Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlési képviselőházának 176. ülése 1933 május 9-én, kedden. 193 székekből való nyilatkozatok felelős 'kormánynyilatkozatok, és ebben a felelősségben azok osztoznak, akik mögötte támogatólag ülnek. Méltóztassék tehát megengedni t. Képviselőház, hogy ezt a mértéket alkalmazzam saját felszólalásomra is és kizárólag* olyan kérdésekkel foglalkozzam, amelyeket a költségvetés állított, előtérbe, vagy pedig amelyeknek alapját a kormány nyilatkozatai és bejelentett akciói képezik. Legyen szabad itit rögtön előlegeznem azt, hogy amit sokan talán a t. túloldalról is és a sajtóban is a kormány szemére hánynak, hogy tudniillik politikájában^ fellépéséiben bizonyos óvaftlosság jellemzi, ezt a mai nehéz viszonyok között az ő erényéül tudjam be és ráutaljak arra, hogy más, külföldi államokban is ugyanazokkal. a szemrehányásokkal találkoznak a hasonlóképpen nehéz viszonyok között küzdő kormányok. Most legutóbb az angol költségvetés is az ellenzék részéről abban a támadásban részesült, hogy nem ölel fel elegendő eszmekört, hogy nincs elegendő iniciatíva a kormányban, nincs elég új reform, nincs elég kezdeményezés. Franciaországban pedig küzd egymással az a két áramlat, mely egyfelől a takarékosságot akarja keresztülvinni, másfelől azonban a polgárok további adóztatását követeli, és a kormány itt is csakis az arany középútont, a józan mértéktartás politikájával tud boldogulni. Ez tehát közös európai vonás, és ezért a reformok terén, a pénzügyi politika és a belpolitika terén a kezdeményezést annak a kormánynak kell, hogy átengedjem, amelyet bizalommal támogatok, mert ő kell, hogy tudja, hogy a nemzet anyagi és erkölcsi erői jelenleg minő erőmegfeszítést bírnak el. Ennek kapcsán legyen szabadi itt csak két rövid megjegyzést tennem Magyar Pál előttem szólott t. képviselőtársam kritikájára. T. képviselőtársam úgy állítja be a dolgot, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr tévedésben van' akkor, amikor. a más államoknál fe jenkin t mutatkozó adóterhet a mi adoterhünkkel szembeállítva azt konstatálja, hogy ott nagyobb az adóteher, mint nálunk. Ez jogosult szemrehányás volna akkor, ha a pénzügyminiszter úr ezt azért állította volna így be, hogy ennek kapcsán további adóterhet akarjon a jelen költségvetés kapcsán - a közönség nyakába varrni, azonban az igen t. pénzügyminiszter úr nem ezért hozta ide ezt a kérdést, hanem egyszerűen csak annak a megállapítása végett, hogy nagy erőmegfeszítések árán, a nemzet .áldozatkészségének messzemenő igénybevételével, — amint maga is hangsúlyozta — már-már a nemzet tőkéjének igénybevételével is, mégis sikerült, ha nem is biztosítani az egyensúlyt a költségvetésben, de legalábbis a felborulástól megóvni az államháztartást. Ez volt ennek a statisztikának és kimutatásnak a célja véleményem szerint, semmi egyéb. Itt csak azt kell még megjeírye/nem, hogy t. képviselőtársam kikeresi Svájc — a gazdag Svájc — viszonyait a mieinkkel szemben, pedig konstatálnia, kell annak, aki a pénzügyminiszter űr fejtegetését figyelemmel kísérte, hogy ő elsősorban a mieinkhez kasonló osztrák viszonyokra utalt. Svájc csak mint az egyik példa szerepelt. Másik megjegyzésem az államkölcsönre vonatkozik. T. képviselőtársam a jelenlegi államkölcsönnel szemiben nagyobb jövőt jósolna olvan államkölcsönnek. amely beruházások címén követeltetnék a mi közönségünktől. Itt sorrendi tévedés van, mert elsősorban mindenesetre az államháztartás egyensúlyát kell helyreállítanunk, és csak akkor következhetnek messzebbmenő közgazdasági és pénzügyi politikai célok. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Államkölcsön beruházásokra majd akkor lesz igényelhető és akkor lehet a közönséghez fordulni, ha a pénzügyminiszter nem lesz többé rászorulva arra, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása céljából forduljon a gazdasági érdekeltség hazafias áldozatkészségéhez. Ezt sem azért tette ä pénzügyminiszter úr, hogy közgazdasági politikájának »állandó irányaképpen szerepeljen, hogy állandóan kölcsönökkel segítse ki az államháztartást, hanem tette az átmeneti viszonyok nehézségeinek leküzdése végett, amiért teljes elismerésünket érdemli ki ő és érdemlik ki azok a gazdasági érdekkörök, amelyek most e nehéz viszonyok között az államháztartás segítségére siettek. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) T. Ház! Ezekből a szempontokból kiindulva csak egynéhány problémával szándékozom a vitának ilyen előrehaladott stádiumában foglalkozni és a kormány közgazdasági politikájának védelme szempontjából, valamit különösen abból a szempontból, hogiy a nemzeti munkatervből mit valósított meg eddig a kormány, utalok arra a mélyreható és igen kiváló fejtegetésre, amely a pénteki ülés utolsó órájában, — sajnos — már igen gyér közönség előtt, Marschall Ferenc t. képviselőtársam ajkairól hangzott el, amely beszédnek úgy a kormánypolitikát megvilágító egész gondolatmenetét, mint különösen az agrárédekek meleg felkarolásával elmondott nézeteit teljes egészükben magamévá teszem. • . Azoknak az egyes kérdéseknek elseje, amelyeket most fejtegetni kívánok, enigiem is ahhoz a témához visz, amelyet Magyar Pál t. kép)viiselőtártsam beszédének körülbelül a végére tett: az igen t. független kisgazdapárt nagytehetségű vezérének ahhoz a kezdeményezéséhtez, hogy a pénzláb, a pénzérték lecsökkentessék. En evvel a kérdéssel nem azért foglalkozom, mintha ez körülbelül tisztázottnak nem volna tekinthető, mert úgy látom, hogy sem e t. Ház tagjainak nagy többsége pártkülönbség nélkül, sem odakint a közvélemény is ezt a kísérletet nem támogatja. Erre a kérdésre is azt lehet mondani, hogy teoretice is ad hue» sub judiee lis est, teoretice is legalábbis igen vitatott kérdés. Azok a felszólalások, amelyek ebiben a t. Házban hívatott közgazdászok ajkairól elhangzottak — utalok Bud János igen t képviselőtársamnak igen érdekes fejtegetéseire, Rassay Károly képviselő úrnak ebben a tárgyban elmondloitt igen mélyenszántó beszédlére és több más felszólalásra — valóságos valutapolitikai ankétet hoztak létre itt ebben a Háziban, úgyhogy általános, teoretikus szempontokkal jelenleg nem szándékozom foglalkozni. Ha foglalkozom e kérdéssel, úgy ezt két szempontból teszem: először a gyakorlati politika szempont játból, másodszor pedig az én legközelebbi szakmám, a jog, jogszolgáltatás és jogibiztonság szempontjátból. A gyakorlati politika szempontjából utalok azokra a nyilatkozatokra, amelyeket a pénzügyminiszter úr a pénzügyi bizottságban tett, és a miniszter úr .korábbi beszédeire is, mindkét expozéjára, amelyekben fenntartotta álláspontját a valuta stabilitása mellett, de utalt arra is, hogy ezekben a kérdésekben állástfoglalni és ezeket a kérdéseket nálunk egyáltalán felvetni mindaddig korai volna, míg az azóta lezajlott washingtoni konferencia és az annak nyomán következő világgazdasági