Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-168

Az országgyűlés képviselőházának 168. nök könyörgött a csendőröknek, hogy ne bánt­sák,, miért bántják, hisz nincs semmi oknlk rá, elvitték a csendőrök a községházára és ott to­vább verték 11 óráig. Ez az ember természetesen ma is fekszik... {Egy hang a jobboldalon; Miért? — Malasits Géza: Mert költő! Mert írni mert a parasztok nyomorúságáról.) Semmiért, azért, mert költő, mert író, mert méltóztatnak látni —, társadálomtudományi cikket írt. (Peyer Károly: Azért, mert nem kormánypárti. — Malasits Géza: Kiáltotta volna csak, hogy él­jen Gömbös, kapott volna egy medáliát, így ve­rést kapott! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Büchler József: Ezi az ember próbálta vizs­gálóbírói végzéssel igazolni, hogy szabadon jár­hat, de ez nem volt elég. Megverésénél ott volt az állomásfőnök és a forgalmi szolgálatot telje­sítő tiszt, látta ezt még Békéssi Lajos pályaőr is. Ezután körülbelül 8 órakor felvitték a köz­ségházára és ott elkezdték vallatni. Nem merte jegyzőkönyvbe mondani az adatokat, hanem egy ügyvéd ment el hozzá s hallgatta meg elbeszé­lését, s maga az ügyvéd jelentette azután ne­künk ezt a dolgot. Közben felhívták feleségét és anyósát is és külön beszéltek velük; arra akar­ták rávenni őket, hassanak rá, hogy lépjen he a nemzeti egység pártjába és hagyjon fel a szoci­alista pártállásával. Ezt már az állomáson is ajánlották neki a csendőrök. Ezután házkuta­tást tartottak náluk, azonban nem találtak sem­mit. Ez az ember most kéri, hogy ne írjanak róla, mert akkor megint elő fogják vezetni és megint megverik, mert ezt megígérték. (Prop­per Sándor: Ilyen dolgokban szavatartó a (ható­ság!) Ez egy harctérről hazajött és harctéren szerzett betegségiben szenvedő rokkant ember. Hogy milyen ember, arra nézve még valamit el akarok mondani. Van Párizsban egy előkelő irodalmi lap, a L'Europe. Nem bolseviki lap, ezt szükségesnek tartom hangsúlyozni. Ebben a pá­rizsi lapban most fog megjelenni ennek a pa­raszt embernek a verse. El lehet mondani Ady­val: «Alkonvatok és délibábok megfogták száz­szor is a lelkét, de ha virág nőtt a szívében, csorda népek legelték». Ez az az ember, akit fé­lig agyonvertek a csendőrök. így nem lehet hí­veket szerezni a nagy nemzetmentő! munkára arra a nagy egységre, amelyről állandóan olyan szépeket méltóztatnak szavalni. Így csak azok nevelhetnek, akik avt akariák. hogy ez az or­szág hetyke, verekedő betyárok országa leg ven és ne európai kultúrembereké. Nem kell feltét­lenül vad nacionalistának lenni ahhoz, hogy va­laki szeresse hazáját. Nálam nagyobb potentát, a római pápa mondotta eervik beszédében, hogy a túlzott nacionalizmus átka az emberiségnek. T. Képviselőház! Ne méltóztassék az embe­rektől vad hazafiságot követelni, elég, ha hazafiak, nem kell, hogy túlzottan nacionalis­ták legyenek. Ha pedig ez így van, akkor ne vessük vissza az emberiség fejlődését azzal, hogy a tömegeket rokkanttá tesszük a háború­ban és rokkanttá verjük békében. (Br. Vay Miklós: Ez frázis.) Ez nem frázis. Most bizo­nyítottam be t. képviselő úr. (Malasits Géza: Száz és száz esetet tudunk felhozni arravonat­kozólag. hogy rokkantakká verik az embere­ket. — Dinich Ödön: Mi is számtalan esetet hoz­tunk ide.) A kisgazdapárt az esetek százait beszélte el. (Peyer Károly: Nem mindenki báró és egységespárti! — Propper Sándor: Cinizmus azt mondani, hogy ez frázis! — Br. Vav Miklós: Majd Hitler elintézné magukat! — Peyer Károly: A bárókat nem verik,, de ha ülése 1933. április í-én, kedden. 455 majd Hitler bejön, akkor a bárókat is meg­verik. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Büchler József: Ne méltóztassék azt mon­dani, hogy ez frázis, mert ez nem igaz! (Prop­per Sándor: Vannak maguk olyan hátierek, mint Hitler! — Peyer Károly: Nem kell köl­csön kérniük! — Weltner Jakab: Mit akarnak itt hitierezni, itt már minden megtörtént! — Propper Sándor: Tizennégy év óta hitle­reznek!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Büchler József: Mondom, már a kisgazda­párt oldaláról is és innen a szociáldemokrata­párt padjaiból is az esetek százait hoztuk ide és biztos vagyok benne, hogy azok a csend­őrök, akik ezt tették, előléptetésben és kitjün­tésben fognak részesülni, (Malasits Géza: Mert a főispán utasítására cselekedtek!) a he­lyett hogy kivetkőztetnék őket a mundérból. Komolyan segíteni kell a rokkantakon, — ez kétségtelen — mert amit most kapnak, az nem segítség. Összeállítottunk egy olyan összegű segítséget, amely körülbelül megfelelne a mai állapotoknak, de még így is a mi rokkantjaink kapnának legkevesebbet E szerint a száz­százalékos legénységi állománybeli legalább 160 pengőt kapna és nem volna^ olyan óriási a distancia a legénységi állománybeliek és a tisztek rokkantsági járadéka között. (Propper Sándor: Ez az osztály jelleg!) Már Kéthly Anna t. képviselőtársam és a többiek is, akik erről az oldalról felszólaltak, rámutattak arra, hogy ebből a javaslatból is látszik a mai kor­mányzati rendszer osztályjellege, látszik az. hogy hogyan akarnak az egyik osztályon és hogyan akarnak a másik osztályon segítem. 160 pengős különbséget tesznek a százszázalé­kos hadirokkant tiszt és legénységi állomány­toeli között. A 75%-osnak 120 pengőt, az 50%-osnak 80 pengőt, a 25%-osnak legalább 40 pengőt kell adni, ami megközelíti azokat az összegeket, amelyeket külföldön adnak a hadi­rokkantaknak. Ugyanilyen arányban kell adni segélyt az 'özvegyeknek és árváknak is. (Moz­gás.) Már kimutattam az imént, t. előadó úr, amikor mély sajnálatomra nem méltóztatott hent lenni, hogy ha 50 milliót jelentene is ez az összeg, ez akkor sem volna olyan magas, mint a külföldi költségvetésekben a rokkant­járadékok végösszege. Nagyon sokat lehetne segíteni a kedvez­ményeknél is. Itt vannak például a sokat emle­getett trafikengedélyek, amelyekről Esztergá­lyos képviselőtársam a múltkor már beszélt. De itt vannak a moziengedélyek is. Csak egy­pár esetet, egy kicsinyke kis csokrot akarok kiemelni a sok közül. A Forum-mozi Pantl államtitkár úré, aki a belügyminisztériumban a moziügyeket intézte annak idején. Ugylát­szik, szükségesnek és fontosnak tartotta, hogy, k-r nyugdíjba megy, legyen neki egy —• hogy aktuális kifejezéssel éljek — hinterland ja, legyen egy jő deckungja, Budapest^ egyik leg­iobb mozija tehát Pantl államtitkár úré. Az Orient-mozi Dani Balázs altábornagy úré, a Pátria-mozi Arlett aktív őrnagy feleségéé. A Park-mozi Párdány Oszkár miniszteri taná­csosé. (Usetty Béla: Eladja.) Eladja a Park­mozitl Azt hiszem azonban, a régi Nemzeti Színháznak azt a részét, amely még meg­maradt neki. nem adja el, mert az is az övé, azt is ajándékba kapta és at. üzlettulajdonos urak panaszkodnak a magas üzletbérek miatt. A Belvárosi, a debreceni Uránia és az Elit­mozi Győrben az Ébredő Magyarok Egycsü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom