Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. fától nem látják az erdőt. (Ügy van! Ügy VOM! jobbfelől.) A minisztériumok ma a konkrét közigazgatási ügyek intézésébe vannak elme­rülve és nem látják át a helyzetet abban a látókörben, amelyben azt egy minisztériumnak lánia kell. (Ügy van! jobbfelől.) En a minisz­tériumokat oda akarom terelni, hogy ők kor­mányozzák az országot s felelősséggel irányít­sák és ellenőrizzék a közigazgatást. {Helyeslés jobbfelől. — Jánossy Gábor: Ez a hivatásuk!) Ezt pedig nem konkrét ügyek intézésével, ha­nem az ellenőrzés, a felügyelet megfelelő meg­szervezésével lehet elérni. Ennek a szempontnak rendkívüli jelentő­sége van az alsófokú közigazgatás nívójának javítása és emelése szempontjából is. Ha én a minisztériumok ellenőrző munkáját meg tu­dom szervezni úgy, hogy a minisztériumok ál­landóan nézzék, tanítsák, oktassák, felvilágo­sítsák az alsófokú hatóságokat, akkor sokkal nagyobb eredményt érek el, mint a merev fe­gyelmi jog gyakorlásával. (Rassay Károly: Ak­kor előbb ott lenn ki kellene járniok az isko­lát, hogy oktathassanak! — Jánossy Gábor: Ott kezdjék alul! Igaza van!) Ami az iskolát illeti, t. képviselőtársam, ebben a tekintetben egyet kell, hogy konstatáljak. Azok között a viszonyok között, amelyek között tényleg él, és annak a képzettségnek megfelelően, amely­lyel tényleg Ibir, a magyar közigazgatási szer­vezetről meg kell állapítani, hogy bámulatosan jól teljesíti hivatását. (Ügy van! jobbfelől) Nem azt mondom ezzel, hogy tökéletesen, nem azt mondom ezzel, hogy nem kell többet elérni, nem kell többre törekedni. Hogy többet elér­jünk, arra törekszem én akkor, amikor meg akarom szervezni az ellenőrzést, a felügyeletet oktató módon, és amikor megszervezem a köz­igazgatási szakvizsgát, amely nem ugyan a mai, hanem a jövendő generációkat fogja ké­pesíteni arra. hogy sokkal fokozottabb igé­nyeknek megfeleljenek. Azt hiszem, méltóztatik megengedni, t. Képviselőház, 'hogy a I. fejezet részleteivel to­vább ne is foglalkozzam, hanem áttérjek a II. fejezet rendelkezéseire s itt csak röviden adjam elő azt, hogy a II. fejezet célja és fel­adata tulajdonképpen az, hogy precizírozza a hatósági fórumokat.^ Szükséges ez annál in­kább, ,mert most másodfokon már közigazga­tási bírósági döntés alá fog kerülni az ügyek jelentékeny része, eddigi jogrendszerünk sze­rint pedig igen sok esetben vitássá volt tehető az. hogy valamely közigazgatási ügynek me­lyik hát az elsőfokú hatósága. Ezt egyszer oracízen le kellett fektetni, ha azt akarjuk, hogy az ügyekben bíróság járjon el másod­fokon. Tulajdonképpen ez volt a cél és ezt a célt — azt hiszem — elérem ezzel a II. fe­jezettel. A III. fejezet — teljesen elismerem — ve­gyes felvágott. Ez részben olyan rendelkezé­seket tartalmaz, amelyek sürgetőek voltak azért, hogy bizonyos hiányokat, amelyek ed­digi jogszabályainkban mutatkoztak, kiküszö­böljünk. Nincs semmi más célja, mint a kiáltó hiányok kiküszöbölése. Vannak benne egészen jelentéktelen részletkérdések, vannak benne fontosabb kérdések, amelyeknek a céljuk az, hogy vitákat, kételyeket és hiányokat küszö­böljenek ki. Lényeges része a harmadik fejezetnek a közigazgatási szakvizsga kérdése és ha szabad, e kérdéssel egy kicsit bővebben fogok foglal­kozni. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen igazuk van azoknak a képviselő uraknak, akik azt ülése 1933 március 9-én Á , csütörtökön. 57 mondják, hogy nevetséges megint egy új tör­vénnyel jönni, holott már 1883-ban kodifikálva volt a szakvizsga, de még mindig nem csinál­ták meg. Ez engem nem ment fel az alól a kötelezettség alól, hogy megcsináljam, és én komolyan szándékozom is megcsinálni. Nem vindikálom magamnak az érdemet, mert már az 1929 : XXX. te. kodifikálta a szakvizsgát, azonban az életbeléptetési intézkedések közben szerzett tapasztalatok mutatták meg azt, hogy ennek az 1929 : XXX. tc.-nek voltak ebben a tekintetben olyan tévedései, amelyeket feltét­lenül ki kell küszöbölni. Ez a törvény tudniillik mereven ragaszko­dott ahhoz, hogy ennek a közigazgatási szak­vizsgának egységesnek kell lennie. Ez az egy­ség, ha fenntartjuk, lazt a követelményt állítja a közigazgatási tisztviselővel szemben, hogy egy­formán részletekben legyen gyakorlatilag tá­jékozott a közigazgatás minden ágazatában. (Egy hang a balközépen: Ki van zárva! — Já­nossy Gábor: Ez igaz!) Hogy ez mit jelent, azt nem kell magyaráznom, mert nem szüle­tett e világon r ember, aki azzal a kapacitás­sal, azzal a képzettséggel rendelkeznék, hogy ezt az anyagot különösen gyakorlatilag tudja. (Ügy van! Ügy van!) Ennélfogva feltétlenül szükséges volt az, hogy a rendszernek ezt a merevségét megváltoztassam és tágítsam odáig, ameddig a szükséges nívó elérésének célja megengedi. Azt hiszem, megoldottam a kérdést azzal, hogy kívánok egy általános vizsgát minden­kitől, amelyen praktikus tanúságot tesz arról, hogy olyanmérvű tájékozottsága van a köz­igazgatás egész területén, — praktikus érte­lemben vett tájékozottsága — amilyent egy megfelelő nívón álló modern közigazgatási embertől megkívánni lehet; ezenkívül a rész­letekbe menően abszolút tudása és gyakorlata van abban a szakban, amelyben működik és a jövőben működni akar. (Helyeslés.) A részletekkel tovább nem is foglalkozom, ellenben legyen szabad most egypár kérdésre reflektálnom, amelyek a vita során hozattak fel. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy azokra a kifogásokra, amelyeket Rassay Ká­roly t. képviselőtársam és ebben a vonatko­zásban több képviselőtársam is hangoztatott, már reflektáltam. Egy kérdésre kívánok még különösen kitérni, és ez a váratlanul és inci­dentaliter felvetődött kérdés, a nők helyfogla­lása a községi képviselőtestületben. (Halljuk! Halljuk!) Határozati javaslat, illetőleg módosítás nyújtatott be abban az irányban, hogy az ed­digi törvényes állapottal szemlben tegyek olyan változtatást, hogy a virilis jogon jogo­sult nőt eresszem be személyesen a községi képviselőtestületbe. Elvileg nekem ez ellen a megoldás ellen semmi kifogásom nincsen; an­nál kevésbbé lehet kifogásom, mert hiszen — amint nagyon jól tudjuk — az országgyű­lési képviselőválasztás tekintetében a nők már teljes aktív és passzív választójoggal birnak. Nem látok tehát elvi nehézséget abban, hogy ez a rendszer tovább kiépíttessék. Ne méltóz­tassanak azonban tőlem azt kívánni, hogy most incidentaliter egy törvényben, amely csak azért foglalkozik a községi virilistákkal és azok képviseleti jogával, mert ennek gya­korlása körül a gyakorlatban sok vita, félre­értés és kellemetlenség volt, s ezt akarja pre­cízen szabályozni, ezzel a kérdéssel kapcsolat­ban egy ilyen fontos elvi kérdést oldjak meg. Ez teljes lehetetlenség, mert teljesen igazság­9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom