Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 17 Í 24%-os, hónapról-hónapra 2%-kal tőkésített és a tőkésített tartozások után megint kamatos­kamattal számított terhekkel kell küzdenie az iparosságnak, kell küzdenie a •kereskedelem­nek^ küzdenie mindenkinek, akinek alkalma­zottja van. Méltóztassék a hátralékokat gyö­keresen rendezni, a kamatokat visszamenően leszállítani és a további tartozások után mél­tányos kamatokat megállapítani. Most, amikor az egész költségvetésben nagy takarékosságot látok, méltóztassék meg­engedni, hogy evvel a takarékossággal szem­ben rámutassak egy pazarlásra, amely talán csak azért tartozik ennek a felszólalásnak ke­retébe, mert amikor a takarékosságról beszé­lünk, az ellentétére, a pazarlásra is rá kell mutatnunk. Mi hihetetlen módon paz-arlunk egy dologgal, amire pedig semmi szükség nincs, pazarlunk a mesterséges világítóeszkö­zökkel. (Gr. Somssich Antal: Például most! — Derültség bálfelöl.) A zónia-rendszer, amint méltóztatik tudni, azon alapszik, hogy min­den tizenötödik délkör... (A klotürlámpa ki­gyullad.) Nem jó! Még van öt percem. — A zóna-rendszer azon alapszik, hogy az idő minden tizenötödik délkör szerint igazodik. Csonka-Magyarországban mi ma hátrányban vagyunk, amennyiben a középeurópai időhöz igazodunk és így Budapesten 16 perccel ha­marább kell világítanunk, a Tiszán túl pe­dig egy félórával hamarább kell világítani, mint kellene máskülönben. Javaslom, méltóz­tassék megfontolás tárgyává tenni, nem volna-e célszerűbb nekünk áttérnünk a kelet­európai időszámításra, amikor, amennyit ve­szítünk ma, ugyanannyit nyernénk a világí­tásban, milliókat takarítanánk meg. Legalább a nyári időszámítást feltétlenül be kellene hozni. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Krüger Aladár: T. Képviselőház! Minden erőfeszítést meg kell tenni abból a célból, hogy az országot a mai gazdasági elesettségéből ki­emeljük. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés!) Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy a nyu­godt öregség is. a munkájának eredményét ki­élvező férfikor is, az ifjúság elhelyezkedésének kérdése is utópiává sorvadtak. De ez az ország fel tudott támadni a törökdúlásból. föl tudott támadni a tatárjárásból és most, ebből a gaz­dasági tatárjárásból is föl kell támadnia. Kétségbeejtő a helyzet, amikor látom azt, hogy ma már Magyarországon a népszaporodás fele annak, mint Romániában. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Krüger Aladár: Ezzel a kétségbeejtő hely­zettel szemben bízom abban, hogy a magyar faj életereje, amely leküzdötte a tatárjárást, le^ fogja küzdeni a gazdasági tatárjárást is. Látom, hogy a kormány ebben az irányban elszánt akarattal dolgozik, ezt tükrözi vissza a költségvetés. Bizalommal viseltetem a kor­mány iránt: a költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. —• A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Buchinger Manó. Buchinger Manó: T. Képviselőház! Ami­kor egy új költségvetés kereteit tárgyalja a törvényhozás, akkor odakint a nagyvilágiban politikai és gazdasági válságoknak viharai dúlnak. Ez a körülmény indokolttá teszi, hogy kormányzatunk külpolitikai tevékenységére '. ülése 1933 május 5-én, pénteken. 157 tereljük rá elsősorban és főleg a figyelmün­ket. Ennek a nemzetközi világválságnak, két centruma van, két fészke van tulajdonképpen. Az egyik ilyen centrum a Népszövetségnek ájultsága, a béke biztonságának a hiánya és ennek következtében az ellentéteknek mindig újabb és újabb fokozódása. A másik centrum pedig a gazdasági világválságnak szinte fé­kezhetetlensége. A válságnak ezt a két centru­mát és területét, továbbá mértékét most ki­egészítette a hitlerizmusnak Németországba!] történt ural ómra jutása. Ennek következtében válságba sodródott közvetlen szomszédunkban Ausztria, aminek folytán a válság hullámai országunk határáig jutottak el. T. Ház! Ennek a pár szóval felvázolt hely­zetnek első értékeléseként azt lehetne mondani, hogy nemcsak a termelési rend jutott vál­ságba, hanem annak a nemzetközi diplomáciá­nak sem sikerült mársemimi, amely ennek a kapitalista gazdasági és társadalmi rendnek alapján működik. Ez az első értékelés. Konklú­zióm pedig ebből az lesz, hogy az antidemokra­tikus erők látszólagos konjunktúrája ellenére is én azon a véleményen vagyok, hogy külpo­litikai érdekeinket is csak demokratikus erők segíthetik és csak demokratikus erők vihetik megoldás felé. (Elénk helyeslés a szélssőbal­oldalon.) A legakutabb baj ebben a pillanatban ter­mészetesen a hitlerizmus uralomrajutása, ami azt jelenti, hogy az olasz fasizmus mellett Európának most egyik legnagyobb birodalma­iban egy másfajta fasizmus is uralomra került. Ez nyilvánvalóan a mai kapitalista termelési és társadalmi rend halálos betegségének kór­tünetét jelenti. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) Annál csodálatosabb, hogy itt ná­lunk is ezt az új irányzatot a nemzeti erők reneszánszának nevezik. Annál is inkább cso­dálatosabb ez, minthogy ma már nyilvánvaló ennek az irányzatnak a tulajdonképpeni lé­nyege. Ebben a költségvetési vitában sok szó esett arról a bizonyos nemzeti pszichéről, arról a bizonyos nemzeti lelkületről ebben vagy abban az országban. Akadtak olyanok^ akik a hitle­rizmust az illető ország, az illető, nemzet pszi­ché jenek megfelelőnek tartották. Érdekes, fhogy amikor ennyit beszélnek erről a nemzeti pszichéről, nem jut eszükbe, hogy egyszer be­szélnének a munkásságnak, a dolgozó milliók­nak pszichéjéről is, abban a vonatkozásban, hogy azok az égbekiáltó hitványságok, ame­lyek a hitler izmus lényegét képezik, mennyire megtapossák a^ munkásságnak, a dolgozók mil­lióinaik pszichéjét, lelkületét. Mélységes szomorúsággal kell, hogy eltölt­sön bennünket az a tudat, hogy milyen nagy számban találhatók rajongói ennek az új irányzatnak ebben az országban. Mélyen el­szomorító, hogy például a magyarországi pub­licisztikánaik egy egészen kétségenkívüli elő­kelősége, Milotay István t. képviselőtársunk a legmesszebb megy a rajongásban. (Propper Sándor: Minden zríben benne szokott lenni!) Hogy milyen messze megy el Milotay kép­viselőtársunk ' a hitlerizmus dicsőítésében, an­nak bizonyítékául szolgáljon legutóbbi meg­nyilatkozása, amelyben azt mondja (olvassa): «A hitleri mozgalom és a hitleri ideálok lelki és erkölcsi erőforrásai lehetnek a belső ma­gyar újjászületésnek. Talán megváltás szár­mazhatik reánk — persze, ha magunk is úgy akarjuk — mindabból, ami Németországban végbemegy.» Ez olyan szörnyű valami, olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom