Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-175
US Az országgyűlés képviselőházának 1 Különösen a devizarendeletek sújtották legjobban a mezőgazdaságot; itt az utóbbi időben történtek ugyan némi könnyítések olasz relációban, de a többi államokkal szemben még mindig fennáll a valutabeszolgáltatási kötelezettség. A valutát a Jegybank még mindig a törvényes árfolyamon számolja el, ezt a valutát azután továbbadja és ezzel elégíti ki az állam az importőrök és a (külföldre nyaralni utazók valutaszükségletét. Egy egyszerű ember nem tudja megérteni, hogyha egy vágón terményt szállít !ki külföldre, annak hasznát az élvezze, aki Karlsbadba, Nizzába, vagy a Semmeringre megy nyaralni. Gömbös miniszterelnök úr azt mondja, hogy nálunk rend és nyugalom van; büszkén hivatkozik arra, hogy ez az ő kormányzati politikájának eredménye. (Dinich Ödön: Szó sincs róla!^ Elismerem, hogy rend van, de ez még távolról sem jelenti azt, hogy nálnk minden rendben lenne. Kendbenvalónak a jelenlegi helyzetet talán csak azok tekintik, akik jól dotált magasfizetéses állásokban ülnek, avagy magas nyugdíjat élveznek, míg akik a másik oldalon vannak, azok ennek a deflációs pénzpolitikának összes kárát és kínját kénytelenek elszenvedni. Itt elsősorban a mezőgazdaságra és a mazőgazdasággal együttélő kisiparos-, kiskereskedő- és munkásrétegekre gondolok. Míg az egyik oldalon e pénzpolitika folytán a mezőgazdasági termeivények soha nem látott (mélypontra szállottak le, ugyanakkor azok, akik magas állásokban magas fizetéseket élveznek, olyan olcsón jutnak az élelmiszerekhez, amire eddig még soha példa nem volt. Nem lehet rendbenlévő állapotnak tekinteni azt, amikor 1000—1500 pengős havi jövedelemmel bíró család ma 3—4 fillérért vásárolhatja a tojást, 70—80 fillérért a hízott libát, a 'kacsát. (Rakovszky Tibor: De nem Pesten!) Éppen ezért a kormánynak arra kellene törekednie, hogy piacát biztosítsa azoknak a cikkeknek, amelyeket kisexisztenciák állítanak elő, hogy így ezeknek a kisexisztenciáknak életképessége biztosítva legyen. Kendbenlévőnek tekinti-e a miniszterelnök úr a gazdák^ helyzetét akkor, amikor a tisztviselők fizetését talán 15—20%-kai csökkentették, de a gazdák jövedelme ugyanakkor harmadára, némely cikknél negyedére is csökkent? Az előadó úr a statisztikából azt mutatta ki, hogy a mezőgazdasági termeivények ára 47%-kai csökkent, de mi nagyon jól tudjuk azt, hogy a statisztikát mindig a kormány és a kormánypolitika számára kés7í H v el. (Jánossy Gábor: Ezt rosszul tetszik tudni!) Aki a való életet ismeri, az nagyon jól tudja, (Jánossy Gábor: A statisztika a számok tudománya!) hogy nem 40—50%-kai csökkent a mezőgazdasági termeivények ára, hanem csökkent 60—70, de némely cikknél 80%-kai is. Ugyanakkor az előadó úr a másik oldalon, az iparcikkeknél azt olvasta ki a statisztikából, hogy ezek 11%-kai olcsóbbodtak, holott a gyakorlati életben, a valóságban nagyon sok cikknél még magasabb árat vagyunk kénytelenek fizetni ma, mint évekkel ezelőtt. Ezt az állapotot rendbenvalónak tekinti-e a miniszterelnök úr, amikor az a réteg, amely mindig fenntartotta az országot, amely dolgozott és takarékoskodott, most önhibáján kívül abba a helyzetbe került, hogy legjobb akarattal, a legjobb törekvéssel sem tudja leróni kötelezettségét az állammal szemben'? Hivatkoznak arra, hogy a legutóbbi intéz75. ülése 1933 május 5-én, pénteken. kedések most már lehetővé tették azt, hogy a kisexisztenciák, a kisgazdák a helyzetüket valahogyan kibírják s különösen hivatkoznak a 2%-os kamatmérséklésre. Ez szerintem nagyon csekély segítség, mert akik a rendelet szerint ezt igényelhetik, sajnos, ma abban a helyzetben vannak, hogy a kamatot már egyáltalában nem fizetik és így ez a kamatcsökkentés csak a bankok segítségére szolgál, mert az állam a bankoknak fizeti a kamatokat az eladósodott gazdák helyett, holott annak, akin segíteni akar, ebből a kis segítségből egyáltalában semmisem jut. Nálunk mindig csak azokon segítenek, akiken egyáltalában nem kell segíteni, a nagybankokon, a nagyvállalatokon, a kompenzációs szállításokkal, segítenek még a nagygazdaságokon a tejszállításoknál, különösen Pestkörnyékén. (Turchányi Egon: Aszfalt-tehenészetek!) Ha végigolvassuk azoknak listáját, akik Pestre szállíthatnak, sajnos, nagyon kevés kisexisztenciát látunk azok sorában. A most készülő új tej rendelettel a szállítást különösen azoknak a kisexisztenciáknak akarják megakadályozni, akik hosszú évek során át látták el a fővárost tejjel. Most szövetkezetekbe kényszerítik őket, amelyeknél azután többször olyan helyzet áll elő, amilyen nálunk most Mosón megyében is előállt, hogy azok, akik szövetkezeteket alapítottak, hátrányba kerültek azokkal szemben, akik hanyagok voltak, akik ilyen szövetkezeteket nem alapítottak. Itt például azt csinálják, hogy ezeknél a szövetkezeteknél lefoglalják a hónap végén a kifizetendő tej fillérek et adóban (Turchányi Egon: Régi szokás!) akkor, amikor ezeknek a szerencsétlen embereknek most a tavaszi hónapokban egyáltalában semmiféle más jövedelmük nincs, mint a tejpénz s csak ott foglalják le, ahol szövetkezet van, ennélfogva azt sújtják, aki törekvő volt, azokat a községeket, amelyek valamire vitték, holott a másikat, aki naponta adja át a tejet, megfogni egyáltalában nem bírják. (Jánossy Gábor: Szabadtej forgalom szigorú ellenőrzés mellett! Ez az én véleményem!) T, Ház! Ma különösen a kisebb gazdák helyzetét az állami alkalmazottak helyzetével, nem a magasabb rendű, művelt, hanem a legalacsonyabb rendű tisztviselők helyzetével sem lehet összehasonlítani, mert ma az alacsony osztályban lévő állami alkalmazott, egy útkaparó, egy hivatalszolga, egy vasúti őr — nem irígvlem ezeknek a fizetését — többet kap, mint amennyit egy 15—20 holdas kisbirtokos bruttó jövedelme. (Br. Vay Miklós: Mint egy ötven holdasé!) Irigy szemmel nézik ma a gazdák ezeket a kis nyomorult embereket, akik azelőtt a társadalom legutolsó rétegében voltak. Ma irigy szemmel néznek rájuk, mert a gazdáknak a bruttó jövedelme annyi, mint ezeknek tiszta jövedelme; amellett a kisgazdák bruttó jövedelmükből kénytelenek még kifizetni az adót, fenntartani a családot, stb., amely adók az ilyen kisexisztenciáknál a különféle sallangokkal, a községi, a megyei, â társulati, felekezeti, stb. hozzájárulásokkal nagyon sok esetben 300—400 pengőt kitesznek évente. (Egy hang a baloldalon: Ez igaz!) Ha nem bírja mindezeket rendesen fizetni, azt mondják, adómorál nincs benne. Nálunk még mindig adómorálról beszélnek, amikor a polgárság adómorálja kiállhatná a legnehezebb erőpróbákat és amikor a polgárság a teherviselésben elment a teljesítőképesség legvégső határáig. De hogyan lehet adómorál a polgár-
