Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

182 Az országgyűlés képviselőházának vallás, van egy intézmény, amely az erkölcs sziklája és a rendnek, fegyelemnek mintaképe. (Lázár Miklós: Ezt minden magyar ember nagyrabecsüli!) A miniszterelnök úrnak ezek a látogatásai a lelkéből is jöhettek, de ez nem késztethet engem arra, hogy mindjárt a sarkában legyek, nyomon kövessem és belépjek az ő pártjába. Hiszen, hogy csak egyet mondjak, éppen Gömbös Gyula, a keresztény politikus volt az, aki Wlassics Gyula jubileuma alkalmával Wlassics Gyulának, akinek mint a nemzetközi jogásznak és közjogásznak, stb érdemeit nagyon elismerem, kiváló embernek tartom —, gratulált, hogy Magyarországon az ő nevéhez fűződik az egyházpolitikai törvény. A miniszterelnök úr Wlassics Gyulához intézett levelében, amelyet egészen nyugodtan megírhatott volna ezen allúzió nélkül akkor is, ha keresztény világnézet alapján álló politikáját még külön nem is hangsúlyozza, őt, mint ezen politikai törvények atyját és mesterét üdvözli. Miért hozom ezt én fel? Azért, mert annyit szónokolnak és írnak a családi élet meggyengüléséről, f a nemzet és társadalom alapjának széthullásáról; de azok nem szónokolhatnak, akik nem követelik azt az^ elvet, hogy a házasság intézményét olyanná, felbonthatatlanná kell tenni, amely azt az erkölcsi erőt, amelyet jelentenie kell, konzerválni tudja. Lehet ez egyesekre nézve szerencsétlenség, tragédiák nélkül azonban az élet küzdelme le nem folyik. Ilyen tragédia maga a háború is egy nemzet életében és kinek van azért joga azt megvetni és a háborút teljesen és minden vonatkozásában elítélni, mikor például a nemzet életéről van szó? Ez egy pont például, ami keresztény politikánkban. A házasság intézményét olyannak képzeljük polgárjogilag is, ahogyan az egyház gondolkozik, s ahogy Mussolini — némi kis kivétellel — Olaszországban ezt fenn is tartja és megvalósította. Itt van egy másik dolog, a szociális tartalom és szempont. Nem elég a konzervatívizmus, legjobb konzervatívizmus az állandó haladás (Ügy van! a balközépen.) és én látom azt a nagy belső erjedést, amely a katolicizmusban, a katolikus szociálpolitikában és a szociálpolitikus okban végbemegy és a legkevésbbé látom ezt azokban, akik hatalmon vannak. En tehát nem fogom feladni egy párt önállóságát csak azért, merta másik nagyobb, ha nem látom benne biztosítva azt a lelkiséget, azt a szociális érzést, amely egyes tagjaiban meglehet, de amit egy keresztény párttól Európaszerte el is várok és amelyet mi— sajnos, gyenge erők voltunk, nem volt hatalom a kezünkben — megvalósítani nem tudtunk. Azután egyénekhez sem kötöm a politikámat s azért, mert Gömbös Gyulát nevezték ki miniszterelnöknek és nem pl. Puky Endrét, nem fogom feladni a pártállásomat. (Nagy Emil: Miért bántod Pukyt?) Csak például hoztam fel, mert ő volt olyan ember, hogy lehetett volna miniszterelnök. Imrédy pénzügyminiszter urat nem említhettem, de ezentúl említeni fogom, mert most már ismerjük az ő pénzügyminiszteri működését; tehát éppen megfordítva, mint Nagy Emil gondolja, én elismerésképpen említettem Puky nevét, az ő tekintélyénél fogva, amellyel rendelkezik. (Helyeslés.) De a miniszterelnök személye szerint nem lehet váltogatni a pártállást. Különösen sohasem fogom egy eszme zászlaját azokra bízni, legyenek egyesek, vagy legyenek táborok, akik akkor csatlakoznak, amikor az illető hatalmon van, (Ügy van! a 176. ülése 1933 május 9-én, kedden. baloldalon.), már pedig úgy láttam, hogy akik minket elhagytak, most még nyílt levelekkel is úgy r akarnak odaállítani bennünket, mint akik pártérdekeket keresünk. Nem keresem, kinek mi az egyéni érdeke, de merem állítani, hogy nem azok a hivatottak, akik elhagyták a tábort, felettünk erkölcsi és politikai kritikát gyakorolni. (Petrovácz Gyula: Bocsáss oneg nekik, nem tudják mit csinálnak!) T. Ház! Még ki kell térnem arra, hogy ha Gömbös Gyula egész szívből kívánja a nemzet egységét, a lelki harmóniát — valljuk be őszintén, legalább a szervezkedés alapján úgy látom, a formális egységet —, akkor kár olyan beszédeket mondania, mint amilyent a Tesz. közgyűlésén mondott, ahol azt mondja: «nem a pártvezérkedés luxusával kell lealacsonyítani a politikát, mert a pártvezérek kötelessége — és ezt mondja a keresztény politikusoknak — nem lehet az, hogy amikor a keresztény nemzeti világnézlet egyik politikusa áll &

r kormányzat élén, akkor ők, szintén keresztények, a kákán csomót keressenek és ne akarják magukat alárendelni. (Friedrich István: Az Omke-ben mondtat) Nem, a Tesz-ben. (Friedrich István: Az más! Egészen más! — Derültség a baloldalon.) Se Wolff Károlyt, se Zichy Jánost, se magamat, sem képviselőtársaimat nem engedem azzal megvádoltatni, hogy ilyen kicsinyes ok, valami szeszélyeskedés és nem tudom micsoda hatalmi törekvés az, amely minket vezet. De hagyjuk ezeket a kis csipkelődéseket is a nemzeti egység és harmónia kedvéért. A nemzeti egység és a lelki harmónia lelki tény lévén, nem lehet erőszakkal és hatalommal megteremteni, (Ügy van! a balközéven.) mert ahhoz, hogy valaki megteremtse, nem elég a hatalom jogcíme. Oda kell történelmi miliő vagy esetleg olyan történelmi cselekedetek kellenek, amelyek önként Összeforrasztanak egy nemzetet, eggyé, egységessé. (Jánossy Gábor: Így lesz!) Nem is okos dolog itt meglevő erőket rombolni. (Ügy van! bal felől.) Mirevaló az a keresztény nemzeti politikusnak és a nemzeti egység kormányférfiának, hogy mindenütt el akarja vágni a gyökereket, a szálakat, a keresztény irányú és más pártok alatt és elől? Márpedig ez kezdődik a fővárosban és folyik a vidéken. (Friedrich István: Milyen komplikált helyzet, te jó Isten!) Nem is tartom ezt a parlamentarizmus szellemével megegyeztethetőnek, hogy erőszakoljuk az egységet. Sőt ellenkezőleg. A parlament a különböző erők és felfogások harca és ebből alakul az élet. Az államférfiú bölcsesége abban áll, hogy össze tudja fogni a meglevő erőket, a különböző lelki adottságokat; a történelmi fejleményeket számbaveszi és ebből, mint egy orgonaművész a sokféle billentyűn, kihozza a maga dallamát, vagy mint egy kertész a sokféle virágból megcsinálja a gyönyörködtető virágágyát, ő is fejtsen ki ilyen művészetet a politikában. Bethlen István (Zaj a szélsőbaloldalon.), akit talán különbözőképpen ítélnek meg, mintha erre jobban gondolt volna.. Bethlen István a létező erőkkel számolt és úgy vonta meg politikájának határait. Kérem a miniszterelnök urat, akinek jó szándékait, terveit nemcsak helyeseljük, hanem osztjuk is, hogy ne monopolizálja a nemzeti egység eszméjét egy párt számára, mert az nem fogja megteremteni az egységet. Es ha ő nem teszi, ne tegye a környezete sem. Környezete alatt értem azokat, akiknek szavuk van nála, akikre hallgat, akikben különösen bizalma van. Es főleg ne hallgasson a neofitára, mert a neofiták min-