Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 1 : gal és Ausztriával, azt a csekély eredményt, amelyet ezekkel az államokkal szemben elértünk, elvesztettük a többi államokkal, úgy Németországggal, mint .néhány más állammal szemben. De nem tette meg a Gömbös-kormány azokat az intézkedéseket sem, amelyeknek megtétele pedig hatalmában lett volna; nem törekedett belföldi vonatkozásban a termelési költségek apasztására, pedig az egyedüli mód ma arra, hogy a mezőgazdasági üzemek tovább folytathassák munkájukat, a termelési költségek tetemes csökkentése, ami nem érhető el mással, mint azzal, hogy az üzemanyagok arat lefaragják és a közterheket csökkentik. Ezek pedig az utóbbi időben nem hogy csökkentek volna, hanem még felszaporodtak. Miután a kormány ezeket az intézkedéseket meg eddig nem tette meg, nem lehetünk bizalommal iránta és éppen ezért a költségvetést nem fogadhatom el. (Kabók Lajos: bem kormány, sem kormánypárt nincs jelen!) Nem fogadhatom el azért, mert ismét fel van építve a már^ eddig is tarthatatlan adó-, adópotlék-, illeték- és vámrendszer, amely már eddig is majdnem tönkretette a magángazdaságot, különösen a mezőgazdaságot. (Igás! Ügy van! bal felől) Pedig elsősorban a magángazdaságot kellene talpraállítani. Ennek talpraállítása révén utóbb biztosítva lenne a költségvetés egyensúlya is, mert bizonyosra vehető, hogv ennél a költségvetésnél is a már beismert hiányon felül további tetemes hiány fog kialakulni, amelyet a kormány ismét kölcsönök felvételével lesz kénytelen pótolni, (Dinich Ödön: Az a kérdés, ki ad nekik kölcsönt. — Bródy Ernő: Nem kapnak!) pedig ezek a kölcsönök már eddig is majdnem teljesen tönkretették az államháztartást is, a magánháztartást is. (Dinich Ödön: Az bizonyos!) Lehetetlen, hogy a legyengült magánháztartásból ki lehessen ma hozni mindazokat az összegeket, amelyek a költségvetés egyensúlyának biztosítására szükségesek. A kormánypárt legtöbb szónoka, de még az ellenzék több szónoka is elismerte a pénzügyminiszter úr nagy tudását. Ezt ugyan én sem vonom kétségbe, de ő elméleti tudós (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) s ezek az elméleti tudósok nem Ismerik a gyakorlati 'életet, .nem ismerik a valóságot, különösen nem ismerik a falusi életet. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Rakó vszky Tibor: Csak a vonat ablakából látják! — Eckhardt Tibor: Csak a bankéletet ismerik!) Hiszen különben nem ragaszkodnának a máreddig is tarthatatlan adók és különösen az adópótlékok rendszeréhez, amely némely gazdaságnál, némely kisexisztenciánál a bruttó jövedelem 30—40% -át. de van olyan eset, hogy 50%-át is felfalja. (Ügy van! a baloldalon.) Itt van egy 25 holdas kisbirtok esete: ennek egész jövedelme, kétmétermázsás átlagot számítva, kitesz^ 50 métermázsa gabonát, vagyis 10 pengőjével számítva: 500 pengőt. (Jánossy Gábor: Kettőnél csak többet terem!) Más termén vekből legjobb esetben még 200 pengőt hoz ki, úgvhogy az egész bruttójövedelem 6—700 pengő. Ugyanakkor ennél a birtoknál az évi adó kitesz 300—350 pengőt, vagyis a bruttó jövedelem 50%-át. (Jánossy Gábor: Nem tudja megfizetni! — Kun Béla: A kormánypárt ezt nem szereti hallgatni, azért ment ki a teremből! — Jánossy Gábor: Nem tudja megfizetni! — Kun Béla: Eossz a rendszer! — Jánossy Gábor: Nem a rendszer . ülése 1933 május 5-én, pénteken. 147 rossz, hanem a gazdasági helyzet! — Zaj.) A helyzet az, hogy a gazdák az adót márnem a jövedelemből, hanem a vagyonból fizetik és ezen ment tönkre hosszú éveken keresztül sokezer meg ezer kisexisztencia. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) A kormány ahelyett, hogy ezeknek segítségére jött volna, még inkább adónemfizetés miatt elárverezte a birtokaikat akkor,, amikor folyton telepítésekről és új kisexisztenciák teremtéséről beszélnek. (Dinich Ödön: A vesén pedig tönkreteszik őket.) Ugyanez a helyzet az illetékeknél is, amelyek most is ugyanolyan színvonalon vannak, mint három-négy évvel ezelőtt. Egy-két haláleset egy családnál elegendő ahhoz, hogy az egész birtok tönkremenjen, hozzá még egy kis per, ügyvédi költség, satöbbi és vége annak a kisbirtoknak. (Dinich Ödön: Nem is olyan kicsi az ügyvédi költség! Öriási!) Felemlítek egy esetet. Egy gazdacsáladnak pere volt, amely felment a Kúriához. A pertárgy értéke 10.000 pengő volt. Erre jön az ügyvéd az illető kisbirtokoshoz, hogy ő nem bírja a bélyegköltségeket előlegezni, legyen szives előteremteni a bélyegköltségre szükséges 400 pengőt. Az illető kisgazda a vásárra hajt négy tinót, hogy bélyegköltségre pénzt szerezzen. Eladja mind a négy tinót, de még ez a pénz sem elegendő csupán bélyegköltségre. (Zaj balfelöl. — Propper Sándor: Hol vannak a miniszterek?) Hogyan lehet ilyen állapotot rendbenlevőnek tekinteni akkor, amikor mindig kisemberek megsegítéséről beszélnek? (Propper Sándor: Költségvetési vita miniszterek jelenléte nélkül!) Ha a kormány tényleg fenn akarja tartani az országot és az ország többségét alkotó kisgazdatársadalmat, akkor okvetlenül komolyan kell hozzáfogni ahhoz, hogy a szabadságjogok visszaadása és tiszteletbentartása mellett olyan új gazdasági politikát inauguráljon, amely különösen az ország többségét alkotó kisgazdatársadalom exisztenciáját biztosítja. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Gömbös miniszterelnök úr azt mondta, hogy az ő politikai és gazdasági vonalvezetése helyes, annak eredményei máris mutatkoznak a külpolitikában és a külkereskedelemben. (Dinich Ödön: Még vonal sincs! Hát mit vezet?) Elismerem, hogy némely állammal szemben van valami javulás, de ez nem azért van, mintha többet vinnénk ki, mintha a ikivitel fokozódott volna, hanem inkább a behozatal csökkent, ami annak tudható be, hogy a magángazdaság annyira legyengült, hogy már egyáltalában nem képes felvenni semmit és ezért kissé javulást mutat a külkereskedelmi mérleg. Amíg azonban a kormány nem lép a teljes szabadforgalom terére, addig nagy fellendülést nem (remélhetünk. Különösen a kis gazdasági egyedek szenvednek a fennálló különféle korlátozások, kiviteli, behozatali tilalmak, valutakorlátozások, devizarendeletek, stb. miatt, amelyeknek labirintusában a kisember egyáltalán nem ismerheti ki magát és így nem tud külföldre exportálni. (Ügy van! balfelől.) Könnyebb helyzete van a nagybirtokosoknak, vagy a nagyvállalkozóknak, akiknek megvannak az irodáik, amelyek ezeket az ügyeket intézik, de a kiskereskedők, a kis exportőr belefullad ezekbe. Hiába mondja Gömbös miniszterelnök úr, hogy minden gazdának kereskedőnek kell lennie. Ilyen helyzet mellett a rendeletek labirintusában képtelenség, hogy valaki saját termeivényeit ma külföldre tudja szállítani. 21*