Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

158 Az országgyűlés képviselőházának elszomorító, hogy erre nagy önuralommal csak annyit mondhatok, hogy a magyar szociáldemokrácia ismételten és ismételten kijelentette, hogy nemzetközi világszemlélete mellett is elszakíthatatlan kötelék fűzi őt a magyar néphez, ha azonban ilyen megnyilatkozásokat látunk és olvashatunk, hogy az, ami ma Németországban történik, Magyarországon is reneszánszt, megújulást, felfrissülést jelenthetne. akkor nekem azt kell mondanom, hogy az. aki még a hitlerizmust is a «nemzeti» jelzővel tudja díszíteni, bizalmatlanságot, sőt gyűlöletet plántál a munkásosztályba r minden iránt, amit a «nemzeti» vignettával látnak el. Aki azt tudja vallani, hogy a hitlerizmus, ez az égbekiáltó, véres brutalitásokat megtestesítő rendszer nemzeti reneszánszot jelent, az voltakép nem tudja, mit beszél, nem tudja, mit ír, az akaratlan is a zsidó kapitalizmusnak és a nem zsidó nagy agrárizmusnak kiszolgálója, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de nem a nemzeti reneszánszt szolgálja. (Báró Vay Miklós: A titkosság alapján jött be Hitler! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt már tegnap is hallottuk és nagyon érdekelne, és nagyon szép cselekedet volna, ha a képviselő úr felállana és teljes objektivitással előadná, hogy tulajdonképpen milyen volt az a március 5-iki német birodalmi választás, amely Hitlernek ezt a többségei megszerezte, (Zaj a szélsőbaloldalon.) A leggyalázatosabb brutalitásoknak és hitványságoknak sokasága és láncolata, ezeknek eredménye a március 5-iki választás. (Zaj.) Egyébként a nemzeti reneszánsz megteremtésének vagy megteremtése szándékának voltak már ilyen mesterei. Nem tudom, hogy a legnagyobbak egyikéről "hogyan lehet megfeledkezni. Oroszországban Stolypin az 1905-ös forradalom után 1906-ban és 1907-ben 7000 embert. 7000 munkást juttatott az akasztófára, börtönbe és Szibériába. Az ő fekete századai, az ő fekete bandái a nemzeti reneszánsznak — az akkori orosz felfogás szerint a nemzeti reneszánsznak — voltak szolgái. Az eredmény nem úgy fest Oroszorszáe-ban, mint amilyen eredményt várnak nemzeti szempontból a hitlerizmustól azok. akik ennek rajongói. De én vissza akarok térni tulajdonképpeni tárgyamhoz, a magyar külpolitikai kormányzat fényeihez. Ennek a külpolitikai tevékenységnek természetes kerete ma adva van: elsősorban a gazdasági érdekek védelme nemzetközi viszonylatban, azután annak elkerülése, hogy világhatalmi szövetségek vagy szövetkezések érdekkörébe kerüljünk, hogy^ ott érdekeltségeket vállaljunk, azután természetesen — ami különben a magyar külpolitikának a közvéleményben ideális célkitűzése és egyáltalán elfogadott tengelyproblémája — a revízió. Ezeken a politikai problémákon kell megmérni a mi külpolitikai kormányzatunkat és annak magatartását. Engedtessék meg nekem, hogy mindenekelőtt a revízióról tegyek néhány megjegyzést. Mi szocialisták ma egy ellenséges világ közepette, egy ellenséges világ gyűrűjében vagyunk és ez késztet engem arra, hogy ennek a kérdésnek boncolásánál nem éppen az alibi kedvéért de a történeti tény és a történeti igazság kedvéért azzal kezdjem, hogy a revízióért és azoknak az igazságtalanságoknak kiküszöbölése érdekében, amelyek a háború után az országgal szemben elkövettettek, mi szociáldemokraták buzgólkodtunk legelőször. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van a kezemben a Csajthay Ferenc szerkesztésében megjelent 1919. évi Budapesti Hírlap egyik 1 75. illése 1933 május 5-én, pénteken. cikke, amelyben azt mondják, hogy kellemesen tűnt fel országszerte a szocialisták szereplése a berni szocialista értekezleten, ahol mi igenis az országgal szemben elkövetett igazságtalanságok ellen dolgoztunk, a magunk módja szerint harcoltunk. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Csikvándi Ernő: Ez természetes! — Mikecz István: Ez a becsületes álláspont!) Ha nem volna szerénytelenségnek vehető ... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem dicsekvés! — Farkas István: Köztudomású dolog volt! Az urak még nem foglalkoztak politikával!— Mozgás.) Ha nem volna szerénytelenségnek vehető, akkor azt mondanám, hogy szerény személyem volt az első, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akinek Earns ay MaeDonald azon az értekezleten felszólalásom, után tapsolt, atmivel jelezni kívánta, hogy igenis elismeri azoknak a szocialista állításoknak igazságát, amelyeket mi ott Magyarország érdeke szempontjából hangoztattunk. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy akkor mi nem tudtunk sikereket elérni, annak is történeti okai vannak. Azokban az időkben, azoknak a hatalmaknak, amelyeknek ebben a kérdésben döntő szavuk volt, elsősorban arra irányult akkor a politikájuk, hogy bosszút álljanak, hogy megtorolják a Hohenzollernek és a Habsburgok magatártássM és ennek a megtorlásnak mártírjai voltunk mi künn az értekezleten akkor, amikor nagyobb sikereket elérni módunkban nem volt. Ma azt hiszem, az idők változtak, ma már ennek a kérdésnek valóban több lehetősége, több konjunktúrája voln'i és TT

a;i is, de csak akkor, ha nem feledkezünk meg arról, hogy az akkori sikertelenségnek igenis a Hohenzollernek és a Habsburgok politikája volt az oka. Ennek a költségvetési vitának első szónoka, gróf Sigray képviselőtársunk felszólalásában arra a következtetésre jutott, hogy ma már a habsburgizmusnak is jobb jelentőségei, nagyobb eshetőségei volnának. En azt hiszem, hogy Sigray képviselőtársuunknak ez a felfogása nem egészen helytálló,^ (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) és nem helytálló különösen akkor, ha bizonyos külpolitikai tényekkel konfrontáljuk. Nem helytálló különösen akkor, amikor a hitlerizmusnak, ezt a nagy térhódítását látjuk Németországban és^ amikor azok a hatalmak, amelyeknek döntésétől a revízió kedvező elintézése függ, ott látjuk például Berlinben a hitleri Sturmabteilungokban masírozni August Wilhelm herceget, II. Vilmos fiát, vagy ahogyan ők_ nevezik: Au wit. Ha ezeket a fejlődéseket látjuk, akkor én nem tekinthetem helytállónak

t a legitimistáknak, Sigray grófnak felfogását a Habsburg-kérdésről. Az ő felfogásával szemben én is azon az állásponton állok, hogy nem elég az, amit ő hangoztatott, hogy a magyar revízió-kérdést külön kell választani a német revízió kérdésétől. Ennél tovább kell mennünk, külön kell választanunk a mi. revíziónk ügyét Ausztria kérdésétől, külön kell választanunk Németországtól, de külön kell választanunk elsősoriban a faszista politikától és a fasizmus nemzetközi orientációjától. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ami Ausztriát illeti, szerény véleményem szerint az a helyzet, hogy Ausztria velünk való szorosabb kapcsolatának legnagyobb akadálya elsősorban az, hogy Ausztria ezt a kapcsolatot nem óhajtja. Ausztria igazi és természetes törekvése, célja az, hogy visszakerüljön a német birodalomhoz, visszakerüljön