Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-171

Az országgyűlés képviselőházának 17 rák költségvetés technikáját a legutóbbi év folyamán megváltoztatták, tudniillik a bruttó rendszerről áttértek a nettó rendszerre, vagyis egyes kiadásokat és bevételeket elimináltak a költségvetés keretéből. Ha az ember szembeállítja a legutóbbi 1933. évi költségvetést a megelőző évivel, akkor ahelyett, hogy csökkenést látnánk, inkább némi emelkedést tapasztalunk, ha ugyanazon a bázison számítjuk át a költségvetéseket. De igyekeztünk az osztrák költségvetést, amelyet a legjobban ismerünk és amely országnak struktúráját is a legjobban tudjuk a mienkével összehasonlítani, közös nevezőre hozni azáltal is, hogy bizonyos tételeket, amely tételek nálunk nem szerepelnek, kihagytunk az osztrák költségvetésből. így arra az eredményre jutunk, hogy az osztrák költségvetésnek a mi szisztémánk szerint leegyszerűsített végösszege mintegy 1216 millió pengőt tenne ki, tehát körülbelül 59%-kai magasabb összeget, mint a most benyújtott magyar költségvetés, ugyanakkor, amikor a lakosságnak a száma kétmillióval kevesebb, mint a mi lakosságunké. Ezek az összehasonlítások, amelyeket az elmúlt évekkel és a külföldi államokkal tettem, azt mutatják, hogy az a csökkenés, amelyet eddig elértünk, már igen jelentős, másrészt azt is mutatják, hogy azok a felfogások, mintha egy 600 vagy 650 milliós budget színvonaláig el tudnánk jutni, tulajdonképpen az utópiák birodalmába tartoznak. Ennek az állításnak bizonyítására legyen szabad a költségvetés egye»:-- főcsoportjainak alakulására néhány megjegyzést tennem. Az összes személyi természetű kiadások — tehát az aktív alkalmazottak illetményei, a nyugdíjasok ellátása és az autonómiák személyi kiadásaihoz való hozzáj árul ások — együttesen 442*2 millió pengőt, tehát az állami közigazgatás összes kiadásainak 57"8%-át érik el. Az előbb utaltam a létszámapasztás bizonyos lehetőségiéire, de ennek financiális kihatásához sem szabad túlságosan vérmes reményeket fűznünk. Az a bizonyos bürokrácia, amelyet olyan sokat ócsárolnak, olyan sokat szidnak s amelynek túltengését és túldimenzlonáltságát emlegetik folyton, tulajdonképpen 21,693 főből áll, mert a bírákat, a tanerőket, a tisztikart és az ! Őrszemélyzetet ideszámítani nem lehet. Ezeknél az utóbbiaknál, ha van is lehetőség bizonyos csökkentésre, ez csak kismérvű lehet. Ha tehát a tulajdonképpeni bürokrácia keretében hajtjuk | végre ezeket a csökkentéseket, azt kell keres- ! nünk. hogy ennek az úgynevezett bürokráciának «zemélyi terhe mit jelent -és mit jelenthet egy reális keretek között végrehajtott igen erőteljes létszámapasztás. A tulajdonképpeni bürokráciára eső személyi teher 79'1 millió pengő, amely összeg erre a 21.693 főre esik. Ha azt vesszük, hogy az aktív alkalmazottak illetményei és a nyugdíjak között körülbelül 30, esetleg 35% különbség jelentkezik átlagban, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy a létszámnak minden 1%-kal való apasztása legfeljebb negyedmillió pengő megtakarítást jelent, tehát 10%-O'S létszámapasztásnál a megtakarítás 2 és % millió pengő, 20%-os létszámapasztásnál a megtakarítás öt millió pengő. A nyugellátások tétele — mint előbb említettem már — 1*7 millió pengővel emelkedett. Itt bizonyos fokú létszámemelkedéssel is szemben állunk, de különösen egy másik körülményre vagyok bátor rámutatni a nyugdíjak L ülése 19SS április 7-én, pénteken. 561 kérdésével kapcsolatban, amely körülmény rendkívül nehézzé teszi, hogy a kormány kiegyensúlyozott költségvetéssel állhasson a Ház és a közvélemény elé. A legbecsületesebb és a legkövetkezetesebb törekvések is megtörnek azon a terhén, amelyet az úgynevezett trianoni nyugdíj teher jelent, (Ügy van! Ügy van! — Magyar Pál: A legigazságtalanabb jóvátétel!) azoknak a nyugdíjasoknak terhe, akik az elszakított területekről özönlöttek ide, amely trianoni nyugdíjteher kiszámítására teljesen pontos számot még nem tudok adni, de annyit mondhatok. (Halljuk! Halljuk!) hogy ez a teher hozzávetőleg 87*6 millió pengőre tehető. (MozaásJ Ha ez a 87 "6 millió pengő nem nehezednék ránk, abban az esetben nem volna nehézség teljesen kiegyensúlyozott költségvetést produkálni (Szilágyi Lajos: A rokkantaknak is többet lehetne adni!) és így nem volna nehézsége annak, hogy a külfölddel szemben fennálló államadóssági kötelezettségeinknek rendes keretek közt eleget tegyünk. (Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Eckhardt Tibor: A hágai egyezményben nem lett volna szabad lemondani erről a megtérítésről! — Halljuk! Halljuk! a középen. — Egy hang a középen: Majd segítünk. — Zaj. — Elnök csenget. — Eckhardt Tibor: Az optánsügy ellenében. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a, középen.) Hogy a már előbb említett létszámapasztá.st annak ellenére, hogy financiálisán vérmes reményeket nem fűzhetünk 'hozzá, végre lehessen hajtani, — aminek szerintem közigazgatási szempontból és a közigazgatás egyszeI rűsítése szempontjából van tulajdonképpen je! lentősége — a kormány a legközelebbi időben i törvényjavaslattal fog a t. Ház elé lépni, amelyben erre felhatalmazást fog kérni, de ezzel egyidejűleg egy másik törvényhozási intézkedést is fog iniciálni és ez az, hogy azok, akik az államtól nyugdíjat élveznek, az államtól, állami üzemtől, más közülettől vagy annak kezelése alatt álló üzemtől a nyugdíj mellett második illetményt ne élvezhessenek, (Helyeslés és taps a baloldalon és a középen. — Egy hang balfelöl: Végre! — Felkiáltások a baloldalon: Nagyon helyes!) feltéve, hogy ez a kettős illetmény, ez a kétoldalról élvezett illetmény nem marad belül bizonyos mérsékelt kereten, mert az egészen kisemberek mellékjövedelmének lefaragása nem áll szándékunkban. (Eckhardt Tibor: A képviselőkre is vonatkozik? — Berki Gyula: Azokra is, akik a végkielégítést felvették! — Szilágyi Lajos: A végkielégítettekre is! — Farkasfalvi-Farkas Géza: Tessék leszállítani! Napidíj is elég a képviselőnek! Kapjunk napidíjat, jelenléti díjat!) Ez az az intézkedés, amelyet a kormány az úgynevezett álláshalmozások tekintetében megtenni kíván. (Helyeslés. — Halljuk! Halljuk! a középen.) A kormány azonban úgy érzi, hogy magángazdasági alapon álló kormány ezen a határon túl nem mehet. Nevezetesen nem lehetséges az, hogy a nyugdíjak élvezetét függővé tegyük az illető nyugdíjas magánéletének körülményeitől, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) mert ezen a téren határmegállás nincs. A nyugdíjban a teljesített szolgálat ellenértékének egy részét kell látnunk, (Eckhardt Tibor: Ez így van, nem is kell magyarázni!) amely nem függhet attól, hogy az illetőnek magánkörülményei, életviszonyai miképpen alakulnak. (Propper Sándor: A rokkantaknál és hadiözvegyeknél lehet kutatni és keresni!) Amint említettem, a beruházások csoportSi*