Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

174 Az országgyűlés képviselőházának szagon 40 pengőbe került. Előrebocsátom, hogy a munkabér és a munkabérindex Magyarországon aránylag a legalacsonyabb, a munkaerő Magyarországon a legolcsóbb. Amikor SváJQban a cement métermázsánként, — átszámítva magyar pengőre — 2 pengő 60 fillérbe került, Magyarországon ugyanakkor 5 pengő 20 fillérért árusították a cementet. Külföldön a tégla ezre 14 pengő volt, Magyarországon pedig 1931-ben 22 pengő volt. Tartozom a tárgyilagosságnak annyival, r hogy megállapítom, hogy ma 22 pengőnél már valamivel olcsóbb. Nézzük ia mezőgazdasági termeivényeket, a rozs árát, amely rozs 14 pengőről ma 6 és^ f él pengőre esett le s ennek ellenére 35 filléres rozskenyeret eszünk; vagy a búza ára leesett 22 pengőről 14-re, s a búzakenyér ma is 42—44 fillér kilónkint. Ez az úgynevezett kartellek munkájának eredménye, ez a lehetetlen gazdasági elgondolás, a kormány tapogatózása ahelyett, hogy erélyesen belenyúlna ezekbe a kérdésekbe és megrendszabályozná ezeket a kartelleket, amely; kartellek termelési költségeinek magasságát nem a munkabér magassága okozza, hanem okozzák a különböző jutalékok, a dugsegélyek, okozzák a tantiémek, amelyeket a kartellek egyes kiváltságos személyeknek kifizetnek. Nézzük most a szénkartell kérdését. A brikettet, amelynek körülbelül 1 pengő 70^ fillér a termelési költsége, 3 pengő 40 fillérért árusítják, a szenet, amelynek 1 pengő 20^ fillér a termelési költsége, 2 pengő 90 fillérért árusítják ugyanakkor, amikor a munkabérek, — éppen a imult hónapokban volt alkalma erről a Ház plénumának meggyőződnie — a szénbányászoknál nagyon minimálisak. Itt van a jutakartell, amely különösen a vidékieket kell, hogy érdekelje. Egy kiló juta ára 70 fillér, egy kilós zsáknak előállítási ára 60 fillér, és ezt az 1 pengő 30 fillérbe kerülő zsákot a juta-kartell 2 pengő, 2 pengő 30 fillérért árusítja lent a vidéken. (Mozgás.) Azt hiszem, a képviselő úr kerületében is ennyiért adják a középfinom zsákot. Ilyen ár mellett a juta-kartell egy vágón zsákon 7000 pengőt keres. (Kun Béla: Rablás!) Nem akarom^ folytatni ezeket az adatokat, nem akarok kitérni arra, hogy éppen napjainkban nagy harc folyik egy újonnan alakulóban levő kartell, az úgynevezett tej kartell érdekében. (Zaj jobbfelől.) T. képviselő úr, a kartell mindig csak arra a területre megy, olyan területre gravitál és ott veti meg a lábát, ahol kifizetődik az üzlete, ahol valamelyik cikk közszükségletet képez. Itt volt az elmúlt rendszernek az a nagy hibája, hogy a kis exisztenciákat egyáltalában nem támogatta, a kisexisztenciák életerejét nem erősítette, és megengedte, hogy lassan, de biztosan a kispolgárság, a kisgazda társadalom, a kiskereskedelmi társadalom elveszítse életerejét. Ma mindezek itt állnak a legnagyobb bizonytalanságban a jövő előtt. T. Képviselőház! Éppen az a kapitalizmus, amely előidézte ezeket az állapotokat, amelyet nevezhetünk különböző kartell-kapitalizmusnak,- vagy néha állam-kapitalizmusnak is, mindenkor azt nézte, hogy hol van és mikor van üzlet. Előfordult, hogy az agrár Amerika, — mert Amerika, különösen az Egyesült Államok agártendenciát mutatnak és agrárok, mert az Egyesült Államok lakosságának 67%-a agrárius — a 98%-ban agrár szovjettel mindig tudott találkozni ipari kérdésekben, mert az 176, ülése 1933 május 9-én, kedden. üzlet így kívánta, az üzlet így hozott mindenkor nagyobb hasznot. Ez a bizonyos kapitalizmus fantasztikumot termelt ki, a túlhajtott és helytelen állami beavatkozással együtt. E fantasztikumoknál mindig a quantités volt a fontos és soha a qualitás. Itt állunk ma egy költségvetés előtt, amelyet bizonyos mértékig ennek a kifejlődött államkapitalizmusnak egyik válfaja hozott létre. Elismerem ellenzéki oldalról is, hogy a 76 millió pengős hiány ellenére költségvetésünk tisztességes, becsületes, őszinte munka, azonban midőn ezt megállapítom, egyben azt is kénytelen vagyok megállapítani, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) hogy az új költségvetés túldimenzionált és azt egyáltalán nem bírjuk el. Ennek terheit nem fogjuk elbírni, és tisztelettel kérdem, hogy a felmerülő 76 millió pengő hiányt miből óhajtja majd az igen t. pénzügyminiszter úr fedezni 1 Amint láttuk, és amint a múlt gyakorlatból tapasztaltuk, erre három lehetőség van: vagy adóemelés, vagy a tisztviselők fizetésének csökkentése, és akár belföldi, akár külföldi kölcsönnek felvétele. (Temesváry Imre előadó: Másból nem is lehet!) Adót emelni ma már nem lehet. (Jánossy Gábor: Nem is akarunk!) Végtelenül örülnék, ha nem Jánossy igen t. képviselőtársam, hanem a pénzügyminiszter úr szájából hallottam volna ezt a kijelentést, ez nagyon jó hatású lett volna a mezőgazdaságra, általában a gazdasági életre. (Zaj.) «Eszeágában sem volt» az adóemelés az egyik héten, és a következő héten már volt. A helyzet az, hogy akár vidéken, akár a fővárosban adót emelni tovább már nem tudunk, tovább már nem lehet. Akár az iparról és kereskedelemről, — elsősorban a kisiparról és a kiskereskedelemről beszélek — akár a gazdatársadalomról legyen .szó, ez már nem bír el semmi néven nevezendő adóemelést, sőt a jelenlegi adóját is önemésztési folyamat következtében a saját tőkéjéből, a vagyonából fizeti. Nem lehet az agrár társadalmat adóemelésre még csak felhívni, ösztökélni sem. Ma, amikor a Szabolcsban például mázsánként 60—70 fillér a burgonya ára, és örülnek, ha ennyiért is el tudják adni, ma, amikor a körösi salátát nem egy-két fillérért, de majdnem ingyen adják oda, ma, amikor a tejért vidéken 6—8 fillért fizetnek, amikor búzát nem lehet eladni, mert nagyon kevés van, miféle fantázia és miféle elgondolás tudhat kitermelni még csak egy olyan elgondolást is, hogy adóemeléssel ezt a költségvetési hiányt valamiképpen fedezni tudják. (Propper Sándor: Nemcsak az agáráriusok, senki sem bírja!) Mondottam, hogy úgyszólván senki sem bírja. Vannak még az országban helyek, ahol lehetne adót emelni s remélem, hogy a pénzügyminiszter úr az új stílus szerint ott fog belenyúlni a kérdésbe gyökeresen, ahol még tudnak áldozatot hozni, ahol még tudnak fizetni és onnan fogja ezt a hiányt fedezni. Legyünk tisztában azzal, hogy a legnagyobb lelketlenség és pénzügyi rövidlátás volt, — különösen az alsóbb kategóriákban — a tisztviselői fizetések leszállításának keresztülvitele, (ú'gy van! balfelöl.) metrt cmi agráriusok is hangoztatjuk, hogy azt <a pénzt, amelyet a kisfizetésű tisztviselőktől elvettek, a gazdasági életből vonták ki. 2—300 pengős fizetésből három-négy-öt családtag mellett nem lehet villát építtetni, tőkét gyűjteni s birtokot sem lehet belőle venni. Ez a pénz