Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-176
Az országgyűlés képviselőházának hogy az erős eh b a gyengébbet mindenkoron kiuzsorázza és kihasználja. A gazdasági evolúció, a gazdasági háború, ha nem tud eredményeket elérni, ha nem tudja a népnek, az országnak, a nemzetnek a lehetőséget ^megadni arra, hogy a munka nélkül, kenyér nélkül levő lakosainak életlehetőséget adjon, akkor ki kell robbannia a gazdasági háborút mindenkoron nyomon követő háborúnak. Láthatjuk éppen napjainkban a kínai és japán háborúval kapcsolatban ennek a tételnek igazságát; tisztán és kizárólag a technikai evolúció után bele kellett mennie Japánnak a háborúba. A népessége szapora és nagy s éppen a gépek és a technikai fejlődése következtében a kereseti lehetősége a legkisebb. Gondolnia kellett arra, hogy a felesleges népességet, valahogy el tudja helyezni olyan életlehetőségben, ahol dolgozni tudnak, ahol meg tudnak élni. Amint említettem, a kereslet és a kínálat viszonya az, amely labilissá tette egész politikai és gazdasági életünket. Lakatos igent t. képviselőtársamnak teljesen igaza van abban, hogy ebben a zűrzavarbari, amikor a reális ész nem tud produkálni, a csodadoktorok lépnek előtérbe, a csodadoktorok kezdenek kísérletezni és találnak csodaszereket, amelyekkel próbálják megjavítani a gazdasági életet. Stresában ezek a csodadoktorok megállapították, hogy a termeléshez pénz és piac kell. Ezt tudták már az ókorban, ehhez nem kellett csodadoktoroknak a stresai konferenciát öszszehozniok. Ezek a csodadoktorok különböző konferenciákon gyűlnek össze, különböző régi citátumokat és régi gazdasági tételeket állapítanak meg és szednek elő a lomtárból s átöltöztetik a mai kornak megfelelő politikai ruhákba, de végeredményben, hogy a válságot megoldják, hogy itt nyugodt, boldog atmoszférát tudjanak találni a gazdasági és politikai életben,^ ez mindezideig nem sikerült. Kapkodó bábeli zűrzavar van a gazdasági kérdések megoldásában. A csodadoktorok és ELZ újabb nagy nemzetgazdászok felfogásának megfelelően az államok gazdasági élete ma három gazdasági rendszer szerint csoportosul. Az első a tervszerű kollektív irányzat, amelynek eddigi képviselője Oroszország volt. Ujabban, amint látjuk, csendes társat is fog ezirányban kapni. Ennek a kollektív tervszerű gazdálkodási rendszernek azonban egyik főhibája éppen az, hogy mechanizálja nemcsak az üzemeket, a termelést, hanem magát az egyéniséget is. Hogy ez előbb-utóbb nem fogja magát tartani tudni és nem fog boldogulni, az valamennyiünk előtt teljesen tiszta és nyílt, mert az ember a szabadságát, az egyéniségét meg nem tagadhatja, csak ideigóráig lehet elnyomni, kalodában tartani, uralkodni felette, de az egyéniséget még az orosz parasztból sem tudja kiölni semmiféle kollektív gazdasági rendszer. Ideig-óráig eredményt tud elérni, tudja esetleg megkontreminálni a gabonapiacot vagy valamely ipari termel vényt, de azok a nagy gyárak, amelyeket nagy költséggel éppen ennek a kollektív üzemgazdaságnak kereszültvitelére építettek, ma százával és ezrével munka nélkül állanak, azok a traktorok, amelyeket Amerikából vittek át Oroszországba, ma egymásután mennek tönkre. Miért? Azért, mert az egyéniség ellen nem bírván küzdeni, a mechanizmus 176. ülése 1933 május 9-én, kedden. 173 csődöt mondott és ezzel együtt csődöt mondanak mindazok a mechanikai eszközök, amelyeket ennek a kollektív rendszernek szolgálatába akartak állítani. A másik, a legrégibb és talán a mai világban egyedült hatásos gazdasági rendszer az úgynevezett szabad gazdasági rendszer. A szabad gazdasági rendszernek ma, — sajnos — egy nagy hátránya van, az, hogy míg az egyik oldalon ott áll a tőke a maga nagy hatalmasságával, lehetőségeivel és felfalja a gyengébbet, a másik oldalon ott vannak az elpauperizálódott, elszegényedett népeknek nemcsak milliói, hanem sok száz milliói, akik a szabad gazdasági verseny következtében eo. ipso lehetetlen helyzet előtt állanak, nem tudnak konkurrálni. Éppen ezért ma, amikor a szabad gazdasági rendszert nem lehet figyelembe venni a gazdasági válság megoldásánál, önkéntelenül is oda kell mennünk az irányított gazdasági rendszer mesgyéjére. Az irányított gazdasági rendszernek, vagy ahogyan a francia mondja: a l'état dirigé eszméjének első propagálói a franciák voltak, és lassanként átvette ezt az irányító szerepet a gazdasági életben majdnem minden állam. Nálunk is azt látjuk az eddigi törekvésekből, — úgy az előző kormányunk, mint a Gömbös-kormánynak törekvéseiből — hogy ezt az irányított gazdasági rendszert iparkodnak meghonosítani a gazdasági életben. Ez a rendszer megszabja, meghatározza az irányelveket, de bizonyos teret, bizonyos Spannungot enged az egyéni érvényesülésnek és elgondolásnak. (Zaj awovzoi emelvényen. — Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk! — Nagy Emil: Jegyzői népgyűlés van!) Elnök: Most már csend van, tessék csak folytatni. . Dinnyés Lajos: Csupán csak az volt a baj hazánkban, hogy az államhatalom mindig ott nyúlt bele a gazdasági kérdésekbe, ahol nem igen kellett, és ott nyújtott segítséget^ ahol a segítségre nem volak rászorulva. Akar gazdasági, akár politikai okok játszottak ebben közre, az volt a lényeg, hogy mindig ott nyúlt bele, ott segített és ott irányiott, ahol tulajdonképpen majdnem felesleges volt. (Jánossy Gábor: Például?) Például a kartellkérdésben, t. Jánossy képviselőtársam. Azt hiszem, ebben a kérdésben, — legalább ahogy gyakori közbeszólásaiból értesülve vagyok — egy téren mozgunk én és igen t. képviselőtársam, ebben a kérdésben egyáltalában semmi néven nevezendő ellentét nincs köztünk, legfeljebb stílusbeli és szavazásbeli ellentét van. (Jánossy Gábor: Még szavazásbeli ellentét sincs!) Majd meglátjuk. T. Képviselőház! Elismerem a kartell létjogosultságát akkor, ha azért alakul, hogy olcsóbban tudja termelni azokat a termeivényeket, amelyek a fogyasztóknak szükségesek. (Sauernborn Károly: Ilyen magyar kartell nincs!) Nem tudom megérteni azokat a fantasztikus árdrágításokat, amelyeket hazánkban igenis minden téren tapasztalunk, s amelyek a termelést Magyarországon minden téren megnehezítik és lehetetlenné teszik. Jánossy igen t. képviselőtársam megnyugtatására csak egy-két adatot fogok felolvasni, (Jánossy Gábor: Anélkül is meg vagyok nyugodva!) hogy Magyarországon hogyan néz ki a kartell. 1931-ben az angol rúdvas kilója belekerült 5 pengő 70 fillérbe, ugyanakkor a magyar kartellek által eladott magyar rúdvas Magyaror25*