Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-171
560 Az országgyűlés képviselőházának í haladják, hogy az üzemek elkerülhetetlen deficitjének legalább is részbeni fedezésére bizonyos többlet mutatkozzék. Ennek a várakozásnak, amelyet ezen bejelentésben kifejeztem, a most benyújtott költségvetés teljes mértékben megfelel. Az állami közigazgatás keretében a kiadások végösszege 764*9 millió pengő, tehát l'l millió pengővel alacsonyabb, mint az az összeg, amelyet két hónappal ezelőtt tartott beszédemben megjelöltem. Az 3932/33. költségvetési évvel szemben 41*3 millió pengő megtakarítás mutatkozik. A költségvetés kiadási végösszegének ez a leszállítása nehéz és fáradságos munkának gyümölcse. A belügyi- és a vallás- és közoktatásügyi miniszter urakkal egyetértésben ismételten is végigszántottunk . a költségvetésnek minden tételén. A legbehatóbban megvizs-' gáltuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek a megtakarítás tekintetében az állam mai szervezetében mutatkoznak és ezeket a megtakarításokat keresztül is vittük. Tudom, hogy lesz olyan nézet, amely azt fogja vallani, hogy a kiadásoknak most megállapított végösszege még mindig túlmagas (Ügy van! balfelől.) és hogy az állam teherbíróképességével helyesebb arányba kellene hoznunk költségvetésünk végösszegét. A kormánynak is ez a törekvése és abban a tekintetben nem fog elmulasztani egyetlen alkalmat sem, hogy a kiadások végÖsszegét még alacsonyabb összegben állapítsa meg; azokba további megtakarítások azonban, amelyek kínálkoznak, már inkább csak a személyi kiadások, csökkentésében nyilvánulhatnak, vagy pedig olyan szervezeti változásokat tesznek szükségessé, — sok esetben az eljárási és anyagi jogszabályoknak megváltoztatását is — amelyekre a törvényes lehetőségeket részben meg kell teremteni". Ennek a költségvetés csökkentésére irányuló munkának egyes részleteire az alábbiakban leszek bátor majd kitérni. Azt hiszem, hogy azok az adatok, amelyeket ismertetni fogok, mindenkit meg fognak győzni arról, hogy különösen a dologi kiadásoknak olyan mérvű csökkenésével állunk szemben, amelyet a mai állami szervezet mellett tovább folytatni nem lehetne, mert az állami életünknek bizonyos vonatkozásokban való teljes elsorvadásával járna. A kiadások jövendő apasztásának útja, mint ahogy már előbb utaltam rá, inkább a személyi kiadások terén jelentkezik, bár ott sincsenek valami nagyon nagy lehetőségek és ezeket sem a fizetések redukciója útján gondoljuk elérni, (Helyeslés.) hanem olyképpen, hogy az állami alkalmazottak létszámát helyesebben állapíthatjuk meg. (Helyeslés.) Hogy az állami kiadások csökkentése milyen nagymérvű volt az utóbbi évek folyamán, ennek igazolására legyen szabad néhány számot a t. Ház emlékezetébe idéznem. Ha a költségvetéseket visszamenőleg nézzük, akkor a kiadások legmagasabb összegével az 1929/30. költségvetési évre előterjesztett költségvetésben találkozunk, amikor az állami közigazgatás kiadásai 920*8 millió pengőt értek el. Ha már most az egyes főbb csoportok szerint hasonlítjuk össze a kiadásokat a jövő. költségvetési év kiadásaival, akkor azt látjuk, hogy az 1929/30. évvel szemben a személyi járandóságok tétele 299-3 millióról 259*2 millióra csökkent; a nyugellátások a rokkantellátással együtt 141 "1 millióról 135-6 millióra; az önkormányzati alkalmazottak és nyugdíjasok járandóságaihoz való hozzájárulások 57:8 millióról 47-4 millióra; a dologi és átmeneti kiadá71. ülése 1933 április 7-én, pénteken. sok tétele 294:9 millióról 201-4 millióra csökkent. A beruházásoknál szintén egy bizonyos kényszerű visszaesés jelentkezik; az állami adósságok és a békeszerződési terhek tételénél lényegesebb változás nem állott elő. Ha a megelőző költségvetési év adataival eszközöljük az összehasonlítást, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a személyi járandóságoknál az előző évi 273-7 millió pengővel szemben 259'2 millió pengő a jkiadás, tehát 14*5 millió pengő megtakarítás jelentkezik, ami elsősorban a legutóbb végrehajtott illetménycsökkentésből adódik.. A nyugellátások a rokkantellátással együtt némi. emelkedést mutatnak, 1 -7 millió pengőt, ami főleg az időközben végrehajtott nyugdíjazások következménye, de összefüggésben áll a legutóbb megszavazott rokkantellátási törvénnyel is, amely körülbelül 1*2 millió pengő többkiadást jelent a következő költségvetési évben erre a célra. Az önkormányzati alkalmazottak járandóságaihoz való hozzájárulási tétel 49-3 millió pengőről 47-4 millió pengőre csökkent, a dologi és átmeneti kiadások tétele pedig 225*6 millió pengőről 201*4 millió pengőre. A beruházásoknál van még bizonyos apadás, egyéb lényeges változás nincsen. Ezek után legyen szabad a külföldi költségvetésekkel, illetőleg a külföldi államok háztartásával szemben némi összehasonlítást tennem. Ezek az összehasonlítások sohasem tökéletesek és pedig két okból: Egyrészt azért, mert az állami budget-technika^ igen .különböző az egyes országokban, tehát az összehasonlításnak technikai bázisát is nagyon nehéz megtalálni, de azért is, mert az egyes államok alkotmányjogi és közigazgatási berendezése rendkívül különböző. Vannak államok, ahol a kantonális és hasonló berendezések következtében állam és községek között közbeeső szervek vannak megállapítva, önáiló budget-vel, úgy, hogy ezeknek a figyelembevételére is szükség volna, ha az ember pontos képet akar nyerni. Ennek ellenére nem lesz érdektelen, ha bizonyos fokig az ember szembeállítja azokat a számokat, amelyek azt mutatják, hogy a lakosságnál egy-egy főre eső állami költségvetési kiadási teher hogyan alakul egy más állam hasonló módon számított fejenkénti terhéhez viszonyítva. Azt látjuk, hogy Németországban egy-egy lakosra 229, Ausztriában 181, Belgiumban 179, Svájcban a kantonális rendszer ellenére 110, Csehszlovákiában 114, Magyarországon pedig kereken 87 pengő az új költségvetés szerint egy-egy főre eső kiadás. Természetesen ennél alacsonyabb tételek is vannak, így például Lengyelországban és Jugoszláviában 75, illetőleg 63 pengős tétel. Nem akarnék ennél a kérdésnél hosszasabban időzni, mert nagyon tökéletlen az összehasonlítási bázis, de van egy valamivel jobb összehasonlítási lehetőségünk is s ez az osztrák költségvetéssel való összehasonlítás, amelyre különösképpen azért kívánnék kitérni, mert a belső kölcsönjavaslat vitájának' keretében Esterházy Móric gróf úr az osztrák államháztartás kiadásaival hasonlította össze a ml állami kiadásainkat és ebből bizonyos kedvezőtlennek látszó következtetéseket vélt levonhatni a magyar államháztartás tételeinek alakulására nézve. Legelsősorban is arra vagyok bátor utalni, hogy az a csökkentési tendencia, amelyet igen t. képviselőtársam az osztrák költségvetésben felfedezni vélt, csak látszólagos, mert az oszt-