Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

Az országgyűlés képviselőházának 17 U. élet és kultúra új alapjai, ha a szabadsággal, l a több joggal és a népesség összességének ér­dekeivel törődnek, ha olyan rendszer jön, amely a termelés elavult rendszere helyett új módon és új eszközökkel fogd a a nép érde­keit megvédelmezni. Mi, szocialisták, ugyanolyan hittel és lel­kesedéssel hirdethetjük, mint az ellenkező ol­dalon, hogy nekünk van igazunk, a mi esz­méink fognak győzni, mert mi vagyunk az igazság és a civilizáció harcosai. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon — Szóno­kot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Képviselő­ház! Az előttem szólott t. képviselő úr egyesek, politikai és gazdasági irányzatok tetteiért^ be­széde kezdetén az egyházat tette felelőssé. (Weltner Jakab: Nem tettem felelőssé!) Ezzel szemben leszögezem, hogy az egyház egyik legszentebb, legelső feladatának tartja a sze­gények, a nyomorgók, a betegek megsegítését és istápolását. (Ügy van! Ügy van!) Az előttem szólott igen t. szónokok a költ­ségvetési vitában általánosságban igen magas • színvonalú beszédeikben nagy vonalakban az általános gazdasági, pénzügyi és politikai kérdésekkel foglalkoztak. Méltóztassanak meg­engedni, hogy ezek után én a mindennapi kérdésekkel, a midennapi kenyér kérdésével foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy úgy gazdasági, mint politikai helyzetünk elsősorban a világpoliti­kától függ. Hogy külpolitikánk milyen ered­ményeket vagy milyen eredménytelenségeket ér el, attól a mi jövőnk szinte exisztenciálisan függ. Határozottan állítom azonban azt is, hogy ha a mi külpolitikánk mögött nem egy elcsüggedt, nem egy teljesen tönkrement nem­zet áll, hanem egy bízni tudó, életképes nem­zet, akkor ez a külpolitika is erőteljesebb, eredményesebb lesz. Gazdasági helyzetünk ja­vítására és a lelkeket lenyűgöző reménytelen­ség megszüntetésére már csak ezért is min­dent meg kell tennünk, amit módunkban van megtenni, ami a világválságtól független. (Üg?/ van! Ügy van! a középen.) T. Ház! Nem tartozom egyik politikai párthoz sem és ezért nagyon kérem, egyik ol­dalon se méltóztassanak szavaimban animózi­tást vagy pártszempontot látni. En csak az utolsó órában, talán az utolsó percben, amely­ben még menteni lehet a menthetőt, jajdulok fel és mutatok rá azokra a küzdelmekre, ame­lyeket^ én ebben a Házban éveken át folytat­tam, és amely küzdelmekben a Ház minden oldalán igen sokan támogattak, és amely küz­delem — mondhatnám — a magyar nemzet csaknem egész közvéleményének helyeslése mellett történt. (Ügy van! Ügy van! a közé­pen.) Ertünk is el eredményt. Megérleltünk egyes kérdéseket, megoldottunk sok kérdést, de ezek az eredmények csak részeredmények voltak. A döntő eredmények kivívásánál ugyanis — sajnos — az opportunizmus, a párt­politika és — ki kell mondanom — sokszor az egyéni önzés is (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) leküzdhetetlen akadályokként jelentkeztek. ^ (Ügy van! Ügy van! a középen.) Nagyon kevés vigasztalás nekünk az, hogy ma már talán mindenki belátja azt a sokszor hir­detett igazságunkat, hogy nálunk csak akkor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1933 május U-én, csütörtökön. 95 lehet megmenteni az összes foglalkozási ága­kat, termelési ágakat, ha legelőször is a mező­gazdaságot mentjük meg. (Ügy van! Ügy van!) A költségvetés tárgyalása előtt a közel­múltban lefolyt tárgyalások rám nagyon sok­szor azt a benyomást tették, mint amikor va­lakinek a háza ég és a helyett, hogy menteni igyekeznék a megmenthetőt, házanépével azon vitatkozik, hogy ugyan r milyen ízléssel kel­lene újra rendezni á lakását, hogy a falra az ősi képek helyett nem kellene-e modern képe­ket akasztani, vagy pedig a kis ablakocskák helyett nem kellene-e nagy, tükörablakokat tenni. Elismeréssel konstatálom, hogy a kormány nemzeti munkatervében minden benne van, amit mi itt évek óta 'hirdetünk. (Ugy van! Ügy van! a középen. — Friedrich István: Csak­ugyan, minden jó benne van!) Sajnos azon­ban, hogy ezek közül nagyon kevés és általá­ban nagyon jelentéktelen dolog valósíttatott meg. Éppen a legfontosabbak, amelyek meg­oldhatók, amelyek nem kapcsolatosak a világ­válsággal, <s amelyek máról-holnapra szinte egy tollvonással megoldhatók lettek Volna, nem nyertek megoldást, T. Ház! Ha keresem ennek az okát, akkor ismét csak arra az eredményre jutok, amelyre az előbb jutottam, hogy tudniillik itt láthatatlan hatalmak akadályozták meg ezek­nek a kérdéseknek megoldását. (Jánossy Gá­bor: Például?) Ká fogok térni, sorba fogom venni őket, ha meg méltóztatnak engedni. (Halljuk! Halljuk!) Ha megoldottuk volna eze­ket a kérdéseket, akkor pillanatnyilag nagyon sokat könnyítettünk volna a mezőgazdaság helyzetén. Határozottan állíthatom, hogy a vi­lágválság enyhüléséig levegőhöz juttattuk volna a gazdát és a morális, a lelki válság megszüntetéséhez is nagyban hozzájárultunk volna. Ezeket a megoldandó feladatokat két részre vagyok bátor osztani: gazdaságiakra és erköl­csiekre. Mi éveken keresztül küzdöttünk azért, hogy ha már nem lehet megvalósítanunk azt, hogy a mezőgazdasági terményeink ára legalább is elérje a termelési 'költségek szintjét, abban az esetben a termelési költségeket szállítsuk le. (Lázár Miklós: Ügy van!) Ezért harcoltunk itt a parlamentben, a sajtóban, az Omge-ban, a Me­zőgazdasági Kamarában, de sajnos — és itt té­rek rá arra, amire nézve Jánossy «képviselőtár­isam kérdést intézett hozzám — a nagybankok, a kartellekbe tömörült iparvállalatok elképzel­hetetlenül megnőtt hatalma, befolyása, mohó­sága, önzése, megakadályozott bennünket ^ab­ban, hogy ezt keresztül tudjuk vinni. (Lázár Miklós: Így van!) Hosszú évekig tartó ma­kacs küzdelem kapcsán szinte kierőszakoltuk a kartell-törvény megalkotását (Friedrich István: Három hónapig tárgyaltuk!), de már annak he­lyes, eredményes keresztülvitelét (Friedrich István: Az már nincs!) nem tudtuk keresztül­vinni (Lázár Miklós: így van! Be kell vallani!), mert tisztelettel vagyok bátor kijelenteni, hogy ebben a kérdésben amint az előbbi kormányok, úgy — sajnos — ez a kormány is gyen­gének bizonyult. Az az öldöklő diszpari­tás, amely a mezőgazdasági termények árai és a nagyipari, kartellizált cikkek árai között van, nem csökkent. Ezt nemcsak mi agrárok mondjuk, akiket talán azzal lehetne vádolni, hogy elfogultak vagyunk e teki ntetben, de konstatálja ezt egy teljesen érdektelen, nem is agrár, hanem pénzügyi és közgazdasági szak­ember: Tyler (Jánossy Gáher: Meg a fogyasztó!) H

Next

/
Oldalképek
Tartalom