérkezett és amikor a termelési kölcsön megérkezett s ugyan.csak az itteni követeléseket teljesíti a kormány akkor, amikor • az úgynevezett gazdabankot, amelyet a gazdák felsegítésére terveznek, talán megcsinálják. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem baj!) T. Ház! Ne méltóztassanak közbeszólni akkor, amikor én éppen a kormány iránti elismerésemet akarom kifejezni azzal, hogy nemcsak a saját iniciatívájukból indulnak ki, hanem igenis, figyelembe veszik mndazokat az eszméket is, amelyek innen indulnak el. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem baj!) r Méltóztassanak csak visszaemlékezni ezelőtt két évre, 1931. év augusztusára, amikor az úgynevezett — mondjuk ki őszintén — államcsőd bekövetkezett. Nem ez volt a helyzet; akkor még a másik oldal azt mondta, hogy ennek az államcsődnek csak és kizárólagosan a világkrízis az oka. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy ezzel szemben ezen az oldalon azt mondták, hogy nem a világkrízis az oka, hanem a rossz politika. Milyen összecsapások voltak itt a két oldal között és mennyire megérti most ez az oldal a másik oldalt s mennyire egyek a gondolatban és a megértésben. Akkor az volt a megoldás, hogy a világkrízis megszűnése fogja hozni a javulást, innen pedig úgy vélték, hogy a belső erők érvényesülése — és valljuk be egész őszintén: azoknak a belső erőknek érvényesülése, amelyeket ma a kormányelnök úr^ képvisel — hozza meg azt a kedvező atmoszférát, amely ezen az oldalon is megnyilvánult. A pénzügyi politikai irányzat kétféleképpen fogható fel. Az egyik: a külföldnek tetsző pénzügyi politika, a másik pedig: a belföldi érdekeknek tetsző pénzügyi politika. Az egyik a pengő érték állandóságára helyezi a fősúlyt, a másik pedig arra, — amint itt az ellenzék egyik igen t. vezére mondta, — hogy akkor lesz csak Magyarországon boldogság, amikor a pénz korlátlan mennyiségben vagy legalábbis olyan mennyiségben fog rendelkezésre állami, mint ahogy azt a gazdasági helyzet megkívánja. Két kérdés van, amely elbírálandó: a defláció és infláció kérdése. T. Ház! Én cís<ak egy példával tudom illusztrálni annak a gondolatnak lehetetlenségét, amelyet Eckhardt tt képviselőtársam felvetett. Ö ugyanis azt' mondja, hogy a pénzünk aranyalapját ötven százalékkal le kell csökkenteni. Én csak eirv léggömbre gondolok, amely tele van gázzal. Ha ezt a léggömböt megszúrom azzal a szándékkal, hogy abból csak ötven százalók gáz jöjjön ki, van-e a technikának olyan eszköze, amellyel meg fosom tudni akadályozni azt, hoay amikor már az ötven százalék kijött, megálljon és ne jöjjön ki több, ne jöjjön ki hetvenöt százalék. s hogy a léggömb ne omoljon össze teljesen? Az előttem szólott t. képviselőtársam nagyon helyesen mondta, ho«y ő csak a gazdasági kérdéseket mondta el, de nézzük mes 1 , hogy az infláció mit csinált a kereskedőnél 1 ? Az a kereskedő, aki az infláció alánján mindiar vasryonoeabb és vagyonosabb lett. mindig több és több korona vagyona feküdt benn az üzletében, a
