Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-158
70 Az országgyűlés képviselőházának 158. ülése 1933 március 10-én, pénteken. lembe kell venni azt is, hogy a rendelkezésre alio eszközök meglehetősen szűkösek és ezeket ugy kell felhasználni, hogy ezek valóban az arra rászorult, tehát bizonyos fokon túl eladósodott és arra érdemes gazdáknak legyenek segítségére. (Helyeslés.) Egészen általánosságban vagyok bátor megjegyezni . . . (Esztergályos János: Mi történik a munkással, iparossal, kereskedővel, arról senki sem beszél? — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Tessék csendben maradni! (Esztergályos János közbeszól.) Kérem, tessék csendben maradni, már figyelmeztettem a képviselő urat. (Pataesy Dénes: Ebből él mindnyája; ha ennek jól megy, jól megy a többinek is. — Jánossy Gábor: Igaz, de halljuk a miniszter urat!) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ezekkel az intézkedésekkel csak azt akartam jellemezni, hogy a kormány a gazdaadósságoknak a kérdésével állandóan és a legbehatóbban foglalkozik. Mindent, amit józanul meg lehet tenni, a kormány meg fog tenni és olyan gyorsan fogja megtenni, amint azt a körülmények, a technikai nehézségek és az ország egyetemes érdekei megengedik. Egyet azonban meg kell mondanom, s ez az, — és azt hiszem, itt teljes mértékben ismét egyetértünk — hogy semmiféle olyan itézkedést nem szabad tenni, amely túlmegy a józan, az egyetemes érdekeket szem előtt tartó reálpolitika határain s különösen nem szabad arra ragadtatnunk magunkat, hogy a mezőgazdasági hitelnek és a telekkönyvi jognak igen szépen felépített épületét felgyújtsuk. (Eckhardt Tibor: Az árveréseket kellene beszüntetni, meg a transzferálásokat! *— Egy hang a szélsőbaloldalon: Majd a választások előtt! — Jánossy Gábor: Mikor lesznek azok! — Zaj! — Eckhardt Tibor: Amit Amerikában Roosevelt tett, azt mi is megtehetnők!) Elnök: Képviselő urak, ne zavarják a miniszter urat. (Egy hang a jobboldalon: Nem kopírozzuk a külföldet! — Eckhardt Tibor: Sajnos! Ebben utánozhatnók!) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ezek a kérdések rendkívül bonyolultak, kihatnak az egész közgazdasági élet minden ágazatára és ezért igen óvatos eljárást és nagyon alapos megfontolást igényelnek. (Ügy van! jobbfelől.) Elsietett, elhamarkodott intézkedésekre kapható nem vagyok. Mindent jól meg fogunk fontolni, át fogunk gondolni, és csak ha valamely intézkedés jó az országra és vonatkozásaiban is tisztán áll előttünk, akkor fogjuk megtenni. Ismételten hangsúlyozom, hogy semmiféle nyugtalanságra ok nincs, mert nem vagyok kapható semmi olyan intézkedésre, amely a mezőgazdasági hitel jövő érdekeit veszélyeztetheti. {Helyeslés a jobboldalon. — Zaj balfelöl) Meggyőződésem szerint az a modus procedendo amelyet választottunk, t. i. a mezőgazdasági és a hitelügyi érdekelteégek bevonásával váló állandó, folyamatos tárgyalása a kérdéseknek, garanciát fog nyújtani arra, hogv az ország egyetemes érdekei szempontjából fogjuk ezt a kérdést — éppen úgy, mint^ minden más közgazdasági vonatkozású kérdést — elintézni. {Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Gál Jenő: Addig a csődök és kénvszeregyességek szaporodnak !) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Magyar Pál! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Magyar Pál: T. Ház! Azt hiszem, a pénzügyminiszter úr mindenesetre hasznos munkát végzett, amikor Éber Antal t. képviselőtársamnak és barátomnak politikától mentes, de tudományos, mélyen szántó előadása nyomán minden kétséget kizáróan kijelentette, hogy bár a törvényjavaslat a tárgyilagos bíráló szemében alkalmas azt a nézetet felkelteni, mintha ez az eddig követett pénzügyi politikával szemben egy inflációra vezető pénzügyi politika kezdete volna, a kormánynak ilyen szándéka nincs. Szükséges ez azért, t. Képviselőház, mert Éber Antal képviselőtársamnak tudományos fejtegetéseivel szemben régen megállapíthattuk azt, hogy a magyar pénzügyi politika régen szakított azokkal a klasszikus tételekkel, amelyeket a nemzetgazdaságtan az aranyfedezeti rendszerrel kapcsolatban a pénz stabilitása szempontjából tanít, és régen nem az aranyfedezet az alapja a pengő viszonylagos stabilitásának és vásárlóerejének. T. Képviselőház! Éber képviselőtársam, beszéde nemcsak azért volt hasznos, mert. a gazdasági eseményektől nyugtalanított és a megoldást kereső közvéleménnyel szemben rámutatott arra, hogy milyen veszélyes áz az út, amely a pénzforgalmi eszközök szaporítása címén és egyéb hasonló követelményekkel az inflatorikus lehetőségekben keresi^ a megoldás módját, hanem szükséges volt azért is, hogy ezzel kapcsolatban a gyakorlat tényei alapján mutassunk rá azokra a körülményekre, amelyek gazdasági politikánk nyomán a mai helyzetet kialakították. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Magyar Pál: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr néhány 'héttel ezelőtt beterjesztett expozéjában, amely szokatlanul — nem egy új költségvetési évvel kapcsolatban, hanem a folyó költségvetési évvel kapcsolatban ismertette az ország gazdasági helyzetét, ismertette azt a szomorú tényállást, hogy a folyó költségvetési év, számításiad szerint, mintegy 140 millió pengő hiánnyal fog végződni. Ebben a pillanatban nem vitatkozóim afölött, hogy vájjon a pénzügyminiszter úrnak ez a számbeli megállapítása helyes-e vagy pedig optimista. Nem vitatkozom afelett sem, hogy miért kellett hónapoknak elmúlnia, amíg a pénzügyi kormányzat ezt a szomorú tényt konstatálta, holott a költségvetési vita alkalmával erről az oldalról igen számosan voltunk, akik rámutattunk arra, hogy a költségvetési előirányzat nem reális, az abban kontemplált adóösszegek befolyni nem fognak és így a stabilitás feltételeit nem nyújtják'. Tény az, hogy >a költségvetési vita ^alkalmával megállapított és előreláthatónak jelzett körülmény bekövetkezett, és az államháztartás egyensúlyának biztosítására rendkívüli intézkedéseket kellett foganatosítani. Felmerült ím<0(;/t már az a kérdés, vájjon lemondhatunk-e arról, — nemcsak az államháztartás szempontjából, hanem a magángazdaság legelemibb követelményei szempontjából is — hogy a kormánynak azt a törekvését, amely az államháztartás egyensúlyának biztosítására irányul, támogassuk, és ebben a törekvésében azokat a módozatokat, amelyekkel az egyensúlyt el akarja érni, abban a formában, ahogy kívánja, rendelkezésére bocsássuk. Méltóztassanak visszaemlékezni, már a költségvetési vita alkalmával expediens gyanánt a várható hiánnyal szemben éppen Eassay t. képviselőtársam mutatott rá arra, hogy a várható költségvetési hiány ellensúlyozása csak olyképpen képzelhető el, ha a kormány megfelelő politikai atmoszféra teremtésével a
