Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-169
518 Az országgyűlés képviselőházának 1 â -leskisebb hiba, a legkisebb visszaélés, a legkisebb pazarlás se forduljon elő. Én éppen ezeknél az okoknál fogva vállaltam ezt az interpellációt a Tisza-Szamosközi Árinentesítő és Belvízszabályozó Társulatban érdekelt gazdaközönség felkérésére s nagyon kérem*a.t. miniszter urat, hogy ebben a kérdésben hallgasa meg interpellációmat s ezen az interpelláción keresztül a lakosság panaszát és sürgősen segítsen a bajokon. T. Ház! Az említett Tisza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat életében már régen nincs autonómia. Az érdekelt lakosság panaszolja is az autonómia hiányát, de mégsem ezt panaszolják elsősorban, mert érzik és tudják, hogy a múltban tényleg olyan bajok voltak, amelyek félig-meddig indokolttá tették azt, hogy a kormány miniszteri biztost állított oda. Azt panaszolják főleg, hogy a miniszteri biztos működése esztendőkön keresztül nem hogy javított volna az állapotokon, hanem ellenkezőleg, még 1 sokkal súlyosabb terhekbe és pazarlásba vitte bele a társulatot, amit az érdekelt lakosság tovább nem tűrhet. A t. miniszter úrhoz a múlt esztendő decemberében 15 község bírája egy memorandumot intézett s abban kérte, hogy a miniszter úr vizsgálja meg a társulatnak ügyvitelét és különösen gondoskodjék arról, hogy az addigi miniszteri biztos, Kövessy Győző helyébe más ember kerüljön, olyan, aki maga gazdaember s aki a társulat eddigi gestiójában semmiképpen nem részes. A miniszter úr, dacára ennek a nagyon alaposan megokolt kérésnek, Kövessy Győzőt újból megbízta a társulat kormánybiztosságával, aminek következménye azután az, hogy az érdekelt gazdaközönség felsorakoztatja a maga nagyon súlyos panaszait és a miniszter úrtól kér sürgős orvoslást. Nehogy a ténykérdésben bármi tekintetben is eltérjek a legszorosabb valóságtól, méltó'z,tassanak megengedni, hogy azt a kis memorandumot, amelyet az érdekált gazdák eredetileg a miniszter úrhoz kívántak küldeni, felolvassam. Miután ugyanis a miniszter úr az első kérésüket nem teljesítette, most általam közvetítik ezt a kérést s így ennek a memorandumnak lényeges ponjait felolvasom. (Olvassa): «A Társulat működésének megkezdésekor a Társulatnál az igazgató főmérnökkel együtt nyolc folyammérnök állott a Társulat szolgálatában. Ennek ellenére a legfontosabb alapvető munkálatok elkészítésével Justh nyugalmazott vasúti igazgató főmérnököt bízta meg Kövessy Győző miniszteri biztos úr, azaz egy olyan mérnököt, aki folyamszabályozási munkálatokkal talán soha nem is foglalkozott. Ezen tervek elkészítéséért akkor, amikor a társulat a terveket a maga műszaki embereivel is elvégeztethette volna, ezen lehetőség dacára a Tur-csatorna tervének elkészítéséért 35.000 pengőt fizetett ki a társulat Justh nyugalmazott vasúti igazgató főmérnöknek. Justh főmérnök úr folyamszabályozási munkálatokká] — mint említettem — soha nem foglalkozott és ennek a következménye volt az, hogy az ő tervei alapján elvégzett Tur-csatorna megépítésekor azt tapasztalták a társulat által alkalmazott műszaki emberek, hogy a Turcsatorna a Tiszába való beömlésnél négy méterrel magasabb vízszintű, mint a Tisza. E hibás munkálat következtében volt kénytelen a társulat 150.000 pengő költséggel a Tur-csatornának a Tiszába való beömlésénél egy bukógátat építeni. (Gr. Somssich Antal: Jó, hogy { 69. ülése 1933 április 5-en, szerdán. nem egy kefekötőt bíztak meg ezzel a tervezéssel!) E bukógát tervét is dr. Benedek Sándor miniszteri osztálytanácsos készítette, holott házilag is el lett volna készíthető s a tervért, valamint az osztómű és az olcsvaapáti zsilip tervéért a társulat 7000—7000 pengőt fizetett ki dr. Benedek Sándornak. A bukógátat és az osztóművet is gondatlanul készítette el a vállalkozó. Ezt sem a társulat mérnökei készítették. E gondatlan elkészítés miatt és dacára, az osztóműnél a tervezet 130.000 pengő vállalati összege helyett minden jogalap nélkül a társulat 260.000 pengőt fizetett ki a vállalkozónak dacára annak is, hogy a vállalkozó az osztóművet az eredeti terv szerint építette meg. (Gr. Somssich Antal: Szépen hozott ez is!) A bukógát hiányos munkálatai miatt, ugyancsak a vállalkozó mérnöknek ugyancsak minden jogalap nélkül az eredeti vállalati 150.000 pengő helyett 180.000 pengőt fizetett ki a társulat. (Zaj.) A Tur-csatorna építéséért Báthori Oszkár vállalkozó mérnöknek 1 pengő 10 fillért, sőt 1 pengő 30 fillért is fizetett ki a társulat minden kiemelt köbméter fölld után akkor, amikor a vállakozó mérnöknek a kiemelt föld köbmétere 35 fillérbe került. A vállalkozó cca 3 millió köbméter földet emelt ki s így a vállalkozó akkor, amikor a munkálatok elvégzéséhez szükséges gépek beszerzésére 600.000 pengőt kapott kamatmentesen előlegként, t minden tőkebefektetés és kockázat viselése nélkül cca, csak ennél az egy tételnél, 2,250.000 pengőt keresett a társulat terhére. Ugyancsak vállalatba adta ki a társulat a vízszabályozási munkálatok során szükségessé vált nyolc vasbetonhíd megépítését is. Az elkészített tervek szerint a hidak megépítését ugyancsak a fenti vállalkozó Indánként 80.000 pengőért vállalta. Bár a vállalkozó mérnök hét hidat teljesen a terv szerint készített el, a vállalati összegen felül és dacára annak, hogy a hét hídnál többletmunka nem merült fel, a társulat a vállalkozó mérnöknek hidanként 20.000 pengővel fizetett ki többet a hidankénti 80.000 pengős vállalati összegen felül. Az ártérfejlesztés munkálatait ugyancsak vállalatba adta ki a társulat és ezt a munkát Visnyovszky Dániel végezte el. A vállalati összeg 150.000 pengő volt. E tételnél is kénytelen vagyok megemlíteni azt, hogy e munkálatot is házilag is elvégezhette volna a társulat a maga nyolc műszaki emberével és ez esetben ez a munka a társulatnak legfeljebb 30.000 pengőjébe került volna. Kövessy Győző miniszteri biztos úr vétkes mulasztásának következménye volt az is, és e kérdésben Sick Jenő igaizgató-főmérnök is felelős, hogy az 1932. évi tavaszi tiszai áradás következtében beállott árvízkatasztrófa 10.000 hold szántóművelés alatt álló ingatlant öntött el azért, mert semmi néven nevezendő árvédelmi szerek és anyagok a katasztrofális Tisza vonalain nem voltak, úgyannyira, hogy az áryédelmet vezető mérnök és az ottlevő csendőrök bemondása szerint egy 17 kilométeres vonalon egy viharlámpájuk volt. Nem volt rőzse, nem volt karó. talicska, földhordósaroglya, mentőcsónak, szóval semmi, ami az árvédelemhez feltétlenül szükséges lenne. Ennek következménye volt az, hogy az árvédelmi munkálatok a társulatnak 17 ezer pengőjébe kerültek és a nagyobb katasztrófát csak úgy lehetett elkerülni, hogy katonaságot hoztak, akik magukkal hozták az ctsszes árvédelmi felszereléseket.