Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

116 Az országgyűlés képviselőházának 17 k. ülése 1933 május J/.-én, csütörtökön. egységét leszállítja értékének jelentékeny részével csak azért, hogy bizonyos fluktuációt tudjon biztosítani az iparnak a munkalehetőségekben és a vállalkozási kedvet meg tudja indítani, szóval, hogy felélénkítse gazdasági életét, akkor ez hatványozott mértékben vonatkozik reánk, adós államra- Amikor egy hitelező állam leszállítja a pénz értékét, nem értem, miért legyünk éppen mi azok, akik tartozásunkat mindenáron értékálló valutában kívánjuk fixírozni. (Feniczy Ignác: Pengőben!) Igen t. képviselőtársam, íme igyekeztem rámutatni a mezőgazdaság legfontosabb általános kérdésére. Engedjék meg, hogy most egy speciálisan falusi kérdést hozzak elő s ez a mezőgazdasági földmunkásság kérdése. Sehol, egyetlen országban nincs meg az a nemtörődömség vagy legalább is az a nem eléggé foglalkozás ezzel a szegény népréteggel. Sokat beszemük agrárkérdésről, gazdasági válságról, a gazdák eladósodásáról, de még egy komoly szó nem hangzott el ebben a parlamentben arról, hogy vájjon mi történik ezekkel a kisemberekkel, vájjon hogyan fogják tudni jövőjüket biztosítani. {Zajos ellenmondás ok a jobboldalon. —• Krüger Aladár: Tavaly én is beszéltem róla! Az idén is fogok beszélni! — Malasits Géza: Nem beszélni kell. tenni kell. Beszédből nem lesz kenyér!) Igen t. képviselőtársam, ne méltóztassék félreérteni, magam is hallottam ezt a beszédet; nem is ezt akarom ezzel mondani. Hiszen beszélni talán beszéltünk erről, de effektív, komoly cselekedet abban az irányban, hogy ezek számára állandó foglalkoztatási lehetőséget biztosítsunk, nem történt (Krüger Aladár: Erre fogok javaslatot tenni!) és legkevesebbé történt éppen az elmúlt 10 éves rendszer alatt, amelynek pedig elsősorban feladatának kellett volna kitűzni ennek a legszegényebb néprétegnek a megvédését. Előttem szóló Dencz Ákos képviselőtársam azt mondotta, hogy mi sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint a körülöttünk lévő államok, mert par excellence agrárállam lévén, nem lehet azt mondani, hogy nálunk valaki éhezett vagy éhen halt volna. {Ellenmondások balfelöl.) Azt, hogy nem halt éhen senki az országban, elfogadom, méltóztassanak azonban megnézni a falvakban ezeket az embereket, akik az emberi életszínvonalat meghazudtolva, olyan alacsony életstandardon élnek, hogy állítom, — amint Eckhardt Tibor t. képviselőtársam is mondta — hogy életszínvonaluk jelentékenyen alatta van az istállóban élő állaténak. Nem is értem, hogy ezek a szegény emberek hogyan élték át ezt a nehéz telet, min tengették életüket. (Gr. Serényi László: r Takarmányrépán éltek!) Szinte heroikus, bámulatraméltó küzdelemmel tartanak ki ezekben a nehéz időkben. Azért szeretem annyira ezt a szegény, becsületes magyar népet, mert ebben a nagy keserűségében is egy pillanatig se felejtette el, hogy magyar, hanem hű maradt hazájához és rendületlenül szereti hazáját. Ez a nép feltétlenül tiszteletet érdemel és megérdemli, hogy gondoskodjanak róla minden lehető módon. (Feniczy Ignác: Földmunkát kap! — Malasits Géza: Ötven fillér napibért kap. Feniczy Ignác: Nem lehet többet fizetni ! -Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Andaházi-Kasnya Béla: Igen t. képviselőtársaim! Teljes mértékben osztom a túloldalon ülő képviselő uraknak azt az álláspontját, hogy ilyen renkívül nehéz időben nehéz adnia a kormánynak, amely maga • is nehézségekkel küzd és nem tudja, honnan teremtse meg a segítés lehetőséggét. Ez talán igaz; történtek azonban itt ugyanakkor olyan kiadásjk, amelyekről feltétlenül megállapítható, hogy szociális szempontból is helyesebb lett volna, ha azok nem abban az irányban használtattak volna fel, mint amire beruháztattak és ielhasználtattak. Arról a beruházási programmról, amelyei. a kormány programmja szerint jelenleg végrehajt, mint amelyen az ármentesítő társulatoknál folyó munkálatok, az utak építése stb., elismerem, hogy ezeknek a munkálatoknak az elrendelésénél a kormányt a legjobb szándék és a segíteni akarás vezette, ez azonban, sajnos, nem elegendő, mert például én, aki véletlenül a kubikosok Rómáját képviselem, ahol speciális földmunkásság van és a községemben legalább 4000 a kifejezetten földmunkás, meg kell, hogy állapítsam, hogy ezek közül a meginduló földmunkáknál mindössze csak 640 embert fognak foglalkoztatni. Tessék elképzelni, milyen itt a helyzet, ahol sem a múlt télen, sem a megelőző nyáron nem volt munkalehetőség. Községeink, még nem tartanak ott, hogy adógondokat viseljenek, egyelőre még az adóbehajtás miatt vannak gondjai másnak, de hogy saját életnívójukat valahogyan emelni tudják, ez lehetetlen a mai körülmények között. Azért kérem a jelen nem levő kormányt, hogy valamilyen módon ezeket a közmunkákat éppen ezeken a vidékeken, ahol kifejezetten a földmunkásság él, igyekezzék szaporítani és nyújtson módot arra, hogy ez a nagy munkanélküliség levezettessék. Igen t. Képviselőtársaim! A megindított közmunkáknak azonban van egy nagyon is nem előnyösnek nevezhető kellemetlen háttere és következménye is. Elismerem ugyan, hogy a községek vezetőit a lehető legjobb szándék vezeti és szociális szempontokat tartanak szem előtt abban a tekintetben, hogy ki kapjon elsősorban munkát, mégis az következik be, hogy a szakmunkás mindenütt kiszorul, mert elsősorban is azokat kell oda beállítani, akik szociális szempontból rászorultak, nem pedig azokat, akik munkaszükség szempontjából elengedhetetlenül nélkülözhetetlenek volnának, így például megtörténik az, hogy lakatosok, kovácsok, vagy kézműiparosok kerülnek olyan munkára, amely kifejezetten földmunka, úgyhogy természetesen a végzett munkában, amely mégis csak gazdaságos beruházás akar lenni, igen káros következmények jelentkeznek, mert azt a szakszerűséget, amelyet ennek a munkának elvégzése kíván, mégsem tudják biztosítani. (Feniczy Ignác: Helybeliek!) Ez az egyik dolog. A másik pedig az, amelyre igen . t. képviselőtársam rámutatott, és amit talán nem tartok egészen helyesnek a kormányzattól, hogy, miképpen a nagy országokban is az általános gazdasági helyzetben autarchiára törekedtek, ma már ez az autarchikus törekvés megvan nálunk is minden fafuban, sőt ez a törekvés meglátszik a munka kiadásánál is, úgyhogy idegen falubeli embert nem szívesen, vagy egyáltalában nem alkalmaznak, csak olyan embert, aki odavaló. Ezt helytelennek tartom és nem tartom szerencsésnek azért, mert hiszen az úgynevezett földmunkásság jelentékeny része sohasem falujában dolgozik. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy Budapest fővárosban a kanalizációtól kezdve a planírozáson keresztül az építési, fundálási munkáig mindenütt vidéki kubikosok dolgoztak, akik ma elhelyezkedni, munkát kapni