Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-157
56 Àz országgyűlés képviselőházának 157. összaműködés sokkal szorosabbá tétessék. Lehetetlen az, ami ma sok tekintetben fenáll, bogy az egyes közigazgatási funkciók tulajdonképpen csak a legfelsőbb fokon találkozzanak. Kell egy szerv, egy hatóság a középfokon, amelynek kezébe az összes szálak összefutnak. Ez nagyban az az elgondolás, amellyel a közigazgatás középfokú szervezetének átszervezése tekinteteben jönni akarok. Közelebbit ma még nem akarok mondani, mert nincs még annyira megérve ez a gondolat, bár nagyon forszirozni kívánom e törvényjavaslat benyújtását, mert ennek a törvényjavaslatnak életbeléptetése — a középfokú közigazgatási szervezet kellő átszervezése, megszervezése — nélkül nem merem a mostani javaslatot életbe léptetni. (Helyeslés.) Újra leszögezem tehát, hogy ennek a törvényjavaslatnak életbeléptetése előtt törvénnyé kell válnia a középfokú bíráskodásnak, törvénnyé kell válnia a gyámügyi reformnak és törvénnyé kell válnia a középfokú közigazgatási szervezet megfelelő átalakításának. (Helyeslés.) Azt hiszem, mindenki megnyugszik abhan\ ha ez megtörténik és megfelelően történik meg s akkor ez a reform, amelyet tervezek, célravezető lesz és kiküszöbölődnek azok a nyugtalanító és aggodalmat keltő momentumok, amelyek első látszatra, elismerem, kétségtelenül fennállhatnak. Ezzel zárom azt a komplexust, amely szorosan összefügg a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal, de legyen szabad még egy pár kérdésre kitérnem, amely szintén szervesen összefügg azzal az elgondolással, amelynek alapján a közigazgatás reformját elképzelem. Intézményesen kell kiépíteni azt az ellenőrizési és felügyeleti jogkört, amelyet a minisztériumok gyakorolnak az alsóbb hatóságok felett. Ebben a tekintetben is sok Ötletszerűség, sok rendszertelenség van. Ezt is megköveteli tulajdonképpen az a rendszer, amelyet ezzel a törvényjavaslattal vezetek be. Ezenkívül feltétlenül szabályozásra vár a községi szervezet is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A községi szervezet úgy, ahogy ma áll és ahogyan állott jóformán 80 esztendő óta, tovább nem maradhat. (Ügy van jobbfelől.) A község szervezetének megfelelően bele kell illeszkednie az állami igazgatásba, de másrészt ki kell építeni a község szervezetét az autonómia felé úgy, hogy a község igazi autonóm életet tudjon élni abban a körben, mely neki való. {Helyeslés jobbfelől. — Jánossy Gábor: A maga életét élhesse!) Ha megérem, (Jánossy Gábor: Hogyne érné meg a miniszter úr! — Derültség.) hogy ezek a problémáik megoldatnak, akkor kell, hogy sor kerüljön a közigazgatási eljárás, a közigazgatási szervezet kodifikálására. (Helyeslés.) Amíg ezek a változtatások, ezek a reformok keresztül vi ve nincsenek, azt hiszem, mindenki be fogja látni, hogy bármilyen szükséges volna is összefoglalni a jogszabályokat és végre kódexet adni kézbe, addig erről szó sem lehet. (Jánossy Gábor: Ha eddig vártunk, várhatunk még egy darabig vele!) Mielőtt magának a javaslatnak taglalására áttérnék, még egy szempontra kell felhívnom a figyelmet, amely súlyosan esik latba és amely — hogy úgy mondjam — súlyosan megnehezíti mindezeknek a felvetett problémáknak megoldását. Ez a háztartások kérdése. Itt a szónokok ismételten felemlítették, hogy tessék törvényjavaslattal jönni a városok és községek háztartását illetően. Szívesen jönnék törvényjavaslattal, ha a szűkítése 1933 március 9-en, csütörtökön. séges pénzeszközök rendelkezésemre állanának. (Jánossy Gábor (a baloldal felé): Pénzzel méltóztassék jönni!) De itt pénz nélkül javaslatókkal jönni teljesen hiábavaló dolog. Amíg ilyen gazdasági helyzetben vagyunk és különösen ilyen államháztartási helyzetben vagyunk, és amíg a magyar publikum teherbíróképessége olyan, mint amilyen ma, addig ebben a tekintetben csak egy törekvésünk lehet, az, hogy a terheket csökkentsük, (Helyeslés.) de addig szisztematikusan változtatni és rendbehozni a községek és városok háztartását, képtelenség. Ezzel a problémával függ össze az a helyzet, amely ma van és amelyet — őszintén megvallom — egészségtelen helyzetnek tartok, de az adott körülmények közt ezzel a kényszerűséggel számolnunk kell és ma nem is tudjuk azt megszüntetni. Ez a pénzügyi ellenőrzésnek az a sokak által túlzottnak mondott mértéke, amely ma van az önkormányzatok felett. (Kakovszky Tibor: Számvevőségi diktatúra!) Ez, sajnos, tényleg akadályozója az autonóm élet egészséges kifejlődésének. De amikor ma már az állam nagy kínnal-keservvel leszorítja a maga budget-jét és leszorította — mondjuk — 700 millió pengőre, nem lehet megengedni, hogy egy 500 milliós önkormányzati teher az önkormányzatoknak — mondjuk — kisebb meggondoltsága következtében még jobban szaporodjék és ezek az önkormányzati terhek esetleg még súlyosabban nehezedjenek a publikum vállára. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Itt tehát feltétlenül szükség van — hogy úgy mondjam — bizonyos mértékű pénzügyi diktatúrára, szükség van arra, hogy az a központ, amely átlátja az egész helyzetet, amely tud számolni az egész ország helyzetével és teherbíróképességével, irányítsa legalább bizonyos fokig azt a gesztiót, amelyet pénzügyileg az autonómiák végeznek. (Helyeslés. — Egy hang a baiodalon: Régen kellett volna!) Azt hiszem, hogy végső eredményben nem fogunk a mai eszközökkel boldogulni, ezen a téren még tovább fog kelleni menni. Ezt a problémát méltóztassék különválasztani azoktól a reformgondolatoktól, amelyekkel én jövök, mert én egy boldogabb, jobb, rendezettebb időre szóló szervezetet akarok kiépíteni. Ez a kényszerhelyzet a mai nyomorúságos viszonyok közt kell, hogy addig is, amíg valahogy szanálhatok leszünk, fennmaradjon. Áttérve magának a javaslatnak részleteire, azt hiszem, nem sokat kell velük foglalkoznom, mert hiszen a részletes tárgyalás során úgyis módom lesz reflektálni az egyes kérdésekre. A sokat vitatott I. fejezet a miniszteri hatáskörök leépítését célozza az egyes . konkrét közigazgatási ügyek intézése tekintetében; célozza pedig nemcsak megtakarítási szempontból. Ez is szempont, de ezt a szempontot én ma, — hogy úgy mondjam — pénzösszegben kifejezni nem tudom,, mert ez a szempont akkor fog érvényesülni, ha az egész szervezet átalakítása megtörtént. En hiszem és bízom abban, t. Képviselőház, hogy a szervezet racionális átalakítása révén igenis, lényeges megtakarításokat és leépítéseket lesz lehetséges foganatosítani az egész vonalon. (Rassay Ká* roly: Ez magában semmi!) Nekem azonban nemcsak ez volt a célom. Nekem célom, és talán főcélom volt ezzel az is, hogy a minisztériumokat visszaadjam a maguk feladatának. Tapasztalatom az — és ezt őszintén meg kell mondanom — hogy a minisztériumok ma a