Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-175
Az országgyűlés képviselőházának 175. ülése 1933 május 5-én, pénteken. 155 szükségessége megszűnik, az adósságok rendezésével nyomban megszüntethetők a végrehajtási korlátozások és márcsak ebből a szempontból is, hogy a hitelélet megint helyreállítható legyen, feltétlenül szükséges a gazdaadósságok rendezése. Ha a kamatok kérdése rendezhető, a búzaár kérdésével érdemes és lehetséges foglalkozni és a gazdaadósságok kérdése sürgősen megoldható, akkor, azt hiszem, rátérhetek a legégetőbb kérdésre is, amely azonban mindezeknek az előfeltételeknek a megvalósítása nélkül nem oldható meg és ez a munkanélküliség kérdése. (Propper Sándor: Erről is halljunk valami okosat!) Megnyugtathatom t. •képviselőtársamat, foglalkoztam vele bőségesen. Azzal szoktak bennünket vigasztalni, hogy külföldön a munkanélküliség nagyobb mint nálunk. Tényleg ennek számbeli adatai is vannak, mert a hatóságilag és egyéb munkaközvetítők által nyilvántartott munkanélküliek száma Csonka-Magyarországon 1932-ben 67.154 volt, ezzel szemben Ausztriában 370.029, Csehszlovákiában 608.809, Olaszországban 1,038.757, Nagybritanniában 2,849.025, Németországban 5,557.643, ami azt mutatja, hogy ezekben az országokban nemcsak abszolút, hanem viszonylagos számokban is a munkanélküliek száma sokkal nagyobb. Nálunk a munkanélküliek számának emelkedését a következő igen tanulságos, de végeredményben még nem elég megdöbbentő számok mutatják. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Csonka-Magyarországon a hatóságilag és egyéb munkaközvetítők által nyilvántartott munkanélküliek száma volt 1929-ben 15.174, 1930-ban 43.592, 1931-ben 63.353, 1932-ben 67.154. Négy év alatt, tehát a munkanélküliek r száma megnégyszereződött. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez még nem is mind!) Ez azonban még nem mutatja a munkanélküliek valódi számát. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ismerem a témát, amelyről beszélek. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Jött az 1930-iki népszámlálás, amely a hatóságilag és a munkaközvetítők által nyilvántartott 43.592 munkanélkülivel szemben 224.103 munkanélküli keresőképes egyént állapított meg, így ha a mai viszonyokat vesszük, akkor körülbelül 250—300 ezerre kell tenni a munkanélküliek számát. Ha ezek családtagjait veszem, akkor azt látom — és ezt mutatja Budapest székesfőváros inségakciója is — hogy ebben az országban minden ötödik ember, mint munkanélküli, inségakcióra szorul. Ez pedig már nagyon megfontolandó és nagyon komoly dolog. Azt látom, hogy evvel szemben az inségakció révén létesített munkálatoknál a megfelelő rendszeresség hiányzik. En tehát bátor vagyok egynéhány olyan munkaalkalomra rámutatni, amelyek rendszeres kihasználásával az munkanélküliség kérdése úgy oldható meg, hogy az országnak hasznos befektetéseket is tudunk adni. Azt látom, hogy egyes városokban parkíroznak; felesleges a parkirozás az inségmunka révén akkor, amikor egyéb hasznos közmunkák is vannak. Máshol meg apró kis pepecselésekre, például falvakban utcaseprésre, hótakarításra fordítják ezeket az összegeket. Engedelmet kérek, ahol a csorda végigjár, micsoda felesleges dolog ott hókaparásra fordítani az inségadó összegeket! (Mikecz István: Tisztaságra is szükség van!) Igen, de nem a rendkívüli inségadó összegek terhére! Én tehát valami tervszerű kihasználását kívánom az inségadó címén befolyó jövedelemnek s errevonatkozóan leszek bátor néhány javaslatot tenni. Az első: a Duna—Tisza-csatorna megteremtése. T. Képviselőház! Végtelenül sajnálatos, hogy Klebelsberg Kunó gróf, ennek az eszmének, az Alföld kultúrájának nagy propagálója és különösen a Duna—Tisza-csatorna gondolatának újabb felvetője, oly hamar eltávozott az élők sorából. Ö nagyszabású, nagyszerű propagandát kezdett meg s az ő lelkére nagy szükség volna ebben az akcióban. En azonban bízom abban, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, aki a magyar földnek, ennek az ezeréves magyar földnek ezer év óta itt gyökerező szülöttje, a magyar földnek ezt a nagy 'szükségletét, a Duna—Tisza-csatornát fel fogja karolni ugyanavval a lelkesedéssel, mint amelylyel Klebelsberg Kunó gróf felkarolta. Pénzügyi szakemberek kimutatták, hogy a Duna—Tisza-csatorna megépítése pénzügyileg is kifizetődő vállalkozás volna. Nem is kell egy év alatt megvalósítani, — lehetetlenség is — ellenben néhány évre elosztva, legalább tíz évre — ismerem a tervek nagy részét — a költségeknek jelentékeny része már előkerülne az inségadóból, amely egyébként elporlad. Mit jelentene a Duna—Tisza-csatorna? Jelentené azt, hogy a magyar földnek az a kettészakított vízrendszere, amely Naigy-Magyarországon is káros volt, s amelynek káros volta annál is inkább érezhető most, egyesíttetnék. Jelentené továbbá azt, hogy a tiszavidéki legjobbminőségű búzánk azonnali kijáratot, és pedig olcsó kijáratot kapna a nyugati piac felé. Klebelsberg Kunó gróf éppen egyik érdekes tanulmányában mutatott rá arra, hogy a Duna—Tiszacsatorna megépítése esetén a csongrádi búza ugyanannyiért kerülne ki az olcsó vízifuvar révén Regensburgba, mint amennyiért felkerül ma vasúti fuvarral Budapestre. Már csak ezért is érdemes nekünk a Duna—Tisza-csatorna kérdésével foglalkoznunk. Ezenfelül ez a csatorna öntözésre is alkalmas volna. Ha a Duna—Tisza közén telepítéseket akarunk létesíteni, ezt nem lehet a mai búza-kukorica-rendszer mellett megvalósítani. Csak úgy lehet megvalósítani, ha a Duna—Tisza közét Európa gyümölcsös- és zöldségtermesztő kertjévé teszszük, amit szintén nem lehet másként megoldani, mint a Duna—Tisza-csatornával. De ezenfelül, — ez a legfontosabb szempont, amely engem, mint egy kubikos kerület képviselőjét érdekel — tíz évre megoldottuk a kubikos kérdést Magyarországon. A kubikosok száma, hogy csak mást ne említsek, Csongrád megyében 35.000 lélek. Elsőrangú munkaerők, mással nem is szeretnek foglalkozni, mint földmunkával. Hiába, évtizedek óta arra voltak beállítva, hogy csak földmunkát végeznek. Most az egész országban — mint tegnap az ellenzék padjairól is rámutattak, de én is feltétlenül szóvá akartam tenni, enélkül is szóvá tettem volna — a helyzet az, hogy ahol az inségmunkánál földmunkát végeztetnek, ott helyi munkaerőket alkalmaznak. Ertem tökéletesen, belátom, hogy például Borsod megyében nem fognak csongrádi munkásokat alkalmazni, amikor ott ugyanannyi munkanélküli van, azonban azokat másutt kellene alkalmazni, másutt kellene mun22*
