Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-174
110 Âz országgyűlés képviselőházáénak 1 Tyleinek legutóbb közzétett helyzetjelentése, amelyben konstatálta a folyó év első negyedének gazdasági javulását annak ellenére, bogy a világgazdasági irányzat még mindig lefelé tart. Ezt mutatja, szerinte, külkereskedelmi mérlegünk javulása, amelyet alkalmas kereskedelmi szerződésekkel sifierült csak elérni Az import csökkenését ezúttal már nem az ország fogyasztóképességének összezsugorodása, hanem a kompenzációs megállapodások okozták. Részletesen foglalkozik még mindazokkal a költségvetési, pénzügyi és több más gazdasági jellegű kormányintézkedésekkel, amelyek a helyzet javulásának ezt a biztató fordulatát előidézték, amit legfőképpen az államháztartás kiadásainak erőteljes lefaragásában, a hitelélet terén behozott könnyítésekben, a mezőgazdaság kamatterheinek csökkenésében, a kormány józan valutáris politikájában s a költségvetés meghírálása szempontjából a zárszámadásoknak idejében való előterjesztéseben lát. Ebből a pártatlan és tárgyilagos elismerésből, azt hiszem, t. Ház, része lehet annak a kormányzatnak is, amelynek gondozásába ezidő szerint az ország ügyei tartoznak. (Ügy van! Ügy van! a középen,) Nem szándékom ezekkel a kérdésekkel részletesebben foglalkozni, csupán egy kivételt teszek, amikor pengővalutánkra kívánok néhány szóval röviden kitérni. Ennek különös aktualitást adnak: az északamerikai dollárral összefüggő események, továbbá az az inflációs politika, amelynek visszatértét az ellenzéki oldalról az utóbbi időben — megengedem, teljes jóhiszeműséggel és hazafias aggodalommal — mind sűrűbben kívánják és sürgetik. Tyler jelentésének rendkívül fontos megállapítása elismerés, amely szerint a Magyar Nemzeti Bank valutaellenőrzésének tökéletesedésével sokkal több nemesvaluta folyik be a Jegybankhoz és ennek folytán az egészséges árucsere fejlesztésére mind töibb és több külföldi fizetési eszközt tudl a gazdasági élet rendelkezésére bocsátani. Azoknak a régi aggályoknak, amelyek a tavalyi Tyler-jelentésekhen a pengő] sorsát bizonyos nyugtalansággal nézték, az új jelentésben már semmi nyomuk. Abban a valutáris világzürzavarban, amelynek mozgalmát aggodalommal szemléltük és szemléljük ma is, a magyar pengő e szigorú népszövetségi megállapítás szerint is szilárdan áll. Nagy könnyelműség lenne részünkről pengőnknek ezt az elismert szilárdságát oknélküli megrázkódtatásnak tenni ki. T. Ház! Világszerte beszélnek és vitáznak a kapitalista világrend válságáról. (Halljuk! Halljuk!) Felette szomorú volna, ha ebben a küzdelemben az az elhibázott felfogás győzne, amely a mostani termelési és gazdasági rendet az elmúlt háborús, de legkivált a forradalmi idők téves tanítása és eszméi szerint változtatná meg. Nekünk többek között abból az inflációs elgondolásból és politikából, amely az ércalappal, a nemesfém-fedezettel mit sem törődött, egyszer már kijutott; a fehérpénznek, a postatakarékpénztári zöld pénzjegyeknek, a kékpénz utáni hajszának, a milliós-milliárdos számoszlopoknak, a kísérleti takarékkoronának hátrányaiban, egész valutáris helyzetünk megrendüléséhen és abszolút bizonytalanságában jócskán volt részünk. Folytathatnám még a sort, t. Ház, saját praxisomból vett példákkal, hiszen benne éltem az infláció fullasztó özönében, kötelességemből kifolyólag látogatnom kellett a Szabadság-téri börzét, láttam azt az őrült kánIf. ülése 1933 május A-én, csütörtökön. kánt, amely az aranyborjú körül tombolt; sajnos, az idő kiszabott volta nem engedi meg, hogy ennek bővebb részleteire is kitérjek, (Halljuk! Halljuk!) talán a pénzügyi tárcánál erre visszatérhetek, annyit azonban mégis M kell még jelentenem, hogy az infláció anyagi és egyéb kellemetlenségei mellett nem utolsó jelentőségű volt az az erkölcsi rombolás, amelyet ez a káros gazdasági kór népünkben tett és amelynek visszatérését most, ismerjük be őszintén, nem utolsó sorban ennek az izgalmas múltnak felszínes és szertefoszló előnyei miatt kívánja, amelynek hatása úgylátszik emlékeiből még nem törölhető ki. Ha kapitalista államban élünk, úgy ennek társadalmi és gazdasági rendjét, benne a munkát és a termelést tőkével lehet fenntartani. Ha azonban a tőkének alapját és eszközét, a jó valutát megingatjuk, ezzel a r termelésnek másik fontos tényezőjét, a munkát is bizonytalanná tesszük. A tőke azonban csak úgy jövedelmez, ha résztvesz a termelésben és segíti a munkát. De nem hoz jövedelmet, elmenekül, ha annak eszközét, a valutát támadjuk meg; nem jövedelmez, legalább is okszerűen, akkor sem, ha a kamatot hajtja túlzásba. Elénk bizonyságai ennek a letűnt inflációs idők nagy tőkehiánya, a tőzsdei hossz nyomán kialakult kamatuzsora, az úgynevezett kosztkamat. r A tőke, a munka megbecsülése tehát egyaránt érdeke minden józangondolkodású kapitalista államnak. Az elmúlt idők inflációját, nagy jól tudjuk, a háborús és forradalmi r események nyomán beállott drágaság, pénz és nemesfém, főleg arany hiánya idézték^ elő. A felhígított pénzbőséget és árcsökkenést azonban csakhamar nyomon követte a drágaság s így az inflációnak ideig-óráig tartott — rendszerint egy bizonyos tőzsdei hosszban kitombolt — előnyeit csakhamar követni szokta à szomorú kiábrándulás, ki fizesse meg az infláció kárát, ki viselje a számlát? T. Ház! Az elmúlt 20-as években a koronát kontreminálták meg és itt elsősorban az állam és a hitelezők szenvedtek kárt az adóés adósságterheknek papírkoronában történtlerovásával. Ujabb infláció esetén ismét csak H készpénztőke, azután a fixfizetésűek, közés magánalkalmazottak, munkások, általában még mindazok, akik pengőben takarékoskodtak, szenvednék kárát, immár másodszor, ennek a merész gondolatnak. Mert azt ne higyje senki, hogy az állam és a többi érdekeltek a multak tapasztalatán annyira ne okultak volna, hogy adóra és adósságra pengőért most is pengőt fogadnának el. Igen érdekes példáját mutatta be ennek Peyer Károly t. képviselőtársam, hogyan lehetne kijátszani itt az inflációval űzött visszaéléseket. Az ezer pengős földnek is az ára például infláció esetén nyomban az árfolyam szerinti fedezetlen pengőértékben alakulna ki, tehát az 50%-os devalváció esetén a többi árakhoz viszonyítva, nyomban duplájára, ^ 2000 pengőre, ha nem ; ^hbre emelkednék; sőt a kereslet emelkedése folytán állítom, hogy még jóval többre. (Ügy van! jobbfelől.) Az inflációnak kárát tehát valakinek okvetlenül viselnie kell s 'minthogy igen valószínű, hogy arra az állam és a hitelezők már az erősebb és tapasztaltabb fél jop-án sem lesznek még egyszer hajlandók, egészen bizonyos, hogy ennek a politikának az árát a szegény tapasztalatlan és védtelen néptömeg fizetné meg. Észak-Amerikának inflációs politikáját is
