Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Àz országgyűlés képviselőházának 1 szemben jólétet találnak, akkor a békerevíziónak mindennél szilárdabb alapját teremtettük meg. Ennélfogva nagyon helyes dolog, hogy a költségvetési vita a közgazdasági kérdések körül forog. En is a gazdasági kérdésekkel kívánok foglalkozni Nagymagyarország, a területi integritás szempontjából is, amikor a gazdasági kérdések komplexumát vizsgálom, akkor természetes dolog, hogy a rendelkezésre álló rövid időn belül nem terjeszkedhetem ki az összes problémákra. (Propper Sándor: Meghosszabbítjuk! — Felkiáltások jobbfelől: Nem lehet!) Kénytelen vagyok a négy legkiáltóbb kérdést elővenni, amelyeket a következőkben foglalhatok össze s e köré a négy tárgyi csoport köré kívánom összefoglalni beszédem tartalmát: először a hitelkamatok kérdése, másodszor a mezőgazdasági termények árának kérdése, harmadszor^ az önhibájukon kívül eladósodott gazdák kérdése s a negyedik kérdés végül a munkanélküliség. Sorba menve, először a hitelkamatok magasságát kívánom vizsgálat tárgyává tenni. A jelenlegi kormány azon a helyes állásponton van, hogy a dekonjunktúra idején konjunkturális kamatokat szedni nem lehet és éppen ezért örömmel állapítom meg, hogy már eddig is jelentékeny lépéseket tett a kormány a kamatmagasság csökkentése felé. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a kormánynak még tovább kell mennie ezen a téren és az egész nemzet közvéleményét maga mögött fogja tudni (Jánossy Gábor: tTgy van!) abban a törekvésében, hogy a kamatszínvonalat még tovább is leszállítsa. Békében sokkal kedvezőbb értékesítési viszonyok mellett jelentékenyen alacsonyabb volt a kamatláb. Amikor azt követeljük, hogy a kamatszínvonal a békebeli színvonalra szállíttassék le, akkor tulajdonképpen keveset követelünk. (Ügy van! jobbfelől.) Elénk derültséggel olvashatjuk ezzel szemben a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének a Tébe.-nek 1932. évi jelentésében, a 49. oldalon a következő érdekes kijelentést (Jánossy Gábor: Derültség

1

? Fogcsikorgatva!) (olvassa): «Az általános kamatláb-leszállítás t rendkívüli veszélyeket idézhet elő.» Ha veszély az, hogy az adósok lélegzethez jutnak, akkor igaza van a Tébe.-nek. Nem isi vitatkozóin ezzel az állítással, csak hivatkozom Temesváry Imre t. képviselőtársam a Gazdasági Világ 1933 február 15-én közzétett számában megjelent cikkének egy megállapítására, amikor a külföldi hitelezők felé kijelenti, hogy utópia az a reménység, hogy a kamatokat a mai színvonalon még pengőben is megfizethessük. Amilyen aranyigazság ez a külföldi hitelezők felé, ugyanolyan aranyigazság a belső hitelezők felé is. A mai értékesítési viszonyok mellett, sőt még kedvezőbb értékesítési viszonyok mellett is, a mezőgazdaság a mai kamatokat megfizetni a belföldi 'hitelezőknek sem képes. (Egy hang a középen: Imrédynek mondja! — Jánossy Gábor: Az is tudja !) Albrecht királyi herceg legutóbb a telepítésről tartott igen érdekes és értékes akadémiai előadásában rámutatott arra, hogy a telepítés pénzügyi lebonyolítása 3%-os kamat mellett lehetséges. Őfensége gazda, nagyon jól tudja, hogy a magyar föld 3%-nál többet nem jövedelmez. Ilyen tényállás mellett nemcsak utópia ma még mindig 8%-os kamattal dolgozni, hanem egyenesen exisztenciák tönkretétele. 5—6%-nál magasabb kamatot Magyarországon még kedvezőbb értékesítési viszonyok mellett is csak igen nehezen fog elbírni a mezőgazdaság s éppen azért, ha csak . ûlêsê Î9ÈÈ május o-én, pénteken. Í5l 5—6%-os kamatról is akarunk beszélni, akkor feltétlenül foglalkoznunk kell a mezőgazdasági termények árának kérdésével is. így jutok a logikai sorrendben beszédem második témaköréhez, a mezőgazdasági termények árához. Általában tudott dolog, hogy a mezőgazdasági termelés ma nem fizeti ki magát. A legfőbb mezőgazdasági termények ára jóval az előállítási költségeken alul marad. Mindaddig, amíg az iparcikkek legnagyobb részét kartellek védik, a mezőgazdasági termelés óriási hátrányban marad. Ezt a hátrányt két módon lehet leküzdeni: vagy feljebb kell emelni a termények árát, vagy lejjebb szállítani az iparcikkek árát. Ezzel tisztában kell lennünk. További kérdés: melyikkel kezdjük meg? A kartellek dzsungeljét keresztültörni egy-két év munkájába legalább is belekerül, holott a mezőgazdaság helyzete olyan kétségbeejtő, hogy a legközelebbi terményértékesítésnél már foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, nem volna-e lehetséges inkább egy mesterséges gazdakartell ideiglenes beállításával bár, de a mezőgazdasági termények árát legalább a termelési színvonalra emelni. r (Andaházi-Kasnya Béla közbeszól.) Nem egészen lehetetlenség; méltóztassék csak^ meghallgatni javaslatomat. Húszpengős búzaárra gondolok, amely a mai iparcikk-árakon még mindig alul marad, mert a békében a húszpengős búzaár mellett az iparcikkek ára alacsonyabb volt. Meg kell jegyeznem, hogy a húszpengős búzaárat azért is le akarom fixírozni, mert vannak ám népszerűséget hajhászó és embereket beugratni kívánó akciók is; például kezemben van egy körlevél, amelyben felhívják a gazdákat egy szövetkezetbe való belépésre, ahol ígérnek — természetesen a belépési díjak és a tagsági díjak előzetes lerovása mellett — 30 pengős búzát és 20 pengős rozsot. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ismerem ezt én is!) Ilyen törekvések könnyen megszédítik az embereket, mert éhesek. (Egy hang jobbfelől:^ Ki van aláírva?) Nincs aláírva! Tömegesen árasztják el vele az országot. Ha az orvosok nem segítenek, akkor kuruzslókhoz fognak fordulni. Ezt a tünetet tehát meg kell vizsgálni és foglalkozni kell vele. (Jánossy Gábor: Erre a körlevélre senki sem fog reagálni! — Farkasfalvi Farkas Géza: Dehogy nem reagál! — Jánossy Gábor: Szédelgés!) Csakhogy sokan nem veszik észre! (Andaházi-Kasnya Béla: A jóhiszemű magyar bedől!) Annál inkább rámutat ez arra, hogy szükséges ai problémával foglalkozni. Méltóztassék most megengedni, hogy egészen a kérdés kezdetétől induljak ki, a búzaár és a liszt-, valamint a kenyérár kérdéséből és összehasonlítsam az 1928 januári liszt-, búzaés kenyérárakat az 1933 januári árakkal. 1928 januárjában a tiszavidéki búza ára métermázsánkint 31*70 pengő volt. 1933 januárjában pedig boletta nélkül 14*85 pengő. Ezzel szemben hogyan alakultak a liszt- és a kenyérárak? r 1928 januárjától 1933 januárjáig a 0-s liszt ára kilogrammonként 49*30 fillérről 42 fillérre csökkent, a 4-es liszté 42*20 fillérről 40 fillérre, a 6-os liszté 38 fillérről 36 fillérre, a fehér kenyéré 58 fillérről 46 fillérre és a félbarna kenyéré 50 fillérről 40 fillérre. Vagyis míg a búzaár több mint 50%-kal csökkent, addig a liszt- és kenyér ára 5—10%-os, maximum 20%-os csökkenést mutat. Miért? Mert közbe van iktatva a boletta és az őrlési forgalmi adó, ami azt eredményezi, hogy a gazda a 14—15 pengős búzáért kap ugyan a bolettával együtt 18—19 pengőt, de ugyanazt a fo-