Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

102 Az országgyűlés képviselőházának 11U. ülése 19$$ május k-en, csütörtökön. ez az egész költségvetés, ez az egész tervezet, amely itt előttünk áll, tulajdonképpen irrealitásban született és ezekkel az eszközökkel, amelyeket kilátásba helyezünk, ezt a kérdést megoldani nem fogjuk. Kedvező momentumként könyveli el a pénzügyminiszter úr, a felszólalóknak nagyrésze szintén, sőt bizonyos tekintetben Mr. Tyler is azt, hogy külkereskedelmi mérlegünk most valami javulást mutat. Bocsánatot kérek, én nem vagyok hajlandó mindjárt ilyen konynyen egy pár számadatból ezt a következtetést levonni. Amennyire én a mezőgazdaságot is- ; merem — és meglehetősen sokat foglalkoztam és érdeklődtem a Dunántúlon a mezőgazdaság élete iránt — számokkal alátámasztva is állithatom, hogy a Dunántúlon olyan jelenségeket ; látunk, hogy a mezőgazdaság körében bizonyos kiárusítás történik. (Ügy van! balfelöl.) Kiárusítás abban a tekintetben, hogy azok a gazdaságok sokkal többet leadtak, mint amennyit a józan produktivitás alapelveit figyelembe véve leadhattak volna. Ha valahol a marhaállomány 20—30% -kai csökken, ebből nem következtethetek arra, hogy ez előnyös a gazdaságra, mert azt hiszem, a mezőgazdaságban csak addig reális az értékesítés, amíg a gazdaság állaga meg nem támadtatik. Mert amint megtámadtatik, akkor már nem a hozadékból próbálja meg a jövedelem előállítását, hanem a tőkét éli fel a gazdaság. Több megyében elkészült az errevonatkozó statisztika s azt hiszem, ezekből megállapíthatjuk, hogy ez ennek a szomorú jelenségnek a következménye, amelyet részben gazdasági okok, de nagyon sok tekintetben pénzügyi intézkedések is előmozdítottak; mert az adóbehajtásoknak az a mérve, az a fokozott szigora, amelyet a tél folyamán mindenütt tapasztalhattunk az országban, kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy nagyon sokan értékesítsenek, hogy megvárja- : nak olyan gazdasági tárgyaktól, amelyeket a józan gazdasági elvek figyelembevételével meg kellett volna tartaniok. Én ebből még azt a következtetést is levonom, hogy az adóbehajtásoknak az a sikere nem fog megismétlődni, amelyet a tél folyamán láthattunk; ezt nem tartóim valószínűnek. Sőt, továbbmegyek: hacsak valami módot nem talál a kormányzat arra, hogy valamiképpen lehetővé tegye, hogy vagyonát j mobilizálja az adófizető publikum, akkor eze- j ket az adókat éppen az előrebocsátott számadatok alapján nem hiszem, hogy ki lehessen préselni a mezőgazdasági lakosságból. De nem lehet kipréselni a kisiparosokból sem, ez kétségtelen. Kétségtelen azért,

£ mert azoknak a \. jövedelme többé-kevésbbé függvénye a vidéki mezőgazdasági lakosság jólétének. De nem igen lesz lehetséges indirekt úton, mondjuk a fogyasztási adók révén sem ugyanazokat az összegeket a valószínűség szerint kipréselni a fogyasztóközönségből vagy a városi lakosságból, annál az egyszerű oknál fogva, mert a . munkanélküliség, a munkabérek csökkenése mindenesetre a fogyasztást is csökkenti és így az indirekt fogyasztási adók sem fognak olyan . mértékben befolyhatni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban mindenesetre foglalkozhatnám a nagy pénzügyi problémákkal is, de méltóztassék megengedni, azt j tapasztaltam, hogy az utóbbi időkben a nagy pénzügyi problémákkal már mindenki foglalkozik és nem szükséges, hogy a nagy pénz- ! ügyi kérdéseket minduntalan előhozzuk. Min- \ den napilap tele van pénzügyi teóriákkal, megoldásokkal, szanálással, minden képviselőnek többé-kevésbbé megvan az elgondolása. (Györki Imre: Átlag 6—8 megoldási tervet kapunk naponta!) Hogy mégis érintsem a kérdést: én a gazdasági élet forgalmának megindulását anélkül, hogy vásárlóképesség és vásárlóhajlandóság ne legyen, nem. tudom elképzelni. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) A vásárlóképességhez pedig szükséges vagy a pénz vagy a hitel. Hogy azután a magas pénzügyi tudomány ezt hogyan fogja megoldani, hogy élénkebb pénzforgalmat, a pénznek ilyen mennyisége mellett, a hitelkeretek ilyen szűkítése mellett hogyan fog tudni megindíthatni, azt egyelőre nem teszem kritika tárgyává, mert már több ízben foglalkoztam ezzel a kérdéssel itt a Házban és mindenesetre annakidején azt mondták, hogy nagyon vigyázva, bizalmasan kezeljük ezeket a kérdéseket, mert hiszen borzasztó ezekről a dolgokról, az inflációról, stb. beszélni. Ne is beszéljünk róluk! Már annakidején is hangoztattam, hogy senki sem várja azt egy pénzügyminisztertől, hogy inflációt hirdessen, hiszen a pénzügyminiszterek inflációt hirdetni nem szoktak, (Farkas István: Hanem csinálni szokták!) legfeljebb meg szokták csinálni. De okosabb is, ha megcsinálják, mint, ha hosszú időn keresztül előre hirdetik, mert ezáltal igen sok manipulációra adnak módot. A legtöbb esetben azonban még csak meg sem szokták csinálni, hanem azt mondják, hogy az események kergették őket bele ebbe a helyzetbe. A tekintetben, hogy a költségvetés egyensiílyát senki sem fogja tudni adókkal biztosítani, azt hiszem, a Ház minden oldalán mindenesetre egy véleményen vagyunk. A másik kérdésre nézve, hogy t. i. hogyan lehetne akkor a, kiadási tételeket csökkenteni — mert hiszen kétségtelen, hogy más mód nincs àz egyensúly megteremtésére, ha ezt a költségvetést fixnek vesszük, akkor vagy a jövedelmeket, az állami bevételeket kell fokozni; vagy, ha ez nem biztosítható, a kiadásokat kell csökkenteni —, erre a< kérdésre nézve kétségtelen, hogy ingadozó magatartást látok. Én nem, állítom, hogy itt egyszerre nagy dolgokat lehet csinálni. Kétségtelen azonban, hogy ha egyfelől megállapítjuk azt, hogy ennek az országnak az állami bevétele nem több, mint amennyit elő lehet teremteni, amennyinél többet nem lehet kipréselni, akkor mindenesetre arra kell törekedni, hogy ezzel a kipréselhető összeggel a közkiadásokat fedezzük. Nagyon veszedelmes helyzet állhat ugyanis elő, ha a másik rendszert követik egy országban, mert kétségtelen, hogy akkor a kölcsönműveletek útján — nemcsak nálunk, hanem máshol is — nagyon szoros kapcsolat fejlődhetik ki a nagybankok és a kormányzat között. Hogy ez nem fikció, ez nem egy, talán pesszimistái elgondolás, szerény véleményem szerint igazolja a belga pénzügyminiszternek folyó évi március 23-án tartott beszéde a belga költségvetéssel kapcsolatban, aki többek között azt mondotta, hogy az ország van nagy veszélyben, ha a kormányzat függetlensége és egyáltalán az ország belső függetlensége veszélyben van. Soha sincs egy kormány olyan függő viszonyban a nagybankoktól, mint amikor szegény, soha sincs a kormány inkább függő viszonyban a pénzügyi köröktől, mint ha a költségvetés egyensúlya nincs biztosítva, t's soha sincs az ország függetlensége annyira