Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. zulva. A másik konzekvencia pedig nem következett be, mert az állami akarat érvényesülésének az az akadály talansága, amely a modern állam életében szükséges, még sem következett be minden vonalon. (Yázsonyí János: Csak választáskor!) T. Képviselő úr! Méltóztassék talán egy pillanatra kiemelkedni a pártpolitikai nézőpontból! Nézzük ezt a kérdést, amely sokkal fontosahb a pártpolitikai differenciáknál, egészen objektív szempontból. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ilyen körülmények között elengedhetetlennek tartom, hogy igenis további lépések történjenek közigazgatási szervezetünk átépítése terén, mert erre takarékossági szempontból is nagy szükség van. Az említett két szempontot össze kell egyeztetni, nem tagadom bár, hogy rendkívül nehéz feladat. A vita során különösen az ellenzéki képviselő urak, és talán legpregnánsabban Kassay igen t. képviselőtársam részéről hangzott el az a nyugtalanság ezzel a javaslattal szemben, hogy abban a tagadhatatlanul merész lépésben, amelyet ebben a javaslatban teszek, amikor t. i. a miniszteri hatásköröket a közigazgatási konkrét ügyek intézésében iparkodom leépíteni és a fellebbezési fokozatokat, a jogorvoslati fokozatokat leszorítani, sok nyugtalanító momentum van, mert nem látszik a ibiztonság, nem látszik az, nogy az ügyek intézése a kellő garanciák mellett megfelelő lesz az alsóbb fokokon. Magam is éreztem ezeket az aggodalmakat, amikor ezekkel a ^érdesekkel foglalkoztam és amint egy közbeszólás alakjában Kas say igen t. képviselőtársam beszéde alatt meg is mondtam, eszemágában sincs ezt a törvényt, — "ha törvény lesz — életbeléptetni, mielőtt azt az egész programmot ki nem építettem, amely szükséges ahhoz, hogy ennek a törvénynek rendelkezései az életben helyesen funkcionálhassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy ezt magában a törvényjavaslatban kvázi nem szögeztem le, ennek az volt az oka, hogy itt egy olyan folytatólagos — mint mindjárt leszek bátor ismertetni — programmnak kiépítéséről van szó, amelyet nem fűzhetek szorosan össze. (Halljuk! Halljuk!) Itt mindjárt válaszolok azokra a teljesen jogos kritikákra, amelyek ezzel a törvényjavaslattal szemben is felhangzottak az ellenzék részéről, hogy tudniillik itt megint egy toldozással-foldozással, egy ötletszerű törvényalkotással állunk szemben és, hogy végre egyszer itt volna az ideje annak, hogy a magyar közigazgatási jog és a magyar közigazgatási szervezet és eljárás kodifikáltassék. En ebben teljesen igazat adok minden kritikusnak. Magam is érzem és mindenki, aki foglalkozik a közigazgatással, érzi ennek égető szükségét. (F. Szabó Géza: Ügy van!) De ma kodifikáljam a fennálló közigazgatási jogot, amikor tudom azt, hogy lényeges és hosszú időn át tartó változásokon kell ennek az egész joganyagnak keresztülmennie, amikor tudom azt, hogy itt akarva nem akarva az átszervezésnek hosszú folyamata előtt állunk? Szerintem elhibázott volna ma ehhez a kodifikációs tevékenységhez hozzányúlni, elhibázott volna azért is, mert nincs az a törvényalkotó, aki minden részletre vonatkozólag előre meg tudja mondani azt, hogy ha az egész épület készen lesz, vájjon akkor ezeken a részleteken micsoda módosítások lesznek még szükségesek. Már most legyen szíves a t. Képviselőház megengedni, hogy áttérjek röviden annak a programmnak vázolására, amelyet magam elé KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. ülése 1933 március 9-én, csütörtökön. 55 tűztem (Halljuk! Halljuk!) és amellyel a t. Ház elé kívánok jönni, hogy a közigazgatás legégetőbb problémáit megoldáshoz segítsem, amennyire ez a mai viszonyok közt lehetséges. Ennek a törvénynek, hogy úgy mondjam, testvére — vele egy időben készült, de sajnos, fizikai okokból és más körülmények miatt nem tudtam vele együtt benyújtani, de azt hiszem, a legrövidebb idő alatt a t. Ház elé fog kerülni — az alsófokú közigazgatási biróság megszervezése. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Köviden ismertetve elgondolásomat, az a szándékom, hogy a kontenciózus természetű ügyeket, és pedig szélesebb körben, mint eddig, végső fokon bíróilag intéztessem el. (Helyeslés.) Ezért tervezem azt, hogy a királyi táblákkal kapcsolatban (Helyeslés.) állítsunk fel alsófokú közigazgatási bíróságokat, szervezeti szempontból ugyanolyan elgondolás mellett, mint a mostani közigazgatási bíróságnál, tehát felében közigazgatási és felében bírói tagokból. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek fogják az első foktól hozzájuk érkező közigazgatási kontenciózus ügyeket bírói döntéssel elintézni. Ami mármost azoknak az ügyeknek körét illeti, amelyeket bírói elintézés alá akarok utaltatni, arra vonatkozólag egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a kört tágítani kívánom, de attól az elvi állásponttól nem kívánok eltérni, hogy a tisztán diszkrecionális természetű közigazgatási ügyek bírói döntés alá ne kerüljenek. Egy kivétel van és ebben a tekintetben még nem vagyok teljesen tisztában. Ez a kivétel a gyámhatósági ügyeknél van. (Halljuk! Halljuk!) A második reform, amellyel jönni akarok, az egész gyámügy reformja, (Helyeslés.) és pedig olyan elgondolás mellett, hogy az összes gyermekvédelmi, kiskoruvédelmi intézmények, szervezetek és ügykörök egy kézben és egy szervezetben egyesíttessenek. (Helyeslés.) Itt őszintén megmondom: azt az utat, amelyen itt elindulhatok, a mai gyámhatóságok államosításában látom. A gyámhatóságok feladatkörét ugyanis abszolúte nem tartom önkormányzati feladatkörnek, utóvégre ezek a problémák állami feladatot alkotnak. Nem akarom itt érinteni a'mai gyámhatósági szervezetet, de kétségtelen, hogy ebben is rejlenek hibák, (Györki Imre: Na, Jánossy képviselő úr!) ennélfogva én e szervezet lehető egyszerűsítése mellett egy állami gyámhatósági szervezetet akarok beállítani. Hogy hogyan fog ez a ibírósággal kapcsolódni, arról most nem beszélek, mert még nincs bennem teljesen kiforrva a gondolat. Megjegyzem, nagyon nehéz kérdés ez s ahány európai állam van, annyiféleképpen intézték ezt el;, ebben a tekintetben még az elméletben, az irodalomban is rengeteg vita folyik. Az én gondolatom ^z, hogy végeredményben ennek is a közigazgatási bírósághoz kell futnia. (Jánossy Gábor: önálló igazgatási ágnak kell lennie!) A harmadik probléma, (Halljuk! Halljuk!) amellyel szintén hamarosan szándékozom az igen t. Ház elé jönni, egy törvényjavaslat, amely a középfokú közigazgatási hatóságok megfelelő átszervezéséről szól. Anélkül, hogy az autonómiák jogkörét, az önkormányzatot, magát az önkormányzati gondolatot és szervezetet érinteni akarnám, feltétlenül szükségesnek látom azt, hogy a közigazgatási hatóság másodfokon ' úgy szerveztessék meg, hogy egyfelől az a párhuzamosság, amely az egyes közigazgatási hatóságok között ma megvan és amely sok tekintetben káros,"megszűnjék, másfelől pedig az 9