Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. dett ki ebben a törvényjavaslatban, amely négy fal közül, az élettel soha nem törődve, alkot szabályokat és az a bürokratizmus, amely keresztülment igazgatási rendszerünkön, felülről lefelé. Úgyhogy ebben a tekintetben addig, amíg a bürokráciát — voltaképpen annak csökevényeit — ki nem irtjuk, gyors, olcsó és egyszerű közigazgatásról beszélni sem lehet. A legnagyobb hiba pedig, amelyet már több képviselőtársam, ha jól emlékszem, Rakovszky Tibor is érintett felszólalásában, az, hogy a közigazgatást, amelynek általános nagy feladatai vannak, amelynek pártatlannak kellene lennie, a mindenkori kormányzat a politika szolgálatába állította be. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A közigazgatási tisztviselőnek most két feliadata van. Am egyik feladata az. hogy a törvények előírásait iá törvények szellemében kell megvalósítania, a másik feladata a politikai kortesszolgálat, hogy a voltaképpen gondozására bízott embereknek politikai magatartását ellenőrizze, (Zaj a baloldalon.) mélyen belenyúlva belső meggyőződésükbe is. Es itt áll elő azután az a szomorú helyzet, hogy akinek a törvényt kellene alkalmaznia, annak kell szembekerülni e miatt a hitvány feladat miatt a törvénnyel (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Jánossy Gábor: Ez nem feladat!) és aki a népre a törvényt alkalmazza, igen sokszor önmaga lesz megszegője a törvénynek. (Turchányi Egon: Bírói ítéletek vannak róla Jánossy képviselő úr!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Hegymegi Kiss Pál: Ne méltóztassanak ezért a szegény közigazgatási tisztviselőket elítélni. Itt kell megváltoznia a rendszernek, ebben a Házban, mert ha itt megváltozik, akkor a magyar közigazgatási tisztviselők nem fognak olyan dolgokat elkövetni, amelyeket azután utólag önmaguknak is szégyelniök kell. (Turchányi Egon: Karrier kérdésévé teszik számukra a politikai szolgálatokat!) 1867 óta az első közigazgatási szabályozás 1872-ben történt, azután ISSínban. Ezek bizonyos tekintetben a főispáni intézmény beállításán kívül még aiz, autonómia elgondolásán alapulnak. Szapáry miniszterelnök már hozta az államosítás kérdését. Ha Széli Kálmán nem jön és a jogelveket a magyar közigazgatásban nem alkalmaztatja, akkor bizonyos katasztrófa állott volna be. (F. Szabó Géza : Közben jött a nemzeti ellenállás is.) Téved képviselőtársam, a nemzeti ellenállás ekkor még nem jött. Azután jött Sándor János, egy új centralisztikus elgondolással. Szóval a magyar közigazgatást szabályozták ebben az időben eleget, de csak (három jó törvényalkotásra mutathatunk rá. Az egyik az 1896-ilk évi közigazgatási bírósági törvény volt, amelyik kontenciózus, jogvitás ügyekben annak az egyszerű polgárnak, akit igazgatnak, jogvédelmet nyújtott, a másik a Széli-éra befolyásának következményeként (Jánossy Gábor: Vasmegyei éra!) az 1901 : XX. te. Ebben a törvényben minden jó gondolat abból a törvényből van kivéve. Azt a törvényt ez a törvény változtatja meg, annak jó intézkedéseit ez a törvény rondítja el. Később Andrássy Gyula és Hadik János alatt jöttek az alkotmánybiztosító törvények. Ezek azok a törvények, amelyekről azt mondhatjuk, hogy ebben a reformáló korszakban mintegy oázisként jelentkeznek. Az utolsó tíz esztendő alatt azonban a három legutóbbi miniszter úr alatt — most már KÉPVISKLÖHÁZI XAPLO XIV. ülése 1933 március 9-én, csütörtökön. 47 a jelenlegi miniszter urat is ide veszem — a törvényeket abból a célból alkották, hogy az uralkodó rendszer politikai hatalmát közigazgatás biztosítsa, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem lehet ezt a tendenciát erre a törvényre ráfogni.) Erre két irányban lehet következtetni. Egyfelől a rossz közigazgatási tisztviselőkkel szemben elnézést gyakoroltak, másfelől én a választások alkalmával rögtön megláttam, meg lehetett állapítani, hogy melyik tisztviselőnek van fegyelmi ügye. Megengedték, hogy kupaktanács létesüljön majdnem mindenütt, még a törvényhatóságokban is, azután megengedték, hogy a városok,^ községek túlméretezzék magukat és az izgatás címén olyan befektetéseket és létesítményeket állíthassanak be, amelyeknek terhei most jelentkeznek. Az önkormányzatok háztartásai éppen ezen 10 esztendő engedékenysége és az ellenőrzés hiánya miatt vannak annyira megrendülve. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy a közigazgatás hűségesen teljesítette a maga feladatát politikai tekintetben, szállította és biztosította a jelenlegi kormányzati rendszer pozícióját. (Turchányi Egon: Igáiban!) Szomorú, de rá kell mutatnom arra, hogy ebben a tekintetben a jelenlegi rezsim alatt még súlyosabban fokozódott a helyzet. Azok a választások, amelyekről utóbb itt a Házban többízben felszólaltunk, arról tesznek tanúságot, hogy most már szinte nyilvánossá válik az, hogy a közigazgatás a fennálló kormányzati rendszert szolgálja. Az én édesapám nagy idők tanuja volt. Az 1848 utáni üldöztetésnek is tanuja volt. Elbeszélte azt, ami a Bachkorszakban történt és nekem, mint a magyar törvényhozás tagjának a múlt hónapban azokhoz az időkhöz hasonló eljárásban volt részem akkor^ amikor mint mentelmi joggal felruházott képviselőnek ki kellett mennem egy hozzám haspnló elvű és gondolkodású jelölt támogatására. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem tudom, hogy mint magyar képviselő, hogy jutok hozzá, hogy egyenesen szuronyt szegeznek az emberre és nem tudom, hogy a közigazgatást éppen a mai súlyos időkben, a mai keserűségek közepette hogy merik rákényszeríteni ilyen feladatok teljesítésére, amikor a közigazgatásnak voltaképpen a mai súlyos szenvedések idején inkább csillapító feladata volna. (Berki Gyula: A kormány és hatósági rendelet a képviselőre is kötelező! —- Turchányi Egon: Es mi a mentelmi jog? — Berki Gyula: A mentelmi jog ez alól nem mentesít! — Ügy van! a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urak ne vegyék át a szónok szerepét; nem a képviselő urakat illeti mes a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. képviselőtársam, ón sem kormány-, sem hatósági rendeletet soha meg nem iszegek. Nem tudok azonban olyan kormányrendeletről, amely szerint egy^ református papnak nem szabad a szomszéd községbe átmennie és nem ismerek olyan kormányrendeletet, amely egy községi virilistát kivezettet a községből. (Berki Gyula: Tiltott gyűlés miatt! — Jánossy Gábor: Ilyen rendelet nincs is! — Zaj a baloldalon.) Nem ismerek olyan kormányrendeletet, amely az én képviselőtársamat esendőrszuronyok közt 18 kilométer gyaloglásra kényszerítse. Én ilyen kormányrendeleteket nem ismerek. Az állampolgár, aki adót fizet, elvárhatja, hogy az igazgatás pártatlan legyen. Ha egyszer jogot adunk a népnek, hogy a maga politikai jogait gyako8