Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-158

Az országgyűlés képviselőházának 15 maximális teljesítményre hívja fel az ország gazdasági köreit és egy belső kölcsön létrehozásával fogja azokat a bevételeket biztosítani, melyek az államháztartás egyensúlyozása szempontjából szükségesek. T. Ház! Nem politikai szempont, hanem a következetes álláspont keresztülvitele tehát az, hogy akkor, amikor a kormány ebben a helyzetben az egyensúly biztosítása érdekében ezzel a kölcsönjavaslattal a Ház elé jön, dacára azoknak az aggodalmaskodásoknak, amelyeknek jogosságát beszédem további folyamán leszek hátor kifejteni, a magam részéről a kormánnyal szem-ben való elhelyezkedésem, (mondtatnám bizalmatlanságom dacára ezt a törvényjavaslatot megszavazom, hogy ezáltal a költségvetési egyensúly biztosítása és ezzel a gazdasági élet egy fontos feltételének teljesítése lehetővé váljék. Teszem ezt főképpen azért, mert ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban látom először honorálva azt a rég hangoztatott törekvésünket, hogy ne csupán az államháztartás egyensúlyának biztosítása képezze a pénzügyi gazdálkodás főgondját, hanem a magángazdasági élet, a termelő élet megélénkít ésére is kellő súly fektettessék. (Helyeslés.) Mert bármennyire helytálló is a kormány részéről hangoztatott az a megállapítás, és ezt nem a pénzügyminiszter úr szegezte le először, hanem elődje is már erre a megállapításra építette fel egész gazdasági politikáját — hogy az államháztartás egyensúlya mindenek felett biztosítandó, mert ezen múlik pénzünk stabilitása s ezen keresztül az egész termelő élet biztonsága, kétségtelen azonban, hogy ha nem akarjuk, hogy ezek a megállapítások légüres térben mozgó fikciókra felémtett törekvések legyenek, a magángazdaság érdekeivel kell messzemenően törődnünk, mert csak az az államháztartási stabilitás ér valamit, amely a magángazdaság, mondhatnám, a magánháztartás stabilitására van íelépítve. Es ha ebből a szempontból nézem a pénzügyminiszter úr működését, amelyet elsősorban az ő részéről előterjesztett exoozén keresztül tehetek vizsgálat tárgyává, akkor meg kell állapítanom, hogy bár kétségbevonhatatlan az ő jó szándéka, bar kétségbevonhatatlan, hogy a múlt merevségével szemben hangot adott annak a felfogásnak is, amely a magángazdasági érdekek kellő respektálását szükségesnek tartja, gyakorlatilag ennek igen kevés kisugárzása mutatkozik. A pénzügyminiszter úr a hiány ellensúlyozására, illetőleg fedezésére három forrást jelölt meg. Ha sorbaveszem ezt a három forrást, akkor meg kell állapítanom, hogy azok az eredmények, amelyek a takarékosság terén elérettek, korántsem állanak arányban azzal, ami az ország teherbíróképessége szempontjából elérendő volna, őszintén bevallom, ^hogy akkor, amikor a közigazgatás racionalizálásáról, ezzel kapcsolatban az állami kiadások csökkentéséről beszélünk, én utolsósorban gondolom a megoldásnak azt a módját, amely a köztisztviselői illetmények lecsökkentésében vagy exisztenciájuk megsemmisítésében keresi a megoldást, (Zsindely Ferenc: Egy véleményen vagyunk!) mert meg kell állapítanom, hogy arról lehet beszélni, hogy a magyar közigazgatás nagyszámú tisztviselői kart foglalkoztat, de arról, hogy ez a tisztviselői kar aránytalanul magasan volna dotálva, beszélni nem lehet. (Ügy van! jobbfelől) (Az elnöki széket Czettlcr Jenő foglalja el.) . ülése 198$ március 10-én, pénteken, 77 Ha azonban ezt megállapítjuk, akkor nagy aggállyal kell látnunk azt a tempót, amely ezt a kérdést az egész közgazdasági szervezet átalakítása útján kívánja megoldani, mert ha akár a, 33-as bizottság által kiküldött 6-os bizottság működését, jobban mondva működésnélküliségét nézem, akár pedig belügyminiszterünknek éppen tegnap a közigazgatás reformjával kapcsolatban itt elmondott beszédére utalok, ez a mód és ez a tempó nem fogja a gazdasági élet szempontjából gyakorlati jelentőségű időn belül felépíteni a pénzügyminiszter úr által jelzett azt az egyszerű, praktikusabb épületet, amelybe a gazdasági viszonyok kényszerű alakulása folytán a mai palotából át kell vonulnunk. Ha nézem iá költségvetési hiány fedezésére igénybevett, .másik módot, az adófelemelések módját, megint csak azt kell megállapítanom, hogy a pénzügyminiszter úr hangoztatott szavai ellenére egyáltalán nincs változás a magyar adórendszernek abban a felépítettségében, amely elsősorban a pénzügyi szempontokra van figyelemmel és amely másodrendűnek kezeli a nemzetgazdasági érdekeket. Változatlanul az jellemzi adórendszerünket, (Mojzes János: Hogy a gyenge tartja az erősét!) hogy a pénzügyi szükségletek előirányzott öszszegének a behajtása a pénzügyi kormányzat fő célja és szinte függetleníti magát attól, vájjon a gazdasági élet ezeknek a feltételeknek teljesítésére képes-e, holott nyilvánvaló, hogy gazdasági életünk leromlásában nem kis mértékben bűnös az a rendszer, amely hosszú éveken át az ellenzék részéről elhangzott intelmek ellenére folytatta azt az adópolitikát, amely a költségvetési számok feltornászásában, a termelő életnek, annak teljesítőképességével arányban nem álló megterhelésében jutott kifejezésre. (Ügy van! balfelöl. — Mojzes János: A termelés megbénításában!) En ezekből a meglátásokból kifolyólag nem tagadom, hogy amikor érzésem és megállapításom szerint valószínűnek tartottam, hogy la költségvetési hiány be fog következni, (Mojzes János: Ez egészen bizonyos!) a pénzügyminiszter úr előtt írásbian és szóban kifejtettem, hogy ezzel az állapottal szemben minden megoldást indokoltabbnak tartok, mint az adófelemelés eszközét. Indokoltam pedig ezt azzal, hogy nemcsak a gazdasági élet teljesítőképessége van túlontúl igénybevéve, hanem lelkületileg is nagy hibának tartanám a magyar gazdasági élettel szemben, amely a legutóbbi két évben a termelés folytonossága érdekében úgyis példátlan teljesítményt fejt ki, megint arra a régi útra térni, amely az adóprés újabb megszorításával igyekszik a költségvetési hiány fedezésére szükséges összeget előteremteni. Bevallom, az én elképzelésem is az volt, ami a pénzügyminiszvel igyekezzünk a szükséges eszközöket biztosítani. A pénzügyminiszter úr koneepcióteremteni. A pénzügyminiszter úr koncepciójától azonban eltértem abban, hogy az én elgondolásom szerint nem a termelő életben már foglalkoztatott tőkék igénybevételét tartottam erre a célra alkalmasnak, hanem olyan tervezet kidolgozására kértem őt meg, amely a termelő élettől ezidőszerint távol maradt tőkéknek lehető bevonását eredményezte volna. (Malasits Géza: Van ilyen?) Nem lehet apodiktikusan állítani, hogy ilyen tőkék nincsenek. Nem vizsgálom azt, vájjon tisztán a kormány gazdasági politikája iránti bizalmatlanság, vagy egyéb okok késztették a tőkét erre a visz-