Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-170

538 Az országgyűlés képviselőházának 170. ülése 19êS április 6-án, csütörtökön. nek a hadigondozottak névsorából. A miniszterelnök úr nyilatkozata ebben a tekintetben mindenesetre megnyugtató. Most már nincs okuk félni az érdekelteknek ebben a tekintetben, mert nincs biztatva semmiféle igénymegállapító^ bizottság arra, hogy feküdjék neki teljes erejével a hadigondozottak névsorára és azokból küszöböljön ki minél többet, hanem ellenkezőleg, az összes illetékes ajkakról elhangzott nyilatkozatok oda konkludálnak, hogy sem kisebbíteni a létszámot, sem. növelni a létszámot ez az újabb felülvizsgálat nem óhajtja, hanem egyedül és kizárólag a tényleges helyzetet akarja megállapítani, hogy annak alapján azután megtehessék a további intézkedéseket. Mindezekből kifolyólag indítványomat ismét œak azon okból, mint az előbbi indítványomat, tehát azért, hogy félreértésekre ne adjon okot a Ház esetleges elutasító határozata, viszszavonom, de számítok arra, hogy a számadatok birtokában a kormány kötelességének fogja majd tartani, hogy a mostani vita folyamán elhangzott aggodalmakat és kifogásokat honorálja és ott, ahol még igazságtalanságokat, lát, azokat ki is küszöbölje. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Tóth Pál! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Képviselőház! Az általános vita alkalmával foglalkoztam a szociáldemokrata párt részéről benyújtott kisebbségi javaslattal és ennek kapcsán számadatokat szerepeltettem, mint olyanokat, amelyek számszerű hatásaikban tükröztetik vissza azt a szöveget, amelyet a szociáldemokrata párt kisebbségi véleményében szerepeltet. A beszéd hevében nem hallottam, hogy a szociáldemokrata párt részéről két közbeszólás is hangzott el és így csak a napló kinyomtatása után jutott tudomásomra, hogy Propper Sándor képviselő úr először azt a megjegyzést alkalmazta számvetésemre, hogy felelőtlen számítás, másodszor pedig azt, hogy hasból beszélek, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez a régi stilus!) Mivel akár, azon oldalán ültem a Háznak, akár ezen az oldalán, minden körülmények között az a nézetem, hogy egy komoly törvényhozó politikai elgondolásában tévedhet, adataiban azonban semmi körülmények között nem, (Mozgás ) ennélfogva kötelességemnek tartom, hogy számadásaimat itt, a törvényhozás színe előtt megismételjem és kinek-kinek belátására bízzam, hogy vájjon szorozni tudok-e, vagy sem. T. Ház! A Györki Imre és társai által beadott indítvány elfogadása esetén a hadirokkant-járadékok 73,687.680 pengőt tennének ki, a hadirokkantak gyermekeinek nevelési pótléka 2,500.824 pengőt^ a hadiözvegyek járadéka 21,849840 pengőt, a hadiözvegyek félárva gyermekeinek nevelési pótléka 376.260 pengőt, a szülötten hadiárvák járadéka 858.120 pengőt, a hadigondozott családtagok járadéka 270.060 pengőt. Ez tehát összesen 99,542.784 pengőt tenne ki. En ezzel röviden be is fejezem felszólalásomat, amellyel nem akartam más célt szolgálni, mint azt, hogy rámutassak arra, hogy egy törvényhozó, aki számadatokat szerepeltet, feltétlenül utánanéz annak, hogy számadatai a valóságnak megfeleljenek. Nekem nincs semmi kifogásom az ellen, ha a szocláldemokratapiárt számszerűleg nem állja azt. amit szövegszerűleg indítvány alakjában beterjesztett, (Györki Imre: A tyúkkölcsönnél és a hizlalási segélynél miért nem operáltak számadatokkal a képviselő urak? — Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Ház! Ennek a szakasznak elfogadásától függ az, hogy vájjon ez a törvény hoz-e megnyugvást altalánosságban, és hogy ennek a törvénynek rendelkezései nyomán minden hadigondozottnak lelkében az a gondolat ébred-e fel, hogy a haza gondoskodott róla. Sajnálatosan veszem észre, hogy ennek a szakasznak elfogadása így, amint van, ezt az érzést aligha fogja kivál tani, f hanem újabb agitációs anyagot fog szolgáltani éppen annak az oknak a következtében, hogy ebben a szakaszban az arányok nincsenek 'betartva, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez a, tárca 10 évig az urak pártjának a kezében volt, 10 év alatt miért nem méltóztattak ezt reparálni?) Megmondom, mélyen t, miniszterelnök úr. Ez a tárca tényleg a keresztény gazdasági és szocialista párt kezében volt, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: 10 évig!) de a pénzügyminiszteri tárca sohasem volt a kezünKben. (Malasits. Géza: Minden jogfosztásnak falaztak!) Méltóztatik nagyon jól tudni, t. miniszterelnök úr, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ne beszéljünk most haza a választóknak! Jelentékeny férfiú ült a honvédelmi miniszteri székben!) hogy a reiszortminiszternek céljait és szándékait hányszor keresztezi a pénzügyminiszter. Ezzel minden reszortminiszter tisztában van. Ennek következtében ne méltóztassék pénzügyi kérdésekben azt | mondani, hogy a pénzügyi kérdések is a párt f kezében voltak. (Malasits Géza: Hát az iS26-os szörnyű kidobások? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Petrovácz Gyula: Ne méltóztassék engem félreérteni abban a tekintetben sem, mintha keveselném azt az összeget, amely rendelkezésre áll. Szó sincs róla. En tudom és meg vagyok győződve, hogy ezt az összeget is nagyon nehezen lehet rendelkezésre bocsátani erre a célra, ellenben azt méltóztassék nekem koncedálni, hogy ezen összeg keretén belül .az arányokban lehetne olyan módosítást csinálni, amely több megnyugvást keltene. Nem tudok ugyanis szabadulni attól a gondolattól, hogy azt az indítványt, amelyet Usetty imélyen tképviselőtársam terjesztett elő, hogy maradjon meg a «100—75—50—25%-os hadirokkant», matematikai alapon nem méltóztatik koncedálni. Ügylátszik, matematikai oka van annak, hogy most I., IX, III. és IV. osztályú hadirokkantaknak fogják nevezni ezeket az embereket. Ha az ember azt keresi, hogy az egyes kategóriák járulékai között megvan-e a 100— 75—50—25%-os arány, akkor azt látjuk, hogy míg a legénységi és altiszti rokkantaknál ez az arány körülbelül meg van tartva, addig a tiszti rokkantaknál — a 100%-os rokkant járadékát 100-nak — véve a 75%-osnak csak 27, az 50%-osnak csak 13, és a 25%-osnak csak 1*7 az arányszáma. Messze vagyunk tehát attól, hogy a itt az arányszám a 100—75—50 és 25%-kal arányban lenne. Ez a imagyairázata annak, hogy más elnevezést kellett kapniok. Mélyen t. Képviselőház! Ezenkívül nem tudok attól a felfogástól sem elállni, hogy a hadiözvegy ezt a méltatlan elbánást, amelyben részesült, nem érdemelte meg, illetőleg a hadiözvegy annyit vesztett férjének hősi halála-