Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-171

Az országgyűlés képviselőházának 171. hitelműveletre teljes terjedelmében szükség nem lesz, mert azokat az intézkedéseket, amelyeket a közigazgatás racionalizálása terén tettünk már folyamatba, illetve teszünk folyamatba az év folyamán, fokozatosan fogják éreztetni hatásukat, azonkívül kétségtelen, hogy egyes meglevő, tehát nem új adónemek jobb kiaknázása szintén bizonyos fedezetet fog nyújthatni ennek a hiánynak áthidalására. E tekintetben különösen bátor vagyok utalni arra, amit már többízben kifejezésre juttattam, hogy a jövedelem- és vagyonadó kivetésénél különös súlyt fogok helyezni arra, hogy az eddigi adóztatás alól bizonyos mértékben kivont nagyobb jövedelmek és vagyonok megfelelően megadóztattassanak, (Helyeslés.) s már a mai nap folyamán volt értekezlet a pénzügyminisztériumban, ahol az adófelszólam • lási bizottságok elnökeivel értekeztünk abban a tekintetben, milyen módozatok volnának a legalkalmasabbak ennek a problémának megoldására, amit az^ igazságos és arányos teherviselés szempontjából, különösen a niai nehéz helyzetben, feltétlenül szükségesnek tartok. (Helyeslés. — Farkasfalvi Farkas Géza: De csak ott lehet, ahol tényleg van jövedelem!) A közteherviselés kérdésére vonatkozó beszámolóm azonban nem volna teljes, ha nem tennék említést az autonómiák kérdéséről, amelyeknek terhe szintén komoly súllyal nehezedik a magyar közgazdasági élet vállaira. Nézetem szerint a közteherviselés problémájának súlypontja kezd erre a kérdésre áttolódni, ennek következtében feltett szándékunk, hogy ugyanazokat a takarékossági és gazdasági szempontokat, amelyeket az állami igazgatás keretében érvényesítünk, érvényre juttassuk az autonómiák terén is az egész vonalon, s ezenkívül gondoskodjunk arról, hogy az állami igazgatásnak s az autonómiák igazgatásának feladatkörei pontosan körülhatároltassanak s különösen eleje vétessék annak, hogy ugyanazon funkciók felesleges költségmegterheléssel két vagy több helyen intéztessenek. (Helyeslés.) A kormány e tekintetben a legnagyobb alapossággal és eréllyel fog eljárni, de meggyőződésem az, hogy az autonómiák is fel fogják ismerni az idők parancsszavát és a partikuláris érdekek félretételével a kormánnyal vállvetve fognak dolgozni ennek a problémának megoldásán. (Helyeslés.) T. Ház! Most, hogy a költségvetés ismertetésének végére értem, legyen szabad röviden összefoglalnom azokat az elveket, amelyek a kormányt a költségvetés összeállításánál vezették. Ezek a következők voltak: Azonnali keresztülvitele mindazoknak a megtakarításoknak, amelyek az állam mai szervezetében végrehajthatók. E tekintetben, azt hiszem, kétséget nem hagy hátra, hogy a dologi kiadások tekintetében feltétlenül elért eredmény ennek a szempontnak teljes érvényesítését jelenti. Figyelemmel kellett lenni azonban arra, hogy egyes intézmények, amelyek jogosultsága felett a vita a közvéleményben megindult, nem ejthetők el annak veszélye nélkül, hogy soha többé nem lesznek feltámaszthatók, mert az intézmények szünetelése esetén sokszor elsorvadnak azok az előfeltételek, amelyek nélkül azok létezni nem tudnak. (Éber Antal: Ez áll a -magángazdaságra is!) A budget összeállítása során előkészítésre kerültek s tárgyalás alá vétettek mindazok a síziervezeti változtatások, amelyeket a miniszter urak expozéjuk alkalmával a t. Ház előtt bőKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ XIY, ülése 1933 április 7-én, péntekért. 5B7 vebben fognak majd ismertetni, de amelyre — legalább a leglényegesebbekre — röviden, egy két vonással, bátor voltam már kitérni. Ami pedig a legfőbb szempont volt a költségvetés összeállításánál, ez a teljes őszinteség szempontja, (Helyeslés balfelöl.) az az előirányzási metódus, amelyet különösen az üzemeknél követtünk, amikor az üzemek deficitjének leplezetlen kimutatására törekedtünk, s ez, azt hiszem, teljes mértékben .megnyugtathatja a t. Házat és a közvéleményt (Ulain Ferenc: Ez dicséretes érdem!) arról, hogy költségvetési problémánk nem olyan súlyos, hogy megoldhatatlan lenne és hogy azok a hiányok, amelyek átmenetileg jelentkeznék, nem olyan méretűek, hogy rendes hitelműveletek útján áthidalhatók ne lennének. A magam részéről azt tartom ezen költségvetés összeállításánál a legbecsesebb tapasztalatomnak, hogy ezt a megnyugvást >e költségvetésből megszerezhettem. (Helyeslés. — Ulain Ferenc: Nem elég a leszállítás! — Zaj a középen.) T. Ház! Amint azt már a kölcsöntörvényjavaslat benyújtásánál is kifejtettem, a költségvetési helyzetnek tulajdonképpeni kulcsa a gazdasági helyzetben rejlik. A gazdasági helyzet megerősödése az, amelyen egy szilárd államháztartás felépülhet. Ezért legyen szabad néhány szót szólnom — az államháztartás kérdéseivel végezvén — a gazdasági problémákról is, amelyek bennünket foglalkoztatnak. {Halljuk! Halljuk!) A imodern világban bele vagyunk kapcsolódva a nemzetek sorsközösségébe s ezért nem közömbös előttünk, hogy a világgazdaságban micsoda fejlődés folyik és milyen tendenciák érvényesülnek. Ha a mai helyzetben a világgazdaság alakulását kutatom, akkor tulajdonképpen arra a paradox megállapításra kell jutnom, hogy a világgazdasági tendenciák érvényesülését vajmi nehéz felfedezni. Az az izolálás, amely néhány éve a nemzetek gazdasági életében egyre jobban érvényre jut, azt eredményezte, hogy az egyes államok keretén belül a gazdasági fejlődés többé már nem párhuzamosan Ihálad, ihanem azon a vékony összefüggésen kívül, amelyet az árupiacok körülbelül párhuzamos alakulása jelent, kevés az olyan tendencia, amely a különböző országokban közösen jelentkezik. Tulajdonítható ez annak is, hogy az utóbbi időben a politika vette át a vezetőszerepet és hogy a közgazdasági történést is a politika determinálja. Ebben a helyzetben mégis igyekeztem azonban tendenciákat kihámozni, hogy legalább azt állapítsuk meg, hogy politikai kérdések megoldása esetén megvannak-e azok az előfeltételek, amelyek alapján a javulás elindulhat. Azt hiszem, két olyan tünet van, amely azt mutatja, hogy ilyen javulás előfeltételei adva volnának, ha a politikai atmoszféra megfelelőbbé válnék. (Ügy van! a középen.) A két tünet közül egyik az, hogy az áresés, amely az utóbbi évek folyamán egész zuhanásszerű volt, megállt, legalább is meglassubbodott a világpiacokon, a másik tünet pedig az, hogy a tőkebőségnek felismerhetetlen jelei mutatkoznak, amit igazol az, hogy egyes külföldi államokban nagyobb állami emissziókat a piacok játszva jegyeztek le. Ez a két tünet némi bizalommal tölt el» de kétségtelen, hogy ebből a két tünetből még nem lehet jobb jövőre következtetni, mert ez feltételezi bizonyos nagy politikai, sőt gazdasági problémák megoldását is. Itt van elsősorban a külkereskedelmi forgalom problé82 -