Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

ÍÖ4 Àz országgyűlés képviselőházának t. barátom a gazdaadósságok kérdését vonatkozásba hozta elsősorban a külföldi hitelezőkkel és ezekre való tekintettel azt mondotta, hogy nem lehet a gazdaadósságok kérdését addig megoldani, amíg a külföldi hitelezőkkel nem jutunk megfelelő megállapodásra. Erre vonatkozólag legyen szabad felhívnom a figyelmet arra, hogy külföldi adósságaink árfolyama — ezt mindenki olvashatja — ma 20 és 40% között mozog. A legmagasabb árfolyam 40%, de nagyrészt 20% felé vannak. Felhívom a figyelmet arra is, hogy ezeknek a külföldi adósságkötvényeknek: a legnagyobb része ma már benn van az országban az egyes bankoknál, a bankok tehát már leszámítolták maguknak azt a hasznot, amelyet állítólag a külföld részére lehetne vindikálni. Rámutatok még arra a körülményre is, hogy ugyanezeknek a külföldi zálogleveleknek a címén, amelyek nagy része a belföldi baníkok trezorjaiban van, tömegesen folynak az árverések (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon!) kint a vidéken, és pedig szomorúan olcsó áron. Éppen most értesültem egy esetről: a Tiszántúl egy ősi magyar 1600 holdas príma birtokot árvereztek el külföldi adósságok címén; egy belföldi intézet vette meg ennek a kitűnő birtoknak katasztrális holdját 266 pengőért! (Jánossy Gábor: Micsoda intézet ez?) Ha ez nem végeladás, ha ez az eljárás nem a ím agyar föld prédára bocsátása, akkor ebben az országban nem lehet kegyetlenségről beszélni. Már az ilyen esetek is nem amellett szólnak, hogy a külföldi adósságokra való tekintettel a gazdaadósságok rendezésétől el kell tekinteni, ellenkezőleg, éppen a külföldi tartozások követőleg előírják, hogy a gazdaadósságokat feltétlenül rendezni kell. Ha pedig mégis valakinek aggályai volnának arra nézve, hogy egyes külföldi hitelezőkkel szemben talán mégis fokozott kíméletre volna szükség, azoknak figyelmébe ajánlom azt, hogy utóvégre a külföldi adósságok kérdését ki is lehet kapcsolni. Hiszen van transzfer rendezés is, és ideiglenes átmeneti rendelkezések alapján lehet rendezni a külföldi adósságokat abban a biztos^ tudatban, hogy az ideiglenes rendelkezéseknél roszszabb rendelkezések a külföld felé úgysem fognak bekövetkezni. A belföldi adósságokat pedig gyökeresen rendezni kell a következő elgondolás alapján. En a telekkönyvtől nem térnék el és azt mondom, hogy a telekkönyvbe vetett bizalmat nem szabad megrendíteni. Utóvégre arra a telekkönyvre adták az adósságot, tehát az egész, adósságsorozatot, mely a telekkönyvbe be van kebelezve, lineárisan leszállítani veszedelmes kikezdése volna a telekkönyvi elvnek. Ellenben figyelembe venném azt, hogy a telekkönyv tulajdonképpen meddig nyújt abszolút biztonságot. Abszolút biztonságot nyújt a telekkönyv a forgalmi érték 40—50%-áig, tovább semmiesetre sem. Aki már azon túl hitelez, az bizonyos rizikót visel és ennek a kockázatnak következményeit viselnie kell annak, aki a kockázatba belement. En tehát a forgalmi értéknek mondjuk 40, maximum 50%-áig a telekkönyvet respektálnám, attól kezdve pedig a kényszeregyességi eljárás alapján a telekkönyvi bekebelezés sorrendje szerint, mert az bizonyos előnyt mégis csak biztosít, fokozatosan csökkenő. kulcs szerint szállítanám le aranypengő értékben, aranypengőben fenntartva, az adósságokat és ezt az egész így megállapítandó komplexust kényszerkonverzió útján, egységesen, konverziós kötvényekkel elé75. ülése l9$3 május 5-én, péntekért. gíteném ki, amely konverziós kötvények öszszege éppúgy, mint ahogyan az 1896 :V. te. a isizőlő felújítása kölcsönöknél elrendelte, a telekkönyvi B-lapra dologi teher gyanánt r kebeleztetnék be és a törlesztési részleteket és a kamatokat az állam közadók módjára hajtaná be. Ez az elgondolás az, amelyet én már körülbelül két évvel ezelőtt, ha nem is ebben a formában, de közzétettem és nagyon örülök, hogy a Ház minden oldalán ezt a gondolatot ma már elfogadhatónak látják. Nagyon kérem a kormányt, méltóztassék ezzel szintén foglalkozni és ideiglenességek helyett a végleges rendezés útjára térni, mert itt ugyancsak előfordul az, amire rámutattam a búzaár kérdésénél. Nevezetesen előfordul az, hogy a vidéket járják megtévesztő jelszavaikkal; a gazdákat bíztatják azzal, hogy jön az infláció, hogy az adósságok egyrészét el fogják engedni, hogy jönni fog a földtallér, hogy jönni fog a földre épített hitel és nem tudom milyen abszurdumok. Az ország jelentékeny részét maguk mellé állítják lehetetlen elgondolásokkal csak azért, mert kétségbeesett emberekkel állanak szemben. Es a földteherrendezésnek nemcsak a gazdákra lesz üdvös hatása. Visszahelyeződik a gazdasági élet pénzügyi súlya legalább bizonyos vonatkozásban ismét a vidékre. Méltóztassék csak nézni azt, hogy ma tulajdonképpen az eddigi egész gazdavédelemnek hátrányát a vidéki bankok látják, mert a vidéki bankoktól a fővárosi bankok a törlesztéseket stb. behajtják, a vidéki bankok sorvadnak el. A régi Magyarország idejében azon a területen, amely ma Csonka-Magyarország, a vidéki bankok betétállománya 1700 millió aranykorona volt, ugyanakkor a fővárosi bankok bankbetéte 1800 millió aranykorona, pedig ebben a fővárosi betétben sok ausztriai, horvátországi, sok boszniai betét is volt, tehát a gazdasági élet súlypontja a vidéki bankokon volt; ma pedig, méltóztatnak tudni, mennyi a vidéki bankok betétállománya? 200 millió pengő, ellenben a fővárosi bankok betéte még mindig 1300 millió pengő. A fővárosba szívódott fel a bankélet. Ha a gazdasági viszonyokat véglegesen rendezzük, megteremtjük annak lehetőségét is, hogy ennek során a vidéki intézeteknél koncentrálódjék ismét a gazdasági élet, megerősödnek a vidéki bankok. Vidéken nem fővárosi bankok vidéki fiókjaira, hanem helyi, újból megerősödött egészséges pénzintézetekre van szükség. (Ügy van! jobbfelöl) tehát ez a giazdaadosiság rendezés, amelyet én nem ok nélkül hirdetek és sürgetek fanatikus meggyőződéssel már második, sőt harmadik esztendeje, nem pusztán osztályérdek, nem pusztán a gazdaközönségnek érdeke, érdeke ez a kereskedőnek, az iparosnak, érdeke a munkásnak, 'hogy a gazda ismét fizetőképes legyen, sőt érdeke magának a bankvilágnak is, mert azt a bankvilágot is ebből a mai lehetetlen állapotból, amikor egy óriási fejnek két apró kis lába van, megint épkézláb lénnyé fogja tenni. Még egy körülményre ihívom fel a figyelmet a bankokkal kapcsolatban. Abban a percben, amikor ia gaizdaadósiságok kérdését rendeztük, magoldhatóvá válik a végrehajtási korlátozások kérdése ils. Ma a 'bankok mindig azzal állnak elő, hioigy .a végrehajtási korlátozások akadályozzák meg az egészséges hiteléletet. Miért van szükség a végrehajtási korlátozásokra? Azért, hogy az árverési és végrehajtási túltengések megszűnjenek. Mihelyst ennek