Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-169

520 Az országgyűlés képviselőházának 1 El sem tudom képzelni, mi más érdekük fűződhetnék^ ezeknek az uraknak a miniszteri biztos személyéhez, mint az, hoigy annak mű­ködésével meg vannak elégedve. Ez annyira természetes, hogy ezért méltóztassanak meg­engedni, hogy azt a kifejezést használjam, hogy képtelen vagyok azoknak az adatoknak valószínűségében hinni, de mindenesedre, tekin­tettel a képviselő úr kérésére és óhajára és abból ia tiszteletből kifolyólag is, amellyel az ő közérdekű akciói iránt mindig, viseltetem, ezt az ügyet ki ifogom vizsgáltatni. Általánosságban a társulatokról csak any-, nyit, hogy tudatában vagyok annak, hogy rna rettenetes f nagy széttagoltságukban elsősorban tulajdonképpen racionalizálásra szorulnak, mert hiszen a megcsonkított vonallal kapcso­latosan úgy eltagozódtak ezek a társulatok, hogy feltétlenül foglalkoznunk kell racionali­zálásukkal. Másodsorban pedig az a baj, hogy az autonómiák keretében olyan adminisztrácio­nális költségrend S'zer alakult ki, amelyeknek a mai idők redukált megélhetési és fizetési viszonyaihoz és az ugyancsak lecsökkent adó­fizetési képességhez mérten való csökkentését szükségesnek tartom. ; Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyes­lés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg­illeti a viszonválasz joga. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Kép­viselőház! Bizonyos megnyugvással hallottam­az igen t. miniszter úr válaszát. Meg kell azon­ban jegyeznem, hogy a 15 község bíráinak pa­nasza csak egy töredékét foglalta magúban azoknak a panaszoknak, amelyektől hangos az a vidék. Annyira könnyen nem tudom elin­tézni például ezeknek a társulati pénzeknek egy vidéki zugbanknál való elhelyezését sem, mert tudomásom szerint a társulatoknál sza­bály az, hogy a pénzt a postatakarékpénztár­nál kell elhelyezni. Mindenesetre a gondosság­nak nagyon korlátolt mértékére mutat, hogy egy már régen nem nagyon jóhírű vidéki kis intézetre bíznak ilyen közpénzeket. Hát, ha a jóhiszeműséget talán meg is lehet állapítani, de a gondosság megfelelő mértékében minden­esetre legalább is kételkedni kell. Ami mármost azt illeti, hog ya társulat többsége foglalit állást Kövessy Győző minisz­teri biztos úr újból való kinevezése mellett, ezzel szemben az én értesülésem az, hogy a társulatnak csak egy úgynevezett véleményező bizottsága mondatta ki, hoigy ő továbbra is ragaszkodik Kövessyhez, viszont az érdekelt­ség maga, a társulat túlnyomó nagy részében, elsősorban pedig az érdekelt gazdaközönség élesen ellene volt esztendők óta annak az ügy­kezelésnek, amelyet Kövessy Győző miniszteri biztos úr bevezetett. Egyébként teljesen megnyugtat engem, hogy az igen t. miniszter úr itt tárgyilagos, komoly, alapos és szigorú vizsgálatot igér. En bízom abban, hogy azok a jó magyar gaz­dák, akik engem erre az interpellációra fel­kértek, semmi esetre sem mondottak valót­lan adatokat. Ha ezek az adatok talán nem isi (százszázalékosan igazak,, mert 'hiszen ezek nehezen ellenőrizhető dolgok és igen nehezen bionyíthatók, mégis meg vagyok győződve arról, hogy túlnyomó részükben be fognak igazolódni és ezek beigazolódása esetén vá­rom az igen £ miniszter úr intézkedését, megtorló intézkedését is. Abban a reményben, hogy a miniszter úr intézkedései megnyugvást fognak kelteni a 69. ülése 193S április 5-én, szerdán. Tisza-Szamosi Armentesítő Társulat érdek­körében, a miniszter úr válaszát köszönet­tel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a föld­mívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr második interpellációja a bel­ügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Inter­pelláció a t. belügyminiszter úrhoz. A t. miniszter úr többszöri megnyugtató kijelentése után is tovább folyik egyes vidé­keken az ellenzék hivatali üldözése - és csendőri brutalizálása. 1. Gergelyi csonkaberegmegyei községben legutóbbi Tárnára való leutazásom alkalmá­val folyó évi január hó 29-én délelőtt a köz­ség lakossága engem Tarpára menet az úton nagy számban üdvözölt. Nem volt és nem is lehetett gyűlés jellege a dolognak, ezért a tájékozatlan lakosság, illetve pártom vezető­sége nem jelentette a hatóságnak. A fő­szolgabíró elrendelte a tömeg szétoszlatását, ezt azonban a csendőrök a lehető legdur­vább módon hajtották végre, s kicsi híja, hogy vérontás nem történt. Azóta már több mint két hónapja telt el ennek az esemény­nek, s még mindig folyik a község lakossá­gának kihallgatása és zaklatása ebben az ügy­ben, sőt a község református lelkészét, Rácz Jenőt is minden törvény és jog ellenére csendőrök állították elő a szolgabírói hiva­talban. 2. Sáránd községben, a derecskéi járás­ban, a csendőrök pártom ottani vezetőembe­reit körmönfont és alaptalan gyanúokok ürü­gyén felrendelték a községházára s ott össze­vissza verték őket. 3. Hajdúböszörményben a rendőkapitány a legbrutálisabb módon akadályozza pártom hí­veit a legelemibb szervezkedésben, még a gyü­lés'tilalommal adódó legszűkebb keretekben is. Elkoboztatja a párt programmját és nyomtat­ványait s a legdurvább módom fenyegeti és sértegeti a Nemzeti Radikális Párt hívéit. Hajlandó-e a t. miniszter úr ezeknek az áldatlan és tűrhetetlen állapotoknak egyszer­smindenkorra végetvetni s egyszer már meg­büntetni azokat példás módon, akik kortes­gyűlöletből, túlbuzgóságból, hatalmi túlkapás­ból értelmi szerzői ezeknek a méltatlan dol­goknak?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsi-Zsilinszky Endre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Nagyon sajnálom, hogy a belügyminiszter úr nincsen jelen. Iga­zam meni tartozom azok közé, akik minden alkalmat felhasználnak arra % hogy egészen kicsi és jelentéktelen atrocitásokat a Ház elé hozzanak, isőt én azok közé tartozom, — nem tudom, helyesen tettem-e a múltban, vagy nem — aki nagyon is nagyszabású választási atro­citásokat sem hoztam a Ház elé azért, mert reménykedtem, bíztam a t. belügyminiszter úrnak többszörös ígéretében, hogy ezek a jö­vőben nem fognak előfordulni. En olyan csend­őri atrocitásokat sem hoztam ide, hogy a vá­lasztás alatt embereimet bevitték a csendőrök a községházára, (Mojzes János; Sőt jnég a

Next

/
Oldalképek
Tartalom