Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

Az országgyűlés képviselőházának 17U. aminek az volt a hátránya, hogy járható utaktól, lakott területektől messze estek, és így a termelés és értékesítés lehetősége mindjárt kezdetben megakadt. Lakóházak, gazdasági épületek el sem készültek, és ezek a szerencsétlen települők minden ingóságukkal felkerekedtek és jó ideig az Isten szabad ege alatt éltek. Nyáron valahogyan még megvoltak, télen azoriban igen sokat szenvedtek, sőt éheztek volna, ha a hatóság és a társadalom, különösen a szomszéd felsőiregi uradalom jótékony úrnője nem jöttek volna segítségükre. Helyzetük azonban a tavasz beálltával sem javult, mert a gondozásukba vett föld alig hozott annyit, amennyi saját megélhetésükre elegendő lenne, pedig feleslegre is szükség volna, mert lassankint sorra jöttek a törlesztési gondok, amelyek a földbirtok, uradalmi majorok, belsőségek, termények vételárának, a lakóház Faksz.-kölcsönöknek, forgótőke-előlegnek, vagy onváltság-kamatoknak, átköltözködési kölcsönnek, különböző állami, községi, egyházi adóknak rendezését követelték meg, nem is szólva a magánjogi perekről, amelyek megmaradt vagyonkájuk utolsó tárgyait fenyegetik. Pedig itt, t. Ház, nem történt semmi jogtalanság, nem történt semmi rosszhiszeműség, sőt elismeréssel kell megállapítanunk, hogy minden illetékes tényező tőle telhetőleg segítségre sietett ezeknek a derék telepeseknek. Hol volt tehát a hiba? A hiba ott volt, hogy ezt az egész muthpuszti telepítést minden tervszerűség, minden szakszerűség kizárásával, hozzá nem értő emberekkel kezdték el. Ennek tehát a jövőben előfordulnia nem szabad, hacsak magát a telepítés szép gondolatát diszkreditálni nem akarjuk. Evek óta ez lett volna talán az első érdemesebb telepítési akció, sajnos, ez is balul ütött ki. Éppen arra kérem az igen t. kormányt, hogy a földbirtokreform és jelen telepítési eset során szerzett tapasztalatok alapján, méltóztassék a jövőben a telepítési akciót úgy irányítani, hogy ezt a szorosan vett agrárpolitikai alkotást az agrárpolitikában jártas egyénekkel hajtassa végre és ellenőriztesse. Ez nemcsak jogi, nemcsak pénzügyi izolált kérdés, mert ez az egész probléma SLZ állami igazgatás minden rétegét érinti, tehát az ilyen akciót csakis minden részletre kiterjedő előzetes, gondos tervszerűséggel, hozzáértéssel és kellő anyagi felkészültséggel lehet csak megoldani, mert máskülönben az egész telepítési politika hiábavaló céltalan próbálkozás marad. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Bár ismétlésekbe bocsátkozom, (Halljuk! Halljuk!) .amikor a beruházási hiteleknél a víz- és útépítési problémáira térek ki, azonban én ezeket a kérdéseket a mi kis agrárországunk érdekében olyan fontosaknak tartom, hogy kötelességet vélek teljesíteni akkor, ha ezekre a költségvetés mostani tárgyalása alkalmából újból visszatérek. Ehelyütt is, mint az imént a telepítéseknél', a multak tapasztalatai alapján indulok ki, amikor arra kérem az igen t. kormányt, hogy ezeknél a beruházásoknál az elsőbbséget a már megindult, de félbemaradt munkáknak adja. Partvédelmek, mederkotrások, folyó-, bel- és vadvíz-szabályozások, csatornázások, új utak, új hidak vétettek munkába, amelyek részben el is készültek, végső ^ 'befejezésüket azonban — sajnos — a pénzhiány meggátolta. Egyes helyeken már évek óta ott állanak ezek a félbemaradt munkálatok, és sajnálattal kell látnunk, hogy miképpen iszaposodnak el, miképpen növi be a ülése 1933 május 4-én, csütörtökön. 113 gaz ezeket a már féligkész vízépítéseket, miképpen mennek tönkre a különböző utaknak teljesen kész alépítményei és műtárgyai. Ezért tehát erről a helyről tisztelettel arra kérem az igen t. fölmívelésügyi és kereskedelemügyi kormányzatot, hogy ezeket a már megkezdett és félig elkészült munkálatokat mielőbb végeztessék el, mert ilyen módon nemcsak parciális érdeket szolgálnának, hanem jelentékeny nemzeti vagyont is megmentenének az elpusztulástól. A. kormánytól öntudatos nemzeti politikát, célkitűzést és munkaprogrammot kívántunk. Ez az előttünk fekvő költségvetés őszintén nyújtja mindazt, amit a nemzet a mai nehéz viszonyok között élniakarásának, jövendő boldogulásának megadhat és amellyel nemzeti öncélú ságunk felé haladhatunk. Ez a végcél pedig, azt hiszem, mindanynyiunk felfogása szerint nem lehet más, mint csonka országunknak trianoni _ elesettségéből való mielőbbi feltámasztása. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A revízió nagy gondolata az, amely bennünket ennek a célnak eléréséhez elvezet, ennélfogva minden lépést, amely bennünket e nagy gondolat megvalósításához közelehh visz, meg kell becsülnünk. Minthogy ebben a költségvetésben is a kormánynak egy határozott lépését látom e nagy "él elérése felé, ennélfogva azt általánosságban, a, részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és tarts a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: AndaháziKasnya Béla! Andaházi-Kasnya Béla: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, az egésv, ház nagy tetszéssel és megelégedéssel hallhatta Dencz Ákos t. képviselőtársam felszólalását, amelyet nemcsak szakszerűség, de nagy alaposság és őszinteség jellemzett és amelyet a Ház minden tagja a legnagyobb elisme réssel kellett, hogy fogadjon. A ma elhangzott szónoklatok szépsége talán éppen abban rejlett, hogy minden képviselő a maga szemszögéből ítélve meg a helyzetet, adta elő érveinek sorozatából, arzenáljából azt, amivel a legjobban tudta alátámasztani az általa elfoglalt velleitásokat. Ebből a szempontból^ kell, hogy bíráljam az igen t. képviselő úr egész felszólalását is, aki természetesen kell, hogy bizonyos fokig alkalmazkodjék ahhoz az elmult^tíz esztendőhöz, amelyet a képviselő úr természetszerűleg meg nem tagadhat, miután ezt a pártot támogatja. (Kun Béla: Szomorú gyászos tíz esztendő! — Dencz Ákos: Nem is olyan gyászos!) En nagyrészt osztozom igen t. előttem szólott képviselő úrnak abban a felfogásában, hogy nem tekinthetjük izolált jelenségnek az általános gazdasági bajokat és egészen természetes, hogy az a világkrízis, gazdasági krízis, amely az Egyesült Államoktól kezdve Afrika legdélibb részéig végigsöpört az egész világon. természetesen elsősorban bennünket érint. Ta Ián furcsán hangzik az, hogy elsősorban bennünket érint, de mégis így van, mert mi voltunk azok, akik a világháború alatt a legeslegtöbbet veszítettük, leginkább megcsorbítottak bennünket és így gazdasági érdekeink is a legerősebben szenvedtek. Merem állítani azt, hogy mi voltunk — sajnos — az úttörői t az egész gazdasági krízis reparációs lehető.'vgé16*