Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 1 ságban, amikor a kormányok nem törődnek a költségvetési morállal, amikor száz- meg százmilliókat adtak íki országgyűlési felhatalmazás nélkül, (Ügy van! balfelöl.) amikor ráfizetnek majdnem minden állami üzemre, ráfizetnek a vasgyárakra, az Állaímvasutakra, a Futurára, a szövetkezetekre, stb. Ennek oka pedig a 'helytelen gazdálkodás az üzemeknél (Mozgás a jobboldalon,) és különösen a magas fizetések és nyugdíjak ezeknél az állami üzemeknél. A tarifák is sürgős revízióra szorulnak, sürgős csökkentésre az egész vonalon. Lehetetlenné kell tenni azt, hogy a teherautók olcsóbban fuvarozhassanak, mint a vasút. Nem szabad letiltani a teherautókat, hanem igenis a vasúti tarifákat kell csökkenteni olyan mértékre, hogy a teherautók ne legyenek képesek olcsóbban fuvarozni, mint az Államvasút. Ugyancsak meg kell szüntetni — hogy az államvasúti deficitet el tudjuk tüntetni — azt a sok szabadjegyet, amelyet ma a vasúton látunk. Ha az ember beül egy I. vagy II. osztályú fülkébe, egyetlen egy embert nem lát. akinek fizetett vasúti jegye van, csupa szabadjegy az egész vonalon. (Egy hang a baloldalon: Ez igaz!) Akkor kérdezzük, honnan áll elő az a nagy deficit. Nem volna szabad mást meghagyni, mint legjobb esetben a kép viselőknek szabadjegyet, (Mozgás és derültség. — Turcsányi Egon: Azt is megfizetjük. — Egy hang a baloldalon: Levonják az árát.) a többit az egész vonalon meg kellene szüntetni. Az ellenzéknek ma sok oldalról azt a szemrehányást teszik, hogy felizgatja a népet azzal, hogy mindig hirdeti, hogy nem az adófizetői készség, hanem az adófizetői képesség hiányzik. Amikor — mint már az előbb említettemi — a mezőgazdaság jövedelme egyiharmadára, egynegyedére csökkent, akkor képtelenség, — mint azt Eckhardt Tibor t. pártvezérem is bebizonyította — hogy ma a termények árában számítva ötször, hatszor annyi adót fizessünk, mint azelőtt. Ez képtelenség és ha a kormány ezen a politikán nem változtat, egészen rövid idő alatt teljes összeomlás fog bekövetkezni a mezőgazdasági üzemeknél, különösen a kisüzemeknél. (Turcsányi Egon: Végre egy ellenzéki beszéd!) Két fő téma tartja ma izgalomban és nyugtalanságban a magyar falut, a magyar kisgazdatársadalmat: a mezőgazdasági tenmények katasztrofális árcsökkenése következtében föiszaparodott adóhátralékoknak kérdése és ugyancsak ezekből az okokból fölszaporodott gazdaadósságoknak rendezése. Az adóhátralékokat a Gömbös-kormány úgy kívánta rendezni, hogy kíméletlenül behajtotta az adókat az egész vonalon. Ha a miniszterelnök úr látta volna azokat à patakzó könnyeket, amelyek az ő kegyetlen adóvégrehajtása miatt hullottak, (biztosan meglágyult volna a szíve és ugyancsak meglágyulna a pénzügyminiszter úr szíve is, ha látná azokat a könnyeket, amelyek naponta hullnak a kíméletlen árverések miatt. A kisemberek birtokait még ma is folyton árverezik a külföldi kölcsönök miatt, de ezek árait az árverések dacára a külföldi hitelező nem kapja meg. Az állam csak a saját kasszája javára árverez, holott azt hirdeti, hogy a hitelezőt kell védeni. T. Ház! Az ország minden részéről elhangzott az a követelés, hogy a gazdaadósságokát is rendezni kell. Az eddigi kísérletek, amelyek ezen a téren történtek, vajmi kevesek ahhoz, hogy tényleg javulásról lehetne beszélni, amely'5. ülése 1933 május 5-én, pénteken, 149 ről pedig az egységespárti szónokok (beszélnek. A Fob. védelme eddig csak arra terjedt ki, hogy az árveréseket megakadályozza, ott, ahol pengőkövetelésről van szó, de csak akkor, ha az illető a kamatokat fizette. Aki ma a kamatot fizetni tudja, azt a bank úgy sem árverezi, különösen elítélendő tehát az, hogy a külföldi kölcsönök miatt még mindig engedélyezünk árveréseket. A 6300. számú miniszteri rendelet, amelyet előttem szólott képviselőtársam anynyira dicsért, olyan hiányos, hogy a hitelezők mindig találnak módot arra, hogy az adóst elárverezzék, tönkretegyék. Túlsók követelés van kivéve a rendelet hatálya alól és egyáltalában! nincs tekintetbe véve az értékesítés lehetetlensége. Most kellene már kézibe venni a végleges rendezést és pedig azon az elvi alapon, hogy senki több értéket ne fizessen vissza, mint amennyit annakidején kölcsön kapott. Mindenki tudja, hogy felsőbb bíztatásra mentek be a törekvő emberek az adósságba. Felsőbb bíztatásra vásároltak földeket, tenyészállatokat, gépeket, stb. Ezeket a törekvő embereket a kölcsönök kamatai és a mezőgazdasági termeivények árcsökkenése tette tönkre és kényszerítette újabb adósságcsinálásra. A legnagyobb igazságtalanság szerintem ma a gazdáktól es általánosságban az adósoktól ugyanazt az értéket visszakövetelni, amelyet ők 1924-től 1928-ig kölcsön kaptak. (Felkiáltások a baloldalon: Igaza van!) Azóta mindennek az értéke visszaesett egyharmadára, vagy egynegyedére, csak éppen a pengő értékét tornászták fel mesterségesen. Ezt a lehetetlen 'helyzetet nem lehet örökké fenntartani, mert nem szabad kitenni 500, vagy ezer ember jogosulatlan érdekéért ilyesminek az ország dolgozó társadalmát. Néni lehet kitenni ezer, vagy kétezer ember, szóval a nagytőke jogosulatlan érdekeinek hárommillió ember életérdekét. Addig is, míg a végleges rendezést megcsináljuk, az én elgondolásom szerint haladéktalanul meg kell kezdeni olyan intézkedések foganatosítását, amelyek lehetetlenné tennék, hogy bárkit ki lehessen dobni a birtokából. Meg kell tiltani a bankkölcsönök felmondását és mielőbb gondoskodni kell a végleges megoldásról annak az elvi elgondolásnak az alapján, amelyet a t. pártvezérem, Eckhardt Tibor tegnapelőtti felszólalásában hangoztatott, hogy a pengő értékét 50%-kai csökkenteni kell. De nemcsak a pengő értékét kell csökkenteni, nemcsak az adótartozásokat kell rendezni, rendezni kell a többi tartozásokat és 'hozzájárulásokat is és rendezni kell a vármegyei, községi stb. hozzájárulásokat. Sürgős reformra vár az autonómiák kérdése, mert lehetetlen a mai helyzet, hogy az autonómia csak papiroson van meg, de tényleg egyáltalán nincs meg, hiszen alig van egykét községi képviselőtestületi határozat, amelyet ne lehetne megfellebbezni, mely nem a vármegye hozzájárulásától függne. Legfeljebb csak a pótadó kivetésénél lehetne szó beavatkozásról, de ai többi, a községeket érdeklő ügyeket tényleg a községi képviselőtestületekre kellene bízni, mert mégis csak jobban ismerik saját ügyeiket, mint ahogy vármegyei kisgyűlés ismeri azokat. Különösen a vadászbérletek bérbeadásánál történnek sokszor visszaélések, 'ha a vadászbérletet kivevő urak nem a vármegyei urakhoz közelálló emberek. Bizalmatlan vagyok a kormány iránt, különösen politikai kérdések miatt, (Jánossy Gábor: Halljuk a bizalmatlanság okait!) mert még mindig nem adja meg mindazokat a sza-