Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

46 Az országgyűlés képviselőházának 157. - Patacsi Dénes jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház,! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy ellenzéki oldalról a vita utolsó szónoka vagyok; méltóztassék tehát nekem megengedni azt, hogy ennek a vitának anyagát 'bizonyos tekintetben összefoglaljam és a magam észrevételeit úgy tehessem meg. Mindkét oldalon körülbelül megegyeztek a vita szónokai abban, — legalább az igen t. túloldali képviselők hallgattak — hogy ennek a törvényjavaslatnak igen sok hiányossága van. A túloldal, bízva azokban a miniszteri ígéretekben, hogy ez.t a javaslatot követi még több más javaslat is, elfogadta ezt a javaslatot, mi a magunk részéről azonban súlyosan kifogásoltuk a törvényjavaslatot mind megszerkesztésében, mind tartalmában és bizonyos fokig időelőttiségében is. Az ellentét közöttünk főként a jelenlegi közigazgatás működésére vonatkozólag áll fenn. Túloldali képviselőtársaim dicsérték a mai közigazgatást, erről az oldalról a mai közigazgatás működése ellen kritikák hangzottak el. (Dinnyés Lajos: Jogosan! — Jánossy Gábor: Nem dicsértük, csak nem gáncsoltuk! — Gr. Hunyady Ferenc: Ez már kritika! Indirekte kritika!) Tisztázzuk kissé a helyzetet. A magyar közigazgatást mindnyájan szeretjük és becsüljük és hogy a magyar közigazgatás a magyar nép érdekében munkálkodjék, ezt — meg vagyok győződve — mindnyájan óhajtjuk is. En nem tudom, ki szereti jobban a közigazgatást; aa-e, aki csak dicséri vagy az-e, aki feltárja a 'hibáikat is és la hibák orvoslását kéri? Unos-untalan hangoztatták és hangoztatják mindig, hogy körülbelül mik azok a követelmények, amelyeket a magyar közigazgatástól várunk. Egyszerű, gyors, olcsó, emberies és amellett igazságos közigazgatást kívánunk. Az egyszerűséget, az olcsóságot különösen a mai idők követelik meg, mert hiszen államháztartásunk személyi kiadásokkal amúgyis túl van terhelve, tehát leépítésre szükség van. Az egyszerűséget megköveteli az is, hogy a közigazgatás voltaképpen szoros kapcsolatban van a néppel, a közigazgatási törvényeknek tehát áttekinthetőknek, tisztáknak és világosaknak kell lenniök, hogy a hatóságok azokat könnyen alkalmazhassák. Azonkivül a gyorsaságra is feltétlenül súlyt kell helyeznünk, mert hiszen a közigazgatás az életet irányítja. Súlyt kell helyeznünk az emberiességre is, mert hiszen kétségtelen az, hogy újabban mindig előjön a közigazgatás istápoló tevékenysége, ebben a tekintetben a közigazgatási feladatok bővülnek. Bizonyos preventív közigazgatásra van szükség és mivel igazgatásról van szó, ennek kétségtelenül demokratikusnak kell lennie; azonkívül az is kétségtelen, hogy a közigazgatásnak igazságosnak kell lennie, erkölcsi alapon kell állania, mert hiszen az igazgatási rendszernek voltaképpen ez a célja. A magyar közigazgatásnak speciálisan ezenkívül voltak és vannak ma is más feladatai. Annak az autonómiának, amely — a túloldallal talán megegyezünk ebben — a magyar alkotmány védőbástyája volt évszázadokon keresztül, további szabad működtetése rendkívüli népnevelő hatású és mennél inkább kiterjesztjük az autonómia jogait a szélesebb néprétegekre, annál szorosabb kapcsolatban lesznek az állammal, annál inkább erősödik maga a nemzeti gondolat. Az alkotmányvédelem volt a múltban az autonómia feladata, de még ma is kell foglalkozni a köz; életi kérdésekkel, mert bizonyos közérdekű ülése 1933 március 9-én, csütörtökön. kérdésekre vonatkozólag a közvéleménynek az autonómiából kell feltörnie. A mi közigazgatásunk jóságára azért is súlyt kell helyeznünk, mert mi trianoni Magyarország vagyunk, nekünk elszakított országrészeink vannak. Ha itt a szolgabírák veretik a népet, vagy igazságtalanul járnak el, azt megérzik a megszállt területeken is és nem tudjuk majd visszahozni őket. A magyar közigazgatás tehát felel a magyar jövőért, ezért a magyar közigazgatásnak minden körülmények között jónak kell lennie. Azt mondta igen t. képviselőtársam, hogy a mi igazgatási rendszerünket igen sok gáncs éri. Tényleg vannak kifogások a közigazgatás ellen. Ezek a kifogások egyfelől a múltból származnak, másfelől pedig az uralkodó kormányzati rendszer okozza ezeket. 1848-ban, amikor a népképviseleti elvet elfogadtuk, nem tudtuk olyan gyorsan ezeket az elveket a magyar közigazgatás terén keresztülvinni. Jött az abszolutizmus, e miatt csak lassankint történt a fejlesztés, közigazgatási reformjaink nem követték a haladó időket, a gazdasági helyzet átalakulásait, szűk keretek között maradtak, amikor a feladatoknak nagy tömege hárult rájuk. Azután jött a világháború, amely különösen az istápoló tevékenység tekintetében újabb és újabb feladatokkal látta el a közigazgatást és most itt vagyunk a világválság korszakában, amikor igazgatási rendszerünket csökkentenünk kell, de olyan módon, hogy annak a feladatkörnek ellátása, amelynek gondozása rá van bízva, csorbát ne szenvedjen. Kétségtelen, a helyzet is okozza a hiányosságokat. De a hibákat az uralkodó rendszer okozza. Ha azt nézzük, hogy 1867 óta — bár politikai váltógazdaság úgyszólván alig volt a parlamenti életben — milyen közigazgatási politikusok kezébe került a közigazgatás irányzatának megszabása, a következőket látjuk. A közigazgatási politikusoknak egyik része r az autonómia gondolata mellett foglalt állást, municipalista volt, másik része centralista gondolkodású volt. Ezért felváltva követték egymást a különböző reformok, és ebből kifolyólag kétségtelenül sok zavar is van közigazgatási szabályainkban. A legnagyobb hiba azonban az, hogy amikor igazgatási rendszerünk a gazdasági élettel kapcsolatba jutott, nem gondoltunk igazgatásunkban az erkölcsi elvek érvényesítésére. Még ma sem tudjuk keresztülvinni a törvényhatóságokban, hogy az Összeférhetlenség elve érvényesüljön, (Ügy van! VQTJ van! balfelől.) nem tudjuk rendezni az érdekeltség kérdését, ebben a tekintetben teljesen tehetetlenek vagyunk. Szónokolunk mindkét részről, de érezzük és tudjuk, bogy igazgatási rendszerünket — a személyek iránt teljes tisztelettel vagyok — át meg átszövi mindaz, aminek nem szabad átszőnie, ami :az igazgatási tisztviselőket bizonyos tekintetben függőségi' viszonyba hozza, bizonyos tekintetben r mint bankigazgatóknak és egyéb vállalatok élén állóknak pedig jogot ad arra, hogy az általuk igazgatott népet gazdasági tekintetben is olyan helyzetbe juttassák,. amelyet — és az azt előidéző kapcsolatot — erkölcsi szempontból megengedni nem lehet. A másik meddő harc, amelyet csak tízéves képviselőségem alatt is folytatunk, a bürokráciával szemben folyik. Ez a törvényjavaslat, am el vet a miniszter úr idehozott, a magyar bürokrácia diadala. Minden hiba megvan ebben a javaslatban. Az a bürokrácia jegecese-