Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának dasági konferenciára, úgy értve ezt, hogy bi­zonyos mértékben várni kell az intézkedések­kel. Amikor azt olvasom, hogy Roosevelt, az új amerikai elnök, különösen a vámpolitikában és a valuta stabilizálása körül intézkedéseket vár a világgazdasági konferenciától, akkor meg­értem, hogy egy kissé tartózkodónak kell lenni — bár tudom azt és helyeslem, amit Eckhardt mondott, hogy csak pár év múlva fog jelent­kezni a konferencia hatása —, de mégis több kérdésben ezt a kis várakozást helyénvalónak tartanám. E költségvetés egyes kérdéseire vonatkozó megjegyzéseim után, áttérek most két kér­désre, melyekről bővebben akarok szólani, amennyire időm engedi. {Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az egyik a kormánynak, hogy úgy mondjam, belpolitikai — szokás mondani — vonalvezetése, a másik pedig a külpolitikai iránya. (Halljuk! Halljuk!) Az általános politikai vonalvezetés szem­pontjából — amint azt már a kormány bemu­tatkozásakor bátor voltam kijelenteni — mi igenis teljesen helyeseljük, hogy a kormány a keresztény nemzeti alapot vallja kormányzatá­nak fundamentumául s mert ezt vallja és ezt jelentette be, ez adta meg a jogot és adja meg a lehetőséget a mi pártunknak, hogy parallel ímenjünk a kormánnyal sok kérdésben. Mi hisz­szük, hogy a kormány a keresztény nemzeti alapon ugyanazon cél felé törekszik mint mi, s ha az ember tudja vagy legalább gondolja, hiszi, hogy ugyanazon cél felé törekszenek, ez ugyebár a politikai kérdésekben s a politikai taktikában kell, hogy hatással legyen a politi­kusra. Ezt sokszor kifogásolták a Bethlen-kor­mány alatt is, amikor a kormány egyik mi­nisztere a mi pártunk tagja volt; de azt kellett szem előtt tartanunk, hogy a célunk közös. Ha azt gondoltuk, hogy egy irányban halad a poli­tikánk, sok olyan dologban, ahol talán eltérés volt közöttünk, eltekintünk és a nagy irány­vonalat néztük. En tehát perhorreszkálok, legalább a ma­gam részéről (Helyeslés a baloldalon.), minden olyan politikát és taktikát, amely ki akarja siklatni a keresztény nemzeti irányt. En nem fogok olyan szövetséget támogatni, — pedig a koncentráció híve voltam a kormány alakulá­sakor is, persze nem úgy, hogy ebből az irány­zatnak kára legyen, — amely szövetség ezt meg akarja támadni és amely ezt veszélyezteti. Szük­séges ezt megmondanom akkor, amikor most talán kissé erősebb kritikával élek. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Hiszen, ha mi kifogásolunk valamit a kormányban, az nem az, hogy ke­resztény nemzeti alapon áll és e cél felé megy, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hanem az, hogy ereszben kevesebbet tesz, mint amennyit vártunk volna tőle. (Ügy van! a balközépen.) En erről a kérdésről nem szólok többet, mert Wolff Károly t. barátom megadta a tar­talmát gazdaságilag annak, hogy mit értünk keresztény nemzeti politika és az öncélúság alatt. En csak arra utalok Wolff Károly be­szédére és ahhoz csatlakozom. Ugyanazt tar­tom a keresztény nemzeti egység gondolatá­ról is, mint a keresztény politikáról. Telje­sen helyeseljük azt a gondolatot és eszmét, hogy a nemzeti egységet meg kell erősíteni és nemzeti egységbe kell tömöríteni a nemzetet. Azt is megállapítom, hogy etekintetben hala­dás történt a Gömbös-kormány alatt; talán nem is mind az ő érdeméből — bár kétségte­len, hogy egyénisége rokonszenves —, hanem 176. ülése 1933 niájus 9-én, kedden. 181 a körülmények szerencsés alakulása folytán — mert a politikában szerencse is kell. Gömbös Gyulának ezt a szerencsésebb atmoszférát meg­adta részben^ a bemutatkozása, részben Hitler győzelme Németországban és így megállapí­tom, hogy a uemzeti egység, a tömörülés és a kormány mellé állás, támogatás, vagy nem tudom, hogyan fejezzem ki magam, az erő­sebb kritika elhallgatása, az a fenekedés, hogy meg kell holnap buktatni a kormányt, mert különben 'mindennek vége lesz, — ez elcsitult éppen azokban a berkekben, amelyek a leg­jobban félnek Hitlertől és az ő keresztény nemzeti irányzatától. (Igás! Ügy van! a bal­középen. — Gr. Hunyady Ferenc: A Eassay­párt és a szociáldemokrata párt igen csendes!) De méltóztassanak megengedni, abban a módban, ahogyan Gömbös Gyula e cél felé tö­rekszik, legalább némely jelek szerint, én már találok kifogást. Ügy gondolom, Hunyady t. barátom mondta, hogy az egy akol és egy pásztor a politikában nem érhető el, hacsak nem diktatúra mellett. De aki Magyarországon — ismétlem: Magyarországon — a nemzeti egy­séget úgy képzeli, hogy egy kalapba lehet be­dobni az összes polgárokat és így eltörölni a politikai pártokat, az nem számol a magyarság lelki és történeti adottságaival. Itt olyan tör­téneti és lelki különbségek, nüanszok vannak, amelyeknek bolygatása, elhomályosítása többet árt a nemzeti egységnek, mintha nem erősza­kolnánk az egységet. Ernszt Sándor -barátom^ már érintette, miért maradunk mi külön párt akkor, amikor Gömbös Gyula a nemzeti egység politikáját hirdeti és odatereli abba az akolba az em­bereket. (Jánossy Gábor: A nemzetet!) Ernszt Sándor ibarátom történelmi, világnézeti, szo­ciális, erkölcsi, politikai és taktikai szempon­tokból és indokokból megmagyarázta ezt, de legyen szabad nekem ehhez még hozzátennem azt, hogy egy világnézeti határozott program­mal rendelkező párt a maga álláspontját nem teheti függővé momentán szimpátiáktól vagy pedig eredményektől. Ernszt Sándor még azt is hangsúlyozta, amit sokan egészen máskép­pen fognak kihasználni, de ő okos ember, tudja mit mondott, amikor azt mondotta, hogy , az egyház nem azonosíthatja magát egyetlen párt politikájával sem, vagyis mi sohasem követeltük sem az egyháztól, sem az egyház vezetőitől azt, hogy a párt politikáját úgy te­kintsék, hogy azonkívül nincs üdvösség. Mi tehát egészen objektíve tudunk gondolkozni, de éppen ilyen objektíve és öntudatosan állí­tottuk fel még az egyházpolitikai harcok ide­jén a néppártot a keresztény eszméknek ke­resztülvitelére. Mi nagyon jól tudjuk, hogy azóta is minden küzdés mellett miért tartjuk pártunkat. En nagyrabecsülöm azt, (hogy Gömbös Gyula miniszterelnök úr bemutatkozásképpen végiglátogatta politikai körútján a katholikus főpapokat is. Ez mutatja az ő történeti érzé­két és dicséri az ő politikai okosságát, lojali­tását. (Gr. Hunyady Ferenc: Fejlett taktikai érzékét!) Még azt sem mondom, hogy Gömbös Gyulát politikai számítás késztette, hogy ilyen tisztelgéseket vagy kiszállásokat tegyen.^ Göm­bös Gyulát konzervatív politikusnak (Jánossy Gábor: Ügy van!) és lelki adottságánál fogva a katolicizmushoz közelállónak tartom, ilyen lelki berendezkedésűnek látom, bár sohasem volt szerencsém vele olyan közeli barátságban lenni, hogy ennyire ismerjem, de azt hiszem, jól íté­lem meg, hogy: nagyrabecsüli, hogy van egy 26*

Next

/
Oldalképek
Tartalom