Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

96 Az országgyűlés képviselőházának 1 és mindenki más. Tyler még azt is mondja ennek kapcsán, hogy ez a magyarországi helyzet leggyengébb pontja. (Lázár Miklós: Az agrárolló!) Itt végre az igen tisztelt kormánynak vaskézzel kell belenyúlni a dolgokba, mert ha valahol, itt igenis indokolt a diktatórikus eljárás. Ha a gazdával szemben meg lehet azt tenni, — koncedálom, az állam érdekében — hogy meglévő, érvényben levő szerződések ellenére máról-holnapra például a dohányárakat az utolsó pillanatban egyoldalúlag le lehet szállítani, akkor miért kell a gazdag, virágzó kartellekkel hímes tojásként bánni? (Friedrich István: Ez tényleg érdekes!) Ha lehet és kell az állam érdekében a gazdával szemben minden esetben eljárni és minden esetben a gazda zsebébe nyúlni (Petro Kálmán: Ügy van!), akkor a kartellekkel szemben, a kizsákmányoló kartellekkel szemben — bocsánatot kérek az erős kifejezésért — elsősorban kellene eljárni. (Elénk helyeslés és taps.) Tisztelt Ház! Az árelemző bizottság működése ebben a kérdésben nem tudott döntő eredményeket elérni; nem az árelemző bizottság hibájából, hiszen ismerem annak működését, egy nagyon kis ideig én is jelen voltam tárgyalásain, mint delegátus. (Lázár Miklós: Sajnos, rövid ideig.) Annak illusztrálására, hogy ez így van, bátor vagyok a szén áralakulásának kérdését kissé hosszasabban tárgyalni. (Halljuk! Halljuk/ balfelől.) A külföldi szén elmaradása a mi szénbányavállalataink részére egészen excepcionális helyzetet teremtett. (Jánossy Gábor: Monopolisztikus! Magyarul: egyeduralmi!) Helyesen méltóztatik mondani. {Derültség.) A hivatalos adatok szerint 1929-ben a külföldi szén és kox behozott mennyisége 13,330.000 métermázsa volt, míg 1932-ben csak 2,188.000 métermázsa és míg a régi tarifa szerint a felsősziléziai szenet a magyar vonalon, Szobtól Budapestig, ami 72 kilométer, 2 pengő 61 fillér vasúti szállítási fuvardíj terhelte, addig a külföldi szén bejövetelének utolsó esztendejében ugyanezen a távolságon, ezen a 72 kilométeren, 10 pengő 40 fillér terhelte a külföldi szenet. (Petro Kálmán: Mégis ráfizetett a MAV.) Ez 400 százalékos tarifadrágítást jelent a hazai gyengébb szén védelmére. Egy közgazdasági író, amikor ezt konstatálja, így kiált fel: Ugyan, mikor élvezett a mezőgazdaság terményei után 400 százalékos tarifavédelmet? Ennek a következménye az, hogy míg a mezőgazda effektív veszteséggel dolgozik, addig a szénbányák egészen szép tiszta jövedelmet tudnak felmutatni. Nem is csoda! Hiszen Németországban a belföldi 7000 kalóriás szénért a gazda ab bánya 1 márka 44 pfenniget fizet, az amerikai gazda 30 centet, míg a magyar gazda a 4000 kalóriás szénért (Malasits Géza: Dehogy 4000 kalóriás!) 2 pengő 30 fillért fizet, de csak akkor, ha megfelelő engedményt tud elérni. Ezzel szemben — s ez talán a szociáldemokrata képviselő urakat fogja érdekelni, {Egy hang a baloldalon: Csak egy van itt! — Felkiáltások jobbfelől: Elég! Majd elmondja a többinek!) — Amerikában egy bányamunkás napi jövedelme körülbelül 25 pengőre megy fel, a nyugateurópai államokban 8 pengőre s nálunk bizony ezt a napibért még csak meg sem közelíti. (Malasits Géza: 3 és fél pengő a vájárnak!) Végeredményben tehát Németországban a gazda egy mázsa búzáért kap 20 és egynegyed mázsa 70ÖO kalóriájú szenet, ezzel szem7 k. ülésé 1933 május U-én, csütörtökön. ben nálunk a gazda egy mázsa búzáért hét mázsa 4000 kalóriájú szenet kap. Ha a kormány nem tud eredményeket elérni a szénárak leszállításánál, akkor nincs más hátra, minthogy engedje meg a mezőgazdaságnak szükséges szén behozatalát külföldről, mezőgazdasági termények kivitele ellenében. (Helyeslés!) így van ez majdnem valamennyi cikknél, amely a kartellek kötelékébe tartozik. Hivatkozom itt Tylerre, aki konstatálja, hogy az 1927-ik évi árakat száznak vesszük, akkor a kartellizált cikkek árindexe felment 105'2-re, míg a szabad iparcikkek árindexe leesett 54'3-re. Azt hiszem, alig szükséges »kommentárt fűzni ehhez! Nem akarok hosszasabban foglalkozni a szeszkartell egészen kiváltságos helyzetével, csak rá akarok mutatni arra, hogy amíg a gazda úgyszólván ráfizet a szeszfőzésre, addig az ipari szeszkartell (Friedrich István: Megtalálja számítását!) horribilis nyereségekkel dolgozik és ugyanakkor a kisgazda a kicsinyben való főzésnél teljesen elvesztette a talajt. Az én vidékemen legalább nem főzik ki a gyümölcsöt, inkább megeteti a sertésekkel, mert nem bírja el azt a hektoliterfokonkénti 2 pengő adót és az egyéb költségeket. (Friedrich István: Miért engedték ezt meg? Szomorú dolgok ezek!) T. Ház! Az agrárolló 1913—1933 februárig tágulásra vonatkozólag a központi statisztikai hivatal árjegyzései igazán felháborító adatokat tartalmaznak. A 76 kilogrammos búza árindexe például 59, míg ugyanakkor a nullás búzalisztté 113, a rozsé 36, a zabé 42, a szarvasmarháé 40. Vegyük ezzel szemben a rúdvasat, amelynek az indexszáma 126, pedig erre mindennap szüksége van a gazdának, de éppen úgy, mint valamennyi cikk, amelyre a gazdának szüksége van, ez is kartellcikk. De menjünk tovább: a barnaszén indexszáma 126, a benziné 151, a gyapjúé 59, míg az ebből a gyapjúból készült szöveté 134. A tégla indexszáma 106, a mészé 165. (Jánossy Gábor: Ne folytassa, mert igen elkeseredünk. — Derültség.) Eleget teszek a képviselő úr kívánságának s nem fogom folytatni az adatokat, de azt hiszem, ezek a számok eléggé megvilágítják a helyzetet. (Friedrich István: A gazdaságpolitikai bizonyítvány komplett.) A leghatározottabb eszközökkel minden formális bürokratikus eljárás nélkül véget kell ennek vetni. Hiszen a kormánynak nagyon hatékony erős fegyverei vannak a kezében. Itt vannak az összes szállítási tarifa, vám, iparfejlesztési kedvezmények megvonása, áraiaximálások és ha kell árdiktátor kinevezése. Mi gazdák mindnyájan, azt hiszem, a legkisebb és a legnagyobb gazda is tudatában van annak, hogy a világválságból, ennek nyomorúságaiból és áldozataiból nekünk, rettenetesen megcsonkított gúzsbakötött országnak, fokozottabban ki kell vennünk részünket. De egyedüli kívánságunk, — és ha élni akarunk, ehhez a kívánságunkhoz ragaszkodnunk is , kell — hogy az áldozatok minden gazdasági ág között egyenlő arányban osztassék meg. (Altalános helyeslés.) Arra, hogy amilyen aránytalanul van megadóztatva, és hogy a gazda még akkor is, amikor semmi jövedelme nincs, felette aránytalanul meg van terhelve és ugyanakkor a vállalati tőke és a társulati vagyon aránylag igen kevéssé van igénybe véve, eklatáns példát tudok a szomszédomból felhozni. Ott lakik egy római katolikus plébános, aki eddig a kegyúrtól járandóságlainak egy részét földben, más részét pénzben és na-