Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-170

Az országgyűlés képviselőházának 170. tető szankciókat szabjon meg és elvegye tőlük a járadékot. De semmiesetre sem veheti el azoktól, akik politikai véleményük miatt jutnak ellentétbe az államhatalommal. Ki szabja meg azt, hogy mi a politikai vétség'? Ami ma politikai vétség, az holnapután politikai erény lehet. Sokat beszélnek itt az evolúcióról. Mi a fejlődés? Az eszmék harca, az eszmék összeütközése. Amit ma máglyával és börtönnel büntetnek, az holnap nagyszerű dicsőséges eszme és dicsőséges dolog lehet. De nevetséges volna indokolni, hogy teljesen helytelen és elhibázott dolog politikai vétség miatt elvenni olyan járadékot, amelyet az illető a harctéren megszerzett. Mindezeknek figyelembevételével kérem a t. Házat, méltóztassék olyan rendelkezést hozni, hogy amennyiben valaki közönséges bűntettek miatt fogházba vagy börtönbe kerül, annak járadékát teljes értékben és teljes mértékben fizessék ki családjának, nem pedig azt, ami az özvegyet megilletné. Az egyik szakasz ugyanis azt mondja, hogy amennyiben nincs kizáró ok, és az illető fogházba kerül, akkor a családja hadiözvegynek tekintendő. Nem, amikor még közönséges bűncselekményért is valaki fogházba kerül, az ő járadékát fizessék ki a családnak. Egyebekben politikai okokból semmiesetre sem lehet elvenni a járadékot. Indítványozom, hogy ez az egész szakasz, mint igazságtalan és mint ellentétben álló mindazzal, amit a túlsó oldalról is elmondottak a rokkantakról, töröltessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Hódossy Gedeon! Hódossy Gedeon: T. Képviselőház! Már nem egyszer emeltem fel tiltakozó szavamat az ellen, hogy állami pénzekből olyanok számára nyújtsunk támogatást, akik nem Csonka-Magyarországon laknak, hanem állandóan külföldön tartózkodnak. Ezt a témát már többízben hoztam fel, s éppen a nyugdíjasokkal kapcsolatban is tiltakoztam az ellen, hogy nyugdíjakat utaljunk ki olyanoknak, akik soha az országban nem tartózkodnak, akik itt nem költenek el pénzt, legyenek azok akár katonai, akár polgári egyének. (Helyeslés.) Ezt nemcsak azért mondom, mert nem tartom összeegyeztethetőnek azt, hogy ez a szegény ország adjon külföldre olyan pénzeket, amelyeket nem itt költenek el. Ez az egyik része a dolognak. De viszont, különösen ha az elszakított országrészeket vesszük figyelembe, nem egyszer látjuk és tapasztaljuk, hogy ott — mondhatnám — a legdurvább módon tiltakoznak az ellen, hogy ők magyar állampolgároknak juttassanak valamit. Akik azonban itt szedik fel nyugdíjukat, azoknak egészen szabad be- és kimenetelük van, azok elsején eljönnek ide, felveszik nyugdíjukat és másodikán már hazautaznak. Ismerek olyanokat is, akik csak 3—4 hónaponként egyszer jönnek ide nyugdíjukat felvenni. Ezt nem tudom összeegyeztethetőnek tartani a mostani gazdasági viszonyokkal, s annak ellenére, hogy a hadigondozottak iránt igazán a legnagyobb szeretettel és megértéssel vagyok, de mert ez szintén elveimbe ütközik, bátor voltam ezt a változtatást kérni. Indítványozom, hogy a 4. § első bekezdésének a) pontja után a következő új, b) pont iktattassák be (olvassa): «b) akinek rendes és ál- ! landó lakhelye nem a csonka-ország területén ' KÉPVISEiLÖHAZI NAPLÓ XIV. ülése 1933 április 6-án, csütörtökön. 541 van és nem a magyar állam szolgálatában tartózkodik külföldön». Ez az egyik pótló indítványom, amelyet e paragrafusnál tenni óhajtottam. A 4. § f) pontjánál pedig azt kérem, hogy az a következő szavakkal egészíttessék ki (olvassa): «amennyiben ez hatósági megállapítást nyer». A törvényjavaslatban tudniillik itt az van, hogy: «aki erkölcstelen életmódot folytat». Ki fogja ezt megállapítani? Előfordulhat az is, hogy pletyka útján fognak rá valakire erkölcstelen életmódot. (Szilágyi Lajos: Ezt töröltük! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez nem abban a törvényjavaslatban van, amely most a Ház előtt fekszik! Ez a pont töröltetett!) Akkor bocsánatot kérek, több szavam nincs. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Bátor vagyok a t- Ház figyelmét felhívni arra, hogy a törvényjavaslat 4. §-ának második bekezdésében van egy intézkedés, amelyet, azt hiszem, ennek a törvényjavaslatnak kodifikátorai nem vettek kellőképpen figyelembe, nevezetesen az, hogy (olvassa): «továbbá az állami és társadelmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. évi III. te.-ben meghatározott vétség miatt jogerősen elítéltek». Ez a legsúlyosabb igazságtalanság, amelyet a hadviseltekkel szemben el lehet követni. Az idézett törvény ugyanis nagyon szomorú időkben jött a Ház elé. Az ellenzék akkor ebben a Házban alig volt képviselve, s az első ijedtség hatása alatt ebbe a törvénybe olyan rendelkezések kerültek be, amelyeknek alapján akármelyik normális állampolgárt kis rosszakarattal börtönbe lehet juttatni. A hadirokkant otthonul családja körében, felesége összevesz a szomszédasszonnyal, egy hangos szó, amelyben akár Magyarországról, akár valamely magyar hatóságról van szó, elegendő arra, hogy ezt a szegény hadirokkantat bíróság elé állítsák és a bíróság feltétlenül el is ítéli. Ennek a törvénynek a rendelkezései annyira túlszigorúak, anynyira rigorózusak, hogy — mondom —- akármelyik normális ember, még egy egészen fegyelmezett koponyájú ember is e törvény hatálya alá kerülhet. Ha bűntettről volna szó, még meg tudnám érteni, bár akkor sem fogadnám el, de itt vétség miatt elítéltekről van szó. Tessék ezt a törvényt átnézni, ajánlom a t. képviselő uraknak. Az élet minden vonatkozásában egy hangos szó, egy hangos kijelentés elég, hogy valaki ebbe a törvénybe beleütközzék. Például szidom a villamos kalauzt, ezzel máris megsértek egy hatósági személyt; ha azt mondom, hogy csak Magyarországon történhetik meg az, hogy a kocsik ilyen túlzsúfoltak és rossz szagúak, ez elegendő arra, hogy engem az említett törvény alapján bíróság elé állítsanak és a bíróság a törvény szigorú rendelkezése értelmében kénytelen engem elítélni- Nagyon kérem tehát a miniszterelnök urat, hogy ezt valamiképpen módosítsák, mert ez súlyos igazságtalanság azokkal szemben, akik künn szenvedtek a pokolban és akik sokszor önhibájukon kívül, az indulattól elragadtatva tesznek olyan kijelentést, amelynek alapján ennek a törvénynek a paragrafusait rájuk húzzák és az illetők elvesztik rokkantsági járadékaikat. Ez ép oly súlyos igazságtalanság, mint az, ha valakit politikai okokból elkövetett vétségért elítélnek és ennek folytán veszti el járadékát. Csak egy esetre legyen szabad rámutatnom. 78