Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

136 Az országgyűlés képviselőházának : igen könnyű eszközölni, hiszen aihhoz, hogy fâ kamatlábat törvényesen szabályozzuk, ma már törvényre sines szükség, csak egy 33-asi bizottsági vagy hitelügyi tanácsi határozatra. De úgy, amint a háborúban láttuk, ihogy az árszabályozás csak azokra aiz árukészletekre vonatkozott, — ha természetellenes arányokban mozgott — amelyek még megvoltak, de senkit arra kötelezni és kényszeríteni nem lehetett, hogy tovább termeljen valami olyan árut, amelynek árát a hatóság illegitim módon iSizabályozta, úgy itt sem lehet ai már összegyűjtött tőkék tulajdonosait külön megbüntetni és kizárólag az ő terhükre róni a mezőgazdasági kamatok leszállításának terhét. Azt előidézni, hogy tovább folyjék a takarékosság és újból legyenek emberek, akik munkájuknak, keresetüknek egy részlét félretegyék azért, hogy atzután ennek kamatait élvezhessék, semmiféle hatósági szabályozás nem képes. Ez a politika előidézi azt, hogy az országunkban — sajnos — ÚP*V sem nagyon túltengő takarékossági hajlamot aláássuk és ha egyszer ez ai világgazdasági válság el fog múlni és ezzel el fog múlni az ilyen hatósági beavatkozások lehetősége, más események folytán, hosszú ideig elzárva fogunk itt állni attól, hogy külföldi hitel álljon a hazai termelés rendelkezésére. De az ilyen intézkedések által el leszünk zárva attól is, hogy valakiben ingert keltsünk arrai, hogy munkájának, ikeresetének eredményeit, mint kamatozó tőkét helyezze el nálunk, amikor látja, hogy ennek a tőkének kamatja olyan kérdés, amely felett az intervencionizmus elvein keresztül mindenki szabadon rendelkezik. Ez azután odavezet, hogy a takarékbetétek, a pénzintézeti betétek — mint arra felszólalásom további részében leszek bátor utalni — sajnos, lényeges és állandó csökkenést mutatnak. Amit magára a költségvetésre vonatkozólag el akarok mondani, eszmemenet tekintetében nagyjában teljesen egy vágányon halad azzal, amit Eassay Károly mélyen t. képviselőtársam tegnap elmondott. Ha tekintetbe veszem azt a lelki depressziót, amely a világ sokkal erősebb, hatalmasabb államainak lakosságát a világgazdasági válság folytán eltöltötte, ha látom a lelki egyensúlynak azt a megbomlását, amely nemcsak Németországban, hanem az olyan hatalmas, óriási országban is, mint az Egyesült Államok, a világgazdasági válság legutóbbi hullámverései folytán bekövetkezett, akkor azt mondom, ihogy a jelenlegi kormány igen nagy érdeméül kell elismernem azt, hogy az országban a lelki egyensúlyt olyan mértékben tudta fenntartani politikai vonalvezetésével, ami tulajdonképpen a mi szegénységünket, gyengeségünket és lakosságunk rendkívüli szenvedéseit tekintve, egyenesen meglepőnek mutatkozik. En ezt annak tulajdonítom, hogy a kormány vonalvezetése megfelel annak az elvnek, amely nemrégiben került elém, amikor a francia történelem egyik legérdekesebb korszakáról, Lajos Fülöp trónrajutásának korszakáról olvastam. Amikor a Lajos Fülöp által installált kormány történelmi nevezetességű feje, Casimir Perier, bemutatkozó beszédét tartotta, azt mondotta: Ambícióm helyreállítani a bizalmat, amely nélkül semmi sem lehetséges, amellyel minden könnyű. Ügy látom, hogy körülbelül ezen a vágányon mozog a kormányelnök úr bel- és külpolitikai irányvezetése is, és ezért én, aki — ha szükséges volt — sohasem átallottam innen, ezekről a padokról a legélesebb, de, az hiszem, mindig 75. ülése 1933 május 5-én, pénteked. tárgyilagos kritikával élni a kormánnyal szemben, ma kénytelen vagyok kijelenteni azt a felfogásomat és meggyőződésemet, hogy a mai kormány a maga konciliáns és mégis energikus belpolitikájával, a maga békés és mégis méltóságteljes külpolitikájával lényegesen hozzájárult annak a lelki egyensúlynak fenntartásához, ami minden elkövetkezendő javulásnak alapja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL — Lukács Béla: Kár volt kilépni!) De abban is egy vonalban haladok Kassay Károly t. képviselőtársammal, hogy viszont nekem is azt kell mondanom, amit tegnap ő is kifejezésre juttatott, hogyha viszont a kormány közgazdasági és pénzügyi politikáját nézem, azt kell megállapítanom, hogy azzal az igen szerencsésen helyreállított vagy fenntartott bizalmi atmoszférával, amely ma tényleg alapot szolgáltathatna gazdasági bajaink némelyikének gyökeresebb rendezésére, a közgazdasági tárcák vezetői nem éltek olyan mértékben, mint amilyen mértékben ennek az atmoszférának felhasználásával valóban lehetett volna. Egy századdal ezelőtt volt egy pénzügyminiszter, aki egy szállóige által vált halhatatlanná. Ez a miniszter minisztertársainak, akik tőle igen nehéz pénzügyi viszonyok között jó pénzügyi politikát követeltek, azt válaszolta: csináljatok nekem jó politikát, akkor én csinálok nektek jó pénzügyeket. Azt hiszem, t. Képviselőház, hogy a mai helyzetre applikálva ezt, azt lehet megállapítani, hogy a közgazdasági és pénzügyi téren a kormány nem csinál olyan jó közgazdaságot és olyan jó pénzügyeket, mint amilyen jó közgazdasági és pénzügyi intézkedéseket ennek a jó bel- és külpolitikának az alapján csinálni lehetne. En nem bírálattal akarok élni, Ihanem, ha tehetem, azzal akarok hozzájárulni a költségvetési vitában való részvétel útján az eszmék tisztázásához, hogy megmondom azokat, amik igénytelen felfogásom szerint ebben a tekintetben elmúlasztattak és azokat, amik ebben a tekintetben nem helyesen tétettek meg. Szívesen elismerem, „hogy például az osztrák kereskedelmi szerződés megkötése igen okos, igen helyes intézkedés volt. Szívesen elismerem azt is, hogy a folyó adminisztratív ügyek vezetése, különösen a pénzügyminisztérium keretében annyi komolysággal, annyi lelkiismeretességgel és, mondhatnám, a népszerűségi szempontoknak annyira nem kizárólag való figyelembevételével történik, hogy ez a folyó ügyek vitele tekintetében a legnagyobb elismerést érdemel. Viszont meg kell mondanom azt is, hogy az állam nagy pénzügyi kérdéseit a kormány megoldatlanul hagyja és azt a befagyási politikát, amelyet annyira terhére írtam a Károlyi-féle kormánynak, azt a politikát, amely abban nyilvánult meg, hogy a felmerülő nehéz kérdések megoldását nem kísérelte meg részben azért, mert azok megoldása nehéz, részben azért, mert azok megoldása népszerűtlen, látom bizonyos tekintetben most is érvényesülni, holott azt hiszem, hogy ebben a mai atmoszférában ezeknek a kérdéseknek némelyikét meg lehetne oldani. En például abszolúte nem tudom helyeselni azt, 'hogy az állam függő, rövidlejáratú tartozásai, amelyek az országon belül cirkulálnak, nem rendeztetnek végleg. Ezek mint rendetlen adósságok cirkulálnak, mint olyan adósságok, amelyekkel a bankok és iparvállalatok meg vannak terhelve és amelyeknek a fejében a bankok iparvállalatok úgyis a Jegybankot veszik igénybe. Miért kell ez a kerülő út,