Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának hogy az erős eh b a gyengébbet mindenkoron kiuzsorázza és kihasználja. A gazdasági evolúció, a gazdasági há­ború, ha nem tud eredményeket elérni, ha nem tudja a népnek, az országnak, a nemzet­nek a lehetőséget ^megadni arra, hogy a munka nélkül, kenyér nélkül levő lakosainak életlehetőséget adjon, akkor ki kell robban­nia a gazdasági háborút mindenkoron nyomon követő háborúnak. Láthatjuk éppen napjainkban a kínai és japán háborúval kapcsolatban ennek a tétel­nek igazságát; tisztán és kizárólag a techni­kai evolúció után bele kellett mennie Japán­nak a háborúba. A népessége szapora és nagy s éppen a gépek és a technikai fejlődése kö­vetkeztében a kereseti lehetősége a legkisebb. Gondolnia kellett arra, hogy a felesleges né­pességet, valahogy el tudja helyezni olyan életlehetőségben, ahol dolgozni tudnak, ahol meg tudnak élni. Amint említettem, a kereslet és a kínálat viszonya az, amely labilissá tette egész poli­tikai és gazdasági életünket. Lakatos igent t. képviselőtársamnak teljesen igaza van abban, hogy ebben a zűrzavarbari, amikor a reális ész nem tud produkálni, a csodadoktorok lépnek előtérbe, a csodadoktorok kezdenek kí­sérletezni és találnak csodaszereket, amelyek­kel próbálják megjavítani a gazdasági életet. Stresában ezek a csodadoktorok megállapítot­ták, hogy a termeléshez pénz és piac kell. Ezt tudták már az ókorban, ehhez nem kellett csodadoktoroknak a stresai konferenciát ösz­szehozniok. Ezek a csodadoktorok különböző konferenciákon gyűlnek össze, különböző régi citátumokat és régi gazdasági tételeket álla­pítanak meg és szednek elő a lomtárból s át­öltöztetik a mai kornak megfelelő politikai ruhákba, de végeredményben, hogy a válsá­got megoldják, hogy itt nyugodt, boldog at­moszférát tudjanak találni a gazdasági és politikai életben,^ ez mindezideig nem sike­rült. Kapkodó bábeli zűrzavar van a gazda­sági kérdések megoldásában. A csodadoktorok és ELZ újabb nagy nem­zetgazdászok felfogásának megfelelően az álla­mok gazdasági élete ma három gazdasági rendszer szerint csoportosul. Az első a tervszerű kollektív irányzat, amelynek eddigi képviselője Oroszország volt. Ujabban, amint látjuk, csendes társat is fog ezirányban kapni. Ennek a kollektív tervszerű gazdálkodási rendszernek azonban egyik fő­hibája éppen az, hogy mechanizálja nemcsak az üzemeket, a termelést, hanem magát az egyéniséget is. Hogy ez előbb-utóbb nem fogja magát tartani tudni és nem fog boldo­gulni, az valamennyiünk előtt teljesen tiszta és nyílt, mert az ember a szabadságát, az egyéniségét meg nem tagadhatja, csak ideig­óráig lehet elnyomni, kalodában tartani, ural­kodni felette, de az egyéniséget még az orosz parasztból sem tudja kiölni semmiféle kollek­tív gazdasági rendszer. Ideig-óráig eredményt tud elérni, tudja esetleg megkontreminálni a gabonapiacot vagy valamely ipari termel ­vényt, de azok a nagy gyárak, amelyeket nagy költséggel éppen ennek a kollektív üzem­gazdaságnak kereszültvitelére építettek, ma százával és ezrével munka nélkül állanak, azok a traktorok, amelyeket Amerikából vit­tek át Oroszországba, ma egymásután men­nek tönkre. Miért? Azért, mert az egyéniség ellen nem bírván küzdeni, a mechanizmus 176. ülése 1933 május 9-én, kedden. 173 csődöt mondott és ezzel együtt csődöt monda­nak mindazok a mechanikai eszközök, amelye­ket ennek a kollektív rendszernek szolgála­tába akartak állítani. A másik, a legrégibb és talán a mai világ­ban egyedült hatásos gazdasági rendszer az úgynevezett szabad gazdasági rendszer. A szabad gazdasági rendszernek ma, — sajnos — egy nagy hátránya van, az, hogy míg az egyik oldalon ott áll a tőke a maga nagy hatal­masságával, lehetőségeivel és felfalja a gyen­gébbet, a másik oldalon ott vannak az el­pauperizálódott, elszegényedett népeknek nem­csak milliói, hanem sok száz milliói, akik a szabad gazdasági verseny következtében eo. ipso lehetetlen helyzet előtt állanak, nem tud­nak konkurrálni. Éppen ezért ma, amikor a szabad gazda­sági rendszert nem lehet figyelembe venni a gazdasági válság megoldásánál, önkéntelenül is oda kell mennünk az irányított gazdasági rendszer mesgyéjére. Az irányított gazdasági rendszernek, vagy ahogyan a francia mondja: a l'état dirigé eszméjének első propagálói a franciák voltak, és lassanként átvette ezt az irányító szerepet a gazdasági életben majd­nem minden állam. Nálunk is azt látjuk az eddigi törekvésekből, — úgy az előző kormá­nyunk, mint a Gömbös-kormánynak törekvé­seiből — hogy ezt az irányított gazdasági rendszert iparkodnak meghonosítani a gazda­sági életben. Ez a rendszer megszabja, meg­határozza az irányelveket, de bizonyos teret, bizonyos Spannungot enged az egyéni érvé­nyesülésnek és elgondolásnak. (Zaj awovzoi emelvényen. — Jánossy Gábor: Halljuk! Hall­juk! — Nagy Emil: Jegyzői népgyűlés van!) Elnök: Most már csend van, tessék csak folytatni. . Dinnyés Lajos: Csupán csak az volt a baj hazánkban, hogy az államhatalom mindig ott nyúlt bele a gazdasági kérdésekbe, ahol nem igen kellett, és ott nyújtott segítséget^ ahol a segítségre nem volak rászorulva. Akar gaz­dasági, akár politikai okok játszottak ebben közre, az volt a lényeg, hogy mindig ott nyúlt bele, ott segített és ott irányiott, ahol tulajdonképpen majdnem felesleges volt. (Já­nossy Gábor: Például?) Például a kartell­kérdésben, t. Jánossy képviselőtársam. Azt hiszem, ebben a kérdésben, — legalább ahogy gyakori közbeszólásaiból értesülve vagyok — egy téren mozgunk én és igen t. képviselőtár­sam, ebben a kérdésben egyáltalában semmi néven nevezendő ellentét nincs köztünk, leg­feljebb stílusbeli és szavazásbeli ellentét van. (Jánossy Gábor: Még szavazásbeli ellentét sincs!) Majd meglátjuk. T. Képviselőház! Elismerem a kartell lét­jogosultságát akkor, ha azért alakul, hogy ol­csóbban tudja termelni azokat a termeivénye­ket, amelyek a fogyasztóknak szükségesek. (Sauernborn Károly: Ilyen magyar kartell nincs!) Nem tudom megérteni azokat a fan­tasztikus árdrágításokat, amelyeket hazánk­ban igenis minden téren tapasztalunk, s ame­lyek a termelést Magyarországon minden té­ren megnehezítik és lehetetlenné teszik. Já­nossy igen t. képviselőtársam megnyugtatá­sára csak egy-két adatot fogok felolvasni, (Jánossy Gábor: Anélkül is meg vagyok nyu­godva!) hogy Magyarországon hogyan néz ki a kartell. 1931-ben az angol rúdvas kilója belekerült 5 pengő 70 fillérbe, ugyanakkor a magyar kar­tellek által eladott magyar rúdvas Magyaror­25*

Next

/
Oldalképek
Tartalom