Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-159

128 Az országgyűlés képviselőházának 159 kormányt, sem az előző kormányokat. Tudom, hogy ennek a változásnak, a mi külpolitikai helyzetünk romlásának elsősorban a velünk ellenséges államoknak ellenünk irányuló politikája, gyűlölködése, saját belső bajaikon való kétségbeesésük és az igazságtól, a revíziótól való félelmük az oka, mégis meg kell állapítanom, hogy nálunk az országban, a magyar törvényhozásban is történtek némi hibák. Méltóztassanak visszaemlékezni az egy év előtti időkre. Körülbelül abban az, időben játszódott le az a nagy kampány, amelyet Tardieu francia külügyminiszter indított meg és nagyon szomorú, hogy ezzel az indítással szemben akkor a magyar közvélemény nem tudta meglátni, hogy micsoda komoly csirái vannak benne a helyes külpolitikai kibontakozásnak, nem vette észre, nem méltányolta kellőképpen azt a külpolitikai pluszt, amelyet m ennek a Tar dieu-javaslatnak az a koncepciója jelentett, hoay nem követelt tőlünk semmiféle joglemondást és semmiféle igénylemondást. Ebben a Képviselőházban csak páran voltunk, Pallavicini György t. képviselőtársam, Grátz Gusztáv t. képviselőtársam, velem együtt, akik kellőképpen méltányoltuk akkor a francia politikának ezt a kezdeményezését és éppen Bethlen István gróf volt az, aki ezzel mereven szembehelyezkedett. Hogy talán máskét» állna Magyarország külpolitikája, ha mi akkor próbáltunk volna ebbe a Tardieu-féle, lényegében egészséges tervbe belekapcsolódni, arról most nem beszélek, de igenis, meg akarom említeni azt a másik hibát, amelyet újból Bethlen István arróf követett el, amikor pontosan a Hitler-uralom inaugurálása időpontjában megjelent Berlinben, megjelent Németországban és ott előadásokat tartott, szerintem olyan előadásokat, amelyeket egészen, minden vonatkozásában magunkévá nem tehetünk. Elismerem, hogv Bethlen István gróf helyesen jelentette ki, hogy a magyar külpolitika a jövőben sem szövetségekre és szövetségekbe való bekapcsolódásra fog törekedni, hanem nemzetközi együttműködésre, de állítom, hogy aki ezt a berlini előadását és többi németországi előadásait elolvassa, a magyar-német Asszonyról nem kaplhat helyes képet. Mert igenis, ha vannak is, nem tagadom, közös érdekek Magyarország es Németország között, vaunak isren komoly ellentétes érdekek is, amelveknek elhallgatása helytelen képét ad arról a viszonyról, amelyben mi ma Németországgal vagyunk és arról a viszonyról, amelyben talán a jövőben lehetünk. Bethlen István gróf azt a kijelentést is tette Berlinben a külföldi újságírók előtt ós egv magyar újságíró előtt is, hoffv Magyarországnak örülnie kell azon, hogy Magyarország és Németország között a világnézeti különbség megszűnt, hogy az az akadály, amely nem engedte a német és magyar politikai barátságot kellőképoen kifejlődni, kibontakozni, megszűnt. Én állítom, t. Ház, hogy ebben a törvényhozásban nagyon kevesen vagyunk olyanok, igazi komoly nacionalisták is, akik magunkévá tesszük a nacionalizmusnak azt a formáját és azokat az eszközeit, amelyekkel ma a németbirodalmi kancellár a birodalomban valósággal polgárháborút csinál. Én nacionalista voltam és nacionalista vagyok, nekünk azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a német birodalomban az a szociáldemokrácia és az a centrum, amellyel szemben most a legszélsőségesebb terror eszközeivel dolgoznak, volt a letörője a bolsevizmusnak. Ott nem az történt, ami nálunk 1918-ban, ahol a ülése 1933 március 16-án, csütörtökön. szociáldemokrácia behódolt a kommunizmusnak, hanem ellenkezőleg, ott a kommunizmust ez a szociáldemokrácia és ez a centrum törte le. Kérdem én: vájjon érdeke-e a magyarságnak, hogy egy el nem intézett polgárháborií állapotában, amelyben ma Németország van, oda állj on egy ilyen politika mellé és különösen érdeke-e Magyarországnak az, hogy az a Bethlen István gróf jelentse ki a politikai barátságot, az ő Örömét a Hitler-uralmon, akinek összefüggéseit a kormánnyal mindenki tudja és akinek szereplése legalább is azt a gyanút keltheti, hogy mögötte a magyar kormány áll, az a magyar kormány, amely helyesen és okosan itt előttünk a szabad kéz politikáját hirdette. Világnézeti szempontból sem azonosíthatjuk magunkat a Hitler-uralommal. Kérdezem: vájjon igaza lehet-e Bethlen Istvánnak akkor, amikor azt mondja» hogy a Hitler-uralom Magyarország számára csak jót hozhat? Kérdezem én: érdeke-e a magyar államnak, a magyar nemzetnek az Anschluss? Es kérdezem: érdeke-e a magyar államnak és a magyar nemzetnek az, hogy az a pángermán irányzat, amelyet most megrint feltámasztottak és amelyet sokkal durvább eszközökkel, mint valaha bármely rendszer, próbálnak erőszakolni, Magyarországon is tovább folytassa a mi német testvéreinknek, a mi derék, hűséges svábjainknak tőlünk való erkölcsi » szellemi és kulturális elszakítását? (Ügy van! Ügy van! a balközéven J Nekünk kifogásaink voltak már a weimari üolitika ellen is ebben a vonatkozásban. (Büchler József: Sokkal enyhébb volt. mint ez, ilyen szempontból!) Nagyon jól tudjuk, — méltóztassék megnézni — mi történik a Felvidéken, mi történik az elszakított területeken. Méltóztassék megkérdezni, hogy vájjon az elszakított területek melyik részén engedi a német birodalmi politika a német kisebbségeket a magyarság niellé állani? Méltóztassék megkérdezni, vájjon ez a birodalmi politika nem pénzeli-e. még pedig súlyos összegekkel, azokat a német kisebbségeket, amelyek valamikor a mi testvéreink voltak, amelyek valamikor velünk együtt védték a magyar nemzeti gondolatot, a magyar nemzeti államot és akikett most elszakítanak a mi kisebbségeinktől, úgyhogy izolálják a magyar kisebbségeket az elszakított területek minden részén. (Ügy van! a jobbközéven. — Malasits Géza: Erdélyben és Jugoszláviában is!) Lehet-e várni mást ettől a hitleri politikától, mint a pángermán irányzatnak és imperializmusnak megerősödését. Lehet-e ettől a harmadik birodalomtól mást várni, mint az Anschlussnák az erőszakolását? Van-e egyetlen magyar ember, aki azt merné mondani, hogy az Anschluss magyar érdek? Erdek-e az, hogy Ausztria, amely ma is majdnem kétszer annyi árut vesz át tőlünk, mint mi őtőle, beolvadjon a német birodalomba és kövesse velünk szemben azt a gazdaságpolitikát, amely ma a német birodalomban folyik? Méltóztassanak megnézni a statisztitkai adatokat. A német-magyar külkereskedelmi viszonylatban ma is 64%-kai vagyunk passzívak. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassanak megnézni, hogyan állunk Németországgal gazdasági vonatkozásban. Németországból importáltunk 1930-ban 174 millió pengő értékű árut, 1931-iben 131 millió és 1932-ben 75 millió pengő értékű árut. Ezzel szemben exportáltunk oda 1930-ban 94 millió, 1931-ben 78 millió és 1932ben 48 millió pengő értékű árut. Ezzel szem-