Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-174
Az országgyűlés képviselőházának 17 tnráliákban kapta. Most az a kegyúr eladta a birtokot és megkérte az OFB-t, hogy küldjön ki három szakértőt. Ezek felbecsülték ezeket a járandóságokat és ezeknek a járandóságoknak fejében a plébános 42 hold földet kapott. Ezért a 42 hold földért most több mint kétszerannyi adót fizet, mint amennyit eddig fizetett. Eddig összesen 482 pengő adót fizetett a régi földért, a naturáliák és a pénzbeli jövedelme után, most, hogy a 42 hold földet megkapta, 914 pengőt fizet. (Gáspárdy Elemér: Lehetetlen!) Ehhez hozzájön 75 pengő illetékegyenérték, amelyet július óta még megpótoltak 20% -kai, tehát több mint a kétszeres adót fizeti, csak azért, mert földben élvezi jövedelmét. Ez a példa azt hiszem egészen megvilágítja a helyzetet. De tovább megyek. A föld terhe általában még mindig emelkedik. Minden ellenkező állítással szemben bizonyítani tudom ezt az adókönyvekből. Eltekintve a jövedelem és vagyonadó pótlékolásától, egy tiszamenti községben 1931-ben egy birtoknak százszázalékos volt a községi pótadója. Közben jött egy rendelet, amely szerint a vármegyei pótadó különválasztandó a községi pótadótól. Most mi következett Jbe 1932-ben? Megmaradt a 100%-os községi pótadó, amelyben eddig a vármegyei pótadó is beletartozott és kivetettek külön 41%ban a vármegyei pótadót, tehát most a pótadó tulajdonképpen 141% Kérdem, hogy ma a gazda egy évben fizethet-e 41%-kaí magasabb adót? Az is érdekes, hogy a kormány nagyon helyesen beszüntette a szőlő utáni állami földadót, de csodálatosképpen az összes pótlékok, amelyeket a földadó után kivetettek és amelyek sokkal magasabbak, mint az állami adók, mind megmaradtak. Nagyon idegenből vett gondolat és^ nem a mai időknek megfelelő a hegyközségeknek mostani megalakítása, mert gyakorlatból tudom^ hogy abból abszolúte semmi haszna a gazdának nines, azonban igenis újabb terheket jelent. (Lázár Miklós: Pénzbe kerül az adminisztráció, a vármegyei hegyközségi tanács!) Nagy elismeréssel adózom a pénzügyminiszter úrnak azért a nyilatkozatáért, amely szerint az autonómiákat a legszigorúbb takarékosságra kívánja szorítani költségvetésük összeállításánál. (Gáspárdy Elemér: Helyes!) Lehetetlen állapot, hogy az autonómiák által és nem tudom milyen, elképzelhetetlen címeken kivetett elviselhetetlen pótadókat fizessen a gazda! Hiszen méltóztassanak azt venni, hogy, amint említettem, az állami adón, a házadón kívül fizet például ez a község, amelyet említettem, 100%-os községi pótadót, 41%-os vármegyei pótadót, 16%-os betegápolási adót, 18%-os útadót. — A rokkantadót szívesen fizetjük, de van még számtalan egyéb adó, :a 'közmunkaváltság, stb. Summa-summarum — ezt is egy adókönyvből tudom citálni — egy gazdaság, amelynek ház- és földadója összesen 1508 pengő, a pótlékokkal együtt a jövedelem- és vagyonadó nélkül fizet 4990 pengőt. Ha a pótlékok összege háromszoros, akikor megszűnik az a kedvező kép, amelyet a pénzügyminiszter úr expozéjában festett arról, hogy nálunk egy-egy lakosra mennyi r állami költségvetési teher esik, összehasonlítva azzal, hogy más államoknál egy-egy lakost mennyi állami adp terhel. Azt hiszem, ha a miniszter úr ezt így állítaná össze, nagyon k. ülése 1933 május U-én, csütörtökön. 97 szomorú lenne a kép a mi hátrányunkra. (Friedrich István: így nem állítja össze!) Nagyon sajnálom, hogy ennél a kérdésnél a pénzügyminiszter úr nincs itt, mert itt direkt egy kérdést intéztem volna hozzá. Csodálkoznak azon, hogy nálunk az adómorál gyenge .lábon áll. En nem csodálkozom. 1921 J ben, amikor a vagyonváltságtörvény megjelent, a törvényben a rögtönfizetők számára nagy kedvezményeket, nemfizetők számára pedig nagy pótlékokat helyeztek kilátásba; amellett az egész közigazgatási apparátust mozgósították, hogy mennél több vagyonválts ágot kényszerítsenek befizetni. Igen nagy összegeket szedett össze az állam, de csak azoktól, akik lelkiismeretes adófizetők, akiknél az adófizető készség megvan; akik azonban akkor nem fizettek, azokba mai napig lefolyt 12 év alatt sem fizettek és — ami még súlyosabb — tőlük azóta ezt senki nem is kérte. Ily körülmények között megértem az adómorál csökkenését. Meg akartam kérdezni a pénzügyminiszter urat, hogyan kívánja ezt megoldani, mert ha ez megtörténhetik, akkor ne csodálkozzunk, hogy nálunk az adómorál teljesen hiányzik. T. Ház! A vasúti fuvar kérdése is nagyon súlyos panasz tárgya minden gazdánál. Erre is csak egy pár példát akarok felhozni, hogy mutassam azt, hogy vasúti tarifáink mennyire nem akarják számbavenni, hogy ezeket a díjakat akkor állapították meg, amikor a terményés állatárak háromszor ilyen magasak voltak. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) T. Ház! Egy gazdasás: 10'02 métermázsa vetőmagbúzát hozatott Kétegyházáról Halmájra. Ezért fizetett 46 pengő 88 fillért, vagyis egy métermázsáért fizetett 4 pengő 68 fillért ugyanakkor, amikor a búza ára 12 pengő volt, tehát többet fizetett a búza árának harmadrészénél. Egy másik gazdaság a Növénytermelési Hivatal igazolványával, tehát kedvezményes áron szállított két métermázsa^ babot Budapestről Vizsony állomásra. E két métermázsa bab szállításáért fizetett 12 pengő 45 fillér kedvezményes szállítási díjat, holott a bab ára a mi vidékünkön ,7 pengő, tehát majdnem a bab teljes árát fizette a szállításért. (Mozgás a jobboldalon.) De mondok egy erősebbet is. (Friedrich István: Pedig ez mind benne van a programúiban.) Egy nagyon előkelő közgazdasági szaklapban olvastam a következő esetet. (Zaj.) Egy gazdaság Bánkútról Budapestre szállított ,262 métermázsa görögdinnyét, amelyet 848 pengő 60 fillérért értékesített, vagyis egy métermázsáért kapott 3 pengő 23 fillért. Egészen jó árat kapott. Fizettek azonban vasúti fuvar cimén 694 pengő 9 fillért, vagyis az összértéknek 82%-át. Ehhez hozzájött még 143 pengő 82 fillér egyéb költség, vagyis összesen 842 pengő 91 fillér. Kapott tehát 262 métermázsa görögdinynyéért 5 pengő 69 fillért, amelynek felét még a feles termelőnek kiadta, így végeredményben maradt 2 pengő 84 fillér. (Zaj jobbfelöl.) Ez a görögdinnye igen jó hozamot hozott, a 262 métermázsa mintegy 2"5 katasztrális holdon termett. Ennek a területnek föld- és egyéb adója holdanként 17 pengő, összesen tehát 42 pengő 50 fillér, így a görös:dinnyetermelésre 2"5 hold után 39 pengő 66 fillért ráfizetett. (Zaj.) Azt hiszem, ezek az adatok jellemzők a mi gazdasági (helyzetünkre, hogy egy agrárországiban ilyenek lehetségesek. A devizakérdéssel csak egészen röviden akarok foglalkozni. (Friedrich István: Az is szép fejezet. Csak tessék elmondani!) A mi de14*
