Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-171

5,68, Az országgyűlés képviselőházának . mája, .mert íbiszen a külkereskedelmi elzárkózás tendenciájával szemben mértékadó gazdasági körök egyre erélyesebben hangoztatják a gazdasági közeledés szükségességét, a vámhatárok fokozatos lebontását és különösen a prohibitív intézkedések megszüntetését. Megoldásra várnak azonban nagy pénzügyi és hitelügyi problémák is, mint például az aranystandard kérdése és a nemzetközi adósságok problémája, amelynek egyik elágazása minket is nagyon érdekel, nevezetesen az az elágazás, amely nemaz államok közti ügynevezett politikai adósságok terén érvényesül, hanem a magánadósságok problémájának terére nyúlik át. T. Ház! Magyarország egyike azoknak az agrárországoknak, amelyeknek külföldi adósságterhe a legsúlyosabb. Azok az összeállítások, melyek a strezai konferencia számára készülték, azt mutatják, hogy a közép- és keleteurópai agrárállamok közül, amelyek megsegítése céljából ennek a konferenciának tanácskozásait tulajdonképpen megtartották, Magyarország az, amelynek egy-egy lakosára a külföldi adósságok legmagasabb terhe esik. Nem. csoda tehát, ha ebben a kérdésben igen nagymértékben vagyunk érdekeltek és véleményem szerint a világgazdasági ^ konferencia problémakörei közül ez &

r problémakör az, amely minket a legjobban érdekel, s amelynek megoldására a legnagyobb figyelmet kell fordítanunk. Hogy ez a probléma gazdaságilag milyen súlyos, legyen szabad néhány számmal illusztrálnom, (Halljuk! Halljuk!) Kimutatások vannak előttem, amelyek azt mutatják, hogy abban az esetben, ha a világpiacon áreltolódások nem állottak volna elő az j 1925—27 évek áraival szemben, ha tehát átszámítjuk a kivitel és behozatal értékeit, az 1925— 1927. évek átlag egységértékeire, akkor külkereskedelmünk sokkal nagyobb mértékben lett volna aktív, mint ahogy valójában volt. Neve- ! zetesen 1930-ban 187, 1931-ben 151, 1932-ben 77 millióval lett volna aktív külkereskedelmi mér- i legünk, a ténylegesen elért 80, illetve 25 millió j kiviteli többlettel, illetőleg 1932-ben némi beho- : ziatali többlettel szemben. De még ha a leg- j kedvezőbb eredményt, az 1930-ban elérhető 187 millió pengő aktivitást is vesszük, akkor is feltűnő, hogy ez az összeg' minő arányban áll azzal j a teherrel, amelyet külföldi adósságaink integrális szolgálata jelentene és amely a Népszövetség pénzügyi bizottságának adatai alapján, az azóta történt kamatlábcsökkentések hatását figyelembevéve, 240—250 millió pengő körüli összegben jelölhető meg. Ennek a két j számnak szembeállítása mutatja, hogy a probléma milyen rendkívüli súllyal.nehezedik erre. az országra. (Ügy van! Ügy van!) A magam részéről minden erőmmel azon

; leszek, hogy azokat az előfeltételeket, amelyek ennek a problémának megoldásához szükségesek, 'megvalósítsam, illetőleg amennyiben megvolnának, változatlanul fentartsam. Ez a probléma azonban igényeli és szükségessé teszi, hogy a hitelező és az adós között a megértés és a kölcsönös bizalom atmoszférája megerősödjék, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) még jobban kifejlődjék, mert szuverén nemzetek fiai között a hitelkérdések megoldása másképpen véglegesen nem képzelhető. Ennek következtében a magunk részéről mindent .megtettünk és mindent meg is fogunk tenni a/bban^a tekintetben, hogy gazdasági teljesítőképességünket fentartsuk, • hogy az országot képessé tegyük arra, hogy kötelezettsé71. ülése 1933 április 7-én, pénteken* geit a. méltányosság diktálta határok között és j módozatok mellett teljesítse. De ugyanakkor ; nem kétlem, hogy ugyanez a megértő szellem ; érvényesülni fog külföldi hitelezőink részéről | is, amely reményemben az egyes -hitelező cso! portokkal szüntelenül folyó tárgyalások meg> erősítenek. (Ulain Ferenc: Meg kell nekik moní dani, hogy nem tudunk fizetni. — Felkiáltások 1 a jobboldalon és a középen: Tudjuk! -~ Hosz\ szantartó nagy zaj. — Elnök csenget. — Propper Sándor: De érzékenyek az urak! — Zaj a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Láttunk már ilyen ünnepnapokat! — Egy hang jobbfelől: Ünneprontókat is láttunk már egy; párszor!) Ha a világgazdasági helyzetről hazánk gaz: dasági helyzetére fordítjuk figyelmünket, min! denekelőtt meg kell állapítanom, hogy a rom' lás folyamata itt. is megállott, sőt a közelgő j javulás jeleivel vélek találkozni. Ezek a jelek kiegészítést nyernek egy atmoszférával, egy bizakodó hangulat felülkerekedésével, amelyet úgy írhatnánk körül, hogy a visszatérő bizalomnak, az önmagát feltalálásnak az érzése, fellélegzés, hogy a nehéznek ígérkező télen átjutottunk, hogy az alkotó munka ebben az országban megindult, hogy tervek kovácsolódnak, hogy az alkotás szabadságára a politikai rend és nyugalom az igazi előfeltételeket megadja. Ma már nem reszketünk a holnaptól, ma már merünk messzebbre is nézni, merünk már terveket is kovácsolni. Es ez az, amit a társadalomtól kérek, hogy az alkotásnak ez a szelleme hassa át, mert nem elég az, ha a kormány az előfeltételeket megteremti, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) hanem szükséges az is, hogy az iniciatívát a társadalom felragadja, magáévá tegye és valósággá érlelje. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: De sokszor hallottuk ezt!) De a hangulati avuláson kívül olyan konkrét jelek is vannak, amelyek határozottan optimistább hangulatra kell hogy bírjanak minket. (Halljuk Halljuk!) Ezek között .legelsősorban arra vagyok bátor utalni, hogy külkereskedelmünk a folyó év első két hónapjában igen figyelemreméltó alakulást mutat. Nevezetesen ez év első két hónapjában a kivitel értékben 3 .millió pengővel meghaladta az 1932. év első két hónapjának kivitelét, úgyhogy e rendes körülmények között rossz hónapnak külkereskedelmi mérlege is kedvező volt reánk nézve. Az a körülmény, hogy értékben többet tudtunk exportálni, mint a megelőző év azonos szakában, egyedülálló jelenség, (Egy hang balfelől: Leestek az árak!) mert ha körültekintek azokon az országokon, amelyekkel gazdaságilag legközelebbi nexusban állunk, Ausztria, Csehország, Svájc, Németország, Franciaország, Olaszország, vagy más figyelembe jövő ország kereskedelmi mérlegében mindenütt további lemorzsolódást látunk, úgyhogy ez unikum gyanánt jelentkezik a mi javunkra. Bizonyítja ez a körülmény azt, hogy az a politika, amelyet a kormány gazdasági tekintetben hivatalbalépése óta inaugurált, nevezetesen az, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat igyekszik •' kimélyíteni, megteremtette a maga gyümölcsét, (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Ha emlékeztetem a tisztelt Házat arra, hogy a kormány hivatalba lépése óta történt meg az osztrák kereskedelmi szerződés megkötése, hogy ' Csehországgal egy sokkal szélesebb