Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-175
Í50 Àz országgyűlés képviselőházának badság jogokat, melyeket a miniszterelnök úr hivatalbalépése után mindjárt hirdetett és amelyeket ő akkor egypár hétig engedélyezett is azzal az érveléssel, hogy a szab ad versenyben ő okvetlenül felül fogja múlni az ellenzéket. (Turchányi Egon: De renegátokat szerzett^ —; Propper Sándor: Nem vált be, azért csinálták vissza!) A gyűléstilalmat okvetlenül meg kell szüntetni, mert lehetetlen helyzet az, amit ma Hunyady Ferenc képviselőtársam itt vázolt, hogy a képviselő a saját kerületebeliekkel sem érintkezhetik. Különben szigorúan kezelik ezt a rendelkezést a független kisgazdapárttal szemben. (Jánossy Gábor: Egyformán kezelik! — Malasits Géza: Téved! — Jánossy Gábor: En sem tarthatok gyűlést!) Naponta hallunk, olvasunk különféle esti összejövetelekről, zászlóbontásokról, amelyek szintén politikai gyűléseknek tekinthetők, (Turchányi Egon: Ott szabad beszélni! — Jánossy Gábor: Dehogy, ott sem szabad!) holott ugyanakkor a mi pártunknak lehetetlen egy bizalmas összejövetelt is tartani. (Turchányi Egon: Beszámolót sem engedélyeznek! — Propper Sáudor: Ez nem tiszta játék, az bizonyos!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lang Lénárd: Nagyon sok szó esik ma a telepítés kérdéséről, mely kérdésben különféle ankétokat tartanak naponta, amiből következtethető, — hiszen kormánynyilatkozatok is hangzottak már el erre vonatkozólag — hogy a kormány tényleg foglalkozni kíván ezzel a kérdéssel és telepítési politikát akar inaugurálni. En ezt helyesnek tartom, csak ne kezdjük a dtűgox úgy, ahogy szoktuk, hogy ankétokat és ismét ankétokat rendezünk, melyek aztán kiküldenek bizonyos szerveket, amelyek megint bizottságokat választanak meg, a. bizottságok kiküldenek albizottságokat stb. Végül annyi szerv van, hogy az ember nem ismeri ki magát, hogy melyik a kompetens, és ezek a szervek nagyobbára felemésztik a költségeketHa ma komolyan akarunk ezen a téren valamit csinálni, akkor elsősorban is azokon kell segítenünk, akik ma még benne vannak a birtokukban, (Jánossy Gábor: Igaza van!) mert addig, amíg nekünk nagy munkával, tetemes költségekkel talán sikerül egynéhány ezer embert telepíteni, esetleg sok-sok ezret vagy százezret kimozdítanak régi birtokukból. Mégis csak jobban értik birtokuk művelését azok, akik már eddig is benne voltak, mint azok,, akiket csak most akarunk a birtokba ültetni mindenféle tőke és instrukció nélkül. (Propper Sándor: Húsz új falut ígértek!) A mezőgazdasággal kapcsolatban a kisipar helyzetéről is akarok egynéhány szót szólni, (Halljuk! Halljuk!) amely ugyancsak abban a helyzetben van, mint a mezőgazdaság. Különösen fokozza nehéz helyzetét az Országos Társadalombiztosító Intézet, (Ügy van! Ügy van! bal felől. — Klein Antal: Dicső társaság!) amelynek járulékai ma ugyanolyan magasak, mint három évvel ezelőtt voltak. (Mozgás.) Az egyhónapi hozzájárulás még mindig 9—10—12 pengő, ami majdnem egy segéd fizetésének felel meg, éppen ennek következtében a kisiparosok egyáltalán nem fogadnak fel segédet, ami a munkanélküliséget ezen a téren napról napra még fokozza. Végtelenül örvendek, hogy a földmívelésügyi miniszter úr jelen van, mert a tejrendelettel kapcsolatosan egynéhány szót akarok hozzá intézni. A miniszter úr azon az állásponton van, hogy a tejkérdést nem lehet más1 75. ülése 1933 május 5-én, pénteken. képpen rendezni, mint úgy, hogy csak az .i környék szállíthat Pestre, amely azelőtt szállított. (Kállay Miklós földmívelésügyi niinisz ter: Bocsánat, éppen az ellenkező állásponton vagyok! — Klein Antal: Még nem tudtuk! — Jánossy Gábor: Akkor rendben van!) A múltkor úgy volt, hogy csak az a környék szállíthat Pestre... (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: En mégis csak jobban tudom, mint ön.) Örvendenék, (Jánossy Gábor: Nem tudták, rendben van!) ha a rendeletet olyan értelemben alkotná meg a miniszter úr, hogy a távolabb eső vidékek, (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Kizárólag ez a célom!) amelyek ezelőtt is szállítottak Pestre, a jövőben is szállíthatnának, (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ez a fő célom.) mert nagyon jól működő szövetkezetek vannak az ország különböző vidékein, különösen Mosón megyében ... (Jánossy Gábor: Rendben van, hiszen a miniszter úr zajosan helyesel. — Derültség. — Br. Vay Miklós: Miért csak Mosonban? Másutt is van! — Felkiáltások balfelöl: Haza beszél!) Eddig folyton csak azt az álláspontot képviselték, hogy a távolabb eső vidékek nem szállíthatnak Pestre. Tessék kontingentálni úgy, hogy minden megyének jusson a szállításokból, mert azok ugyanannyi adót fizetnek, (Felkiáltások balfelől: Sőt!) a kataszteri jövedelmük ugyanolyan magas holdanként, mint a városokhoz közelebb eső vidéken. Teljesen inkodolatlan tehát, hogy ezeket kizárjuk azokból az előnyökből, amelyeket azok élveznek, akik a fővároshoz közelebb laknak. Végtelenül örvendek, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ugyancsak azt az álláspontot képviseli, hogy a távolabb eső vidékeket is be kívánja vonni a főváros tejellátásába. (Jánossy Gábor: Most már beléphetsz ide a pártba! — Derültség a baloldalon.) Gazdaságpolitikai tekintetben pedig, ha tovább fenn akarjuk tartani az ország lakosságának életképességét, akkor le kell szállítani a költségvetés kiadási tételeit, le kell szállítani még a magasabb fizetéseket. Tessék megállapítani egy létminimumot, amelyen alul azután nem szabad hozzányúlni a jövedelemhez, de amelyen felül még mindig lehet levonni. Mert az élelmiszerek ma olyan olcsók, hogy a lecsökkentett fizetésekből a magasabbrangú tisztviselők és nyugdíjasok még mindig nagyon szépen megélhetnek. (Káinoki Bedő Sándor: Ruházkodni is kell!) Minthogy a kormány törekvéseiben eddig ezt nem láttam, minthogy a kormánynak a mezőgazdasági termelés előmozdítására tett intézkedései eddig nem elegendők, (Kun Béla: TJgy van!) bizalmatlan vagyok a kormánnyal szemben és a költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és helyeslés a balodalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Krüger Aladár. Krüger Aladár: T. Képviselőház! A költségvetési vita két sarkpont körül jegecesedik ki, a gazdasági kérdések és a békerevízió kérdése körül, és hogy a kettő^ kapcsolatban van egymással, az egészen természetes dolog, mert a békerevíziónak egészségesebb alapja, mint egy jobb közgazdasági helyzet nem képzelhető. Nem közjogi kérdések miatt fognak visszakívánkozni ide elszakított testvéreink, még arra ! sem fognak nagy súlyt helyezni, hogy vájjon milyen autonómiát kapnak a visszakerülő nemzetiségek, hanem ha itt gazdaságilag nagyobb jólétet, illetve az ő nyomorúságukkal