Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 1 miért ne lehetne az államnak ezeket a belső függő tartozásait végérvényesen rendezni, úgyüogy a. Jegybanktól vegye igényibe a kormány kamatmentesen azt a kölcsönt, amely szükséges ahhoz, hogy ezektől az állam hitelére rendkívül súlyosan nehezedő, mert az állam hitelét lerontó, adósságoktól mentesüljön. Ezalatt természetesen nem értek távolról sem inflációt, mert ez a kölcsön semmi más célra felhasználható nem volna, mint arra, hogy az illető intézményeknek a Jegybanknál fennálló hitele ennyivel redukáltassék, de viszont az állam megszabadulna először a hitelét rontó ezeknek a ki nem egyenlített adósságoknak a kérdésétől, megszabadulna ezeknek kamataitól, mert nincs nagyobb képtelenség, minthogy az államháztartás ezekután körülbelül évi 20 millió pengő kamattal van megterhelve, holott nyilvánvaló, hogy ezeknek rendezése később amúgyis a Jegybank útján fog történni és eszközöltetni. Ausztria példája is bizonyítja, — amint egyik t. képviselőtársam, úgy tudom, a pénzügyi bizottságban hivatkozott is rá, azt a régi közgazdasági tételt, hogy a bankjegyforgalom korlátozottsága mellett — nem lényeges kérdés, hogy a bankjegyforgalom kibocsájtásának alapját mi képezi; aranyfedezet nélkül is fenntarthatja valamelyik bankjegy a vásárló értékét. Ha ez így van, akkor változatlan bankjegymennyiség mellett semmi sem történnék akkor, lia, î \ Zi £1 követelés, amely amúgy is befagyottként jelentkezik a Jegybank váltótárcájában, átalakulna az állam kamatmentes tartozásává, míg az állam megszabadulna a kamattehertől, megszbadulna azoktól a megszégyenítő és az állam hitelére elviselhetetlen naponkénti tárgyalásoktól és alkudozásoktól, amelyek szinte felelőssé teszik őt a hitélet terén jelentkező egyéb hajóikért, amelyek mind azért vannak, mert nem akarunk elvégezni egy igen egyszerű átkönyvelést, amely a közönségre semmiféle rossz hatást nem gyakorol. A Nemzeti Banknak természetesen nem szabad kölcsönt adnia, de .amikor az állam által kibocsájtott kincstári jegyekre nyomban kölcsönt ad, amikor egyes pénzintézeteknek csak azért ad a hitelkeretüket messze túlhaladó visszleszámíto.lási hitelt, mert tudja, hogy az illetők az államnak nyújtott kölcsönök révén vannak ezen hitel igénybevételére kötelezve, akkor csak egy igen szerény jelentéktelen lépés az, amit én vagyok bátor proponálni. Azt tartom, hogy a mezőgazdasági tartozások redukálásának kérdése is, amint Beck Lajos igen t. képviselőtársam ezt a sajtóban propagálta, a leghelyesebben ezen az úton. ugyancsak az inflációnak az előidézése nélkül volna megoldható, hogy egyidejűleg az illető vidéki pénzintézeteknek reszkomptált hitele a Jegybanknál fokozatosan csökkentessék.^ Így újabb bankjegykiboosátás nem következnék be, mert semmi értelme sincs annak, hogy a vidéki pénzintézeteknek a mezőgazdaságnál befagyott váltóit automatikusan éveken, évtizedeken keresztül hurcolják a Jegybanknál, amikör a Jegybank is és mindenki tudja, hogy ezek a váltók egyrészt befagytak, másrészt jelentékeny részükben behajthatatlanok. Ehelyett a helyes eljárás az lenne, hogy azon egyéni elbírálás útján, amelyet Rassay t. képviselőtársam tegnap helyesen proponált, megállapíttatnék az, hogy a behajthatatlan követelések spongyával letöröltetnének, úgyhogy a Jegybank Váltótárcájáhak ez a befagyott része átiratnék állami kamatmentes tartozássá KÉPVISEiLŐHAZI NAPLÓ XV. 75. ülése, Í93B május 5-én, pénteken. 13? és a jövőnek tartatnék fenn azután kérdés, hogy ezek a tételek, amelyek amúgy sem fognak soha a magángazdaság erejéből megoldást találni, végleg kikapcsoltassanak és a végleges tisztázás és rendezés útjára tereitessenek. Ha nem állana előttünk a bécsi példa, ha nem láttuk volna, hogy az a körülmény, hogy az Osztrák Nemzeti Bank váltótárcájában többszáz millió schilling hogyan alakult át egyik napról a másikra az államnál a nélkül, hogy ez a legkisebb befolyást is gyakorolta volna a bankjegyek vásárló erejére. Ha nem volna előttünk eme elméleti tételnek gyakorlati megerősítése, hogy csak a bankjegyforgalom korlátozottsága adja meg az aranyfedezet hiányában annak a vásárlóerejét, akkor lehetnének aggályaink, de így, amikor az elmélet és gyakorlat egybehangzólagezt követi, akkor szerintem egy radikális lépést ebben a mai hangulatban szerintem feltétlenül meg kellene tenni; A másik és ez a leglényegesebb: azon a nézeten vagyok, hogy a kormány a lakosságnak jelenlegi lelki egyensúlyát és ezt a stabilizált lelkiállapotot nem kellően használja ki, ez az a megítélésem, hogy az államháztartás rendezése terén azokat a, beismerem, rendkívül fájdalmas, de mellőzhetetlenül szükséges gyökeres intézkedéseket nem teszi meg, amelyeknek elhalasztása az én igénytelen vélekedésem szerint hiábavaló dolog, mert szerintem nem lehet a következő évtizedekre tekinteni, arra számítani, hogy Magyarország magángazdasága valóban képes lesz a termelés rendjének gyengítése és veszélyeztetése nélkül, ezeket a közületi kiadásokat, amelyeket az államháztartás és az autonómiák háztartásai jelentenek, elviselni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Az, ami itt a költségvetésben mint takarékosság jelentkezik, szerintem, meglehetősen jelentéktelen dolog akkor, ha két tételt nem veszek figyelembe; ha nem veszem figyelembe a fizetések csökkentését, amit végeredményben nem lehet pénzügyi politikai rendszabálynak minősíteni. Ez csak egy elhatározásnak és egy rendeletnek a kérdése. Végtére ez ad infinitum vihető, ha abból indnlunk ki, hogy mindegy-e vájjon, jól fizetett, lelki egyensúlyban levő és így kísértéseknek teljesen ellentálló köztisztviselők állanak-e az ország ügyei vitelének terén. Nem lehet valóságos megtakarításnak tekinteni a másik 12 milliót sem, amely a dohányjövedék kiadásainál mutatkozik, minthogy ezzel szembenáll a dohányjövedék bevételeinél 19 millió pengő visszaesés. Ez tehát az üzem termelése összezsugqrításának következménye. Valóságos megtakarítás és csökkentés ezeken kívül csak 15 millió, vagyis az államháztartás összegének mintegy 2%-a, amelyet én a mai viszonyok közlött annak a redukciónak, amelyre múlhatatlanul szükség van, nem ismerhetek el. A pénzügyminiszter úr a költségvetés indokolásában azt mondotta, hogy a költségvetés valóságos egyensúlya csakis akkorra biztosítható, amikor a gazdasági élet rendje, termelőképessége, rentabilitása újból helyre fog állni. En azonban azt mondom, hogy olyan országban, mint a mienk, ahol ilyen megcsökkent nemzeti jövedelem mellett a közületeknek fenntartása a nemzeti jövedelemnek 40—50%-át veszi igénybe, ilyen országban mi a magángazdasági élet meggyógyulására hiába számítunk, sőt merem állítani, hogy hiába következnék be a világgazdasági helyzet megváltozása és meg20