Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-169

Àz országgyűlés képviselőházának 1 adókatasztere túlmagasan van megállapítva és nem a föld hozamához, hanem az értékesítési lehetőségekhez van viszonyítva. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Gr. Serényi László: így van az egész országban!) Mosón vármegye területén az eredeti kataszteri becslések idején azon oknál fogva, nogy a BécsBudapest fővonal mellett fekvő, Ausztriával határos terület volt és így értékesítési lehetőségei természetesen nagyon jók voltak, a kataszteri tiszta jövedelmet sokkal magasabban állapították meg, mint más, sokkal bővebben termő vidékek kataszterét. Abban az időben még nem volt úgy kiépítve a vasút- és úthálózat az országban, mint ma. Abban .az időben tényleg előnyt jelentett az, hogy Mosón vármegye fővonal mellett fekszik. Ma azonban már nem lehet arra hivatkozni, hogy^ amennyivel kevesebbet hoz a föld, az busásan megtérül az értékesítési lehetőségeknél. (Rakovszky Tibor: Ma az egyetlen piac Budapest, az pedig messze van!) Mosón vármegye a múltban Bécs éléskamrája volt. Ha száz évre visszamenőleg megnézzük a mezőgazdasági termeivények árát, azt fogjuk látni, hogy ott állottak az összes mezőgazdasági termeivények árai a legmagasabban. A monarchia összeomlása óta azonban ezek a dolgok éppen fordítva vannak. <Moson vármegye minden vidéke valamely ármentesítőtársulat, vagy vízitársulat érdekkörébe tartozik. Van vidék, amely két társulat költségeit is kénytelen viselni és ezek a járulékok mind a földadónak alapul szolgáló kataszteri tiszta jövedelem alapján vannak kiszámítva, de ennek alapján van kiszámítva a rengeteg járulékadó is. így lehetséges azután, hogy Mosón megyében egy közepes föld, amely 7—8 métermázsa termést hoz, 15—18 pengő évi adót fizet. Az államháztartásban a földadó összesen körülbelül 30 millió pengővel szerepel. (Mozgás a baloldalon.) Sopron vármegyében is több, de ott 18 métermázsa terem egy holdon. Ha nálunk 10 métermázsa teremne, akkor boldogak volnánk. Sopron megyében például 16 mázsa termés mellett már odavannak az emberek, ök is többet fizetnek, talán 25 pengőt fizetnek. Két járása van Sopron vármegyének, mint östör képviselő úr nagyon jól tudja és van hely, ahol 30 pengőt is fizetnek. (Östör József: De ott, ha 16 mázsa a termés, nem örülnek nagyon!) 16—18 métermázsa ott az átlagtermés, ahol 30 pengőben van megállapítva a kataszter. De még Sopron megyénél is rosszabb helyzetben van Mosón vármegye, mert nincs osztályba sorozva, hanem egyetlen becslési vidéket képez. (Farkasfalvi Farkas Géza: A felső vármegyékben öt év óta két-három métermázsa a termés!) Sopron vármegye ugyanabban a helyzetben van, mint Mosón megye s ugyanaz vonatkozik Sopron megyére, mint Mosón megyére, mert ugyanabból az okból állapították meg magasan a katasztert, (östör József: Tökéletesen igaz, így van!) Az államháztartásban a földadó mindössze 30 millió pengővel szerepel, tehát nem lehet arra hivatkozni, hogy az állam nem bírja el a csökkentést, mert egy ilyen vármegyének lakosságát, amelyet Trianon már úgyis megbénított életlehetőségében, nem lehet koldusbotra juttatni, csak azért, mert évtizedekkel ezelőtt hoztak egy rossz törvényt, amely a mai viszonyokKÉPVISEILÖHAZI NAPLÓ XIV. . ülése 1933 április 5-én, szerdán. 517 nak egyáltalában nem felel meg. (Ügy Win! Ügy van! a baloldalon.) Kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy Mosón vármegyének ezt a súlyos sérelmét és kérelmét sürgősen vizsgáltassa meg, és nyugtassa meg a vármegye lakosságát, hogy ezt a kérést, ha jogosnak találja, — mint ahogy jogos — megvizsgáltatja és a kataszteri tiszta jövedelmet leszállítja, mert a felszaporodott adósságok mellett olyan nagy mértékben fognak szaporodni az adóhátralékok, hogy minden földtulajdonos családjával együtt koldulni megy. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Sorrend szerint következik vitéz BajcsyZsilinszky Endre képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): „Interpelláció a t. földniívelésügyi miniszter úrhoz. 1932. december végén tizenöt község birája kérelmet terjesztett a t. miniszter úr elé, melyben alapos megokolással azt kérték, hogy a Tiszar Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat élére ne kerüljön miniszteri biztosként Kövessy Győző, kinek biztosi működéséhez addig- is súlyos és felette drága szabálytalanságok s a Társulat vagyonának rendkívüli mértékben való pazarlása fűződnek. A t. miniszter úr mégis kinevezte miniszteri biztosul Kövessy Győző miniszteri tanácsost. A Társulatnál érdekelt birtokosság azóta még súlyosabb visszaéléseknek és pazarlásoknak tudomására jutott, melyek a társulatot és a birtokosságot felbecsülhetetlen mértékben károsították és végkép elkeserítették. Hajlandó-e a t. miniszter úr a Társulat ügymenetét, pénzkezelését évekre visszamenőleg pártatlan és alapos vizsgálat alá vetni, pénzügyi szempontból a Pénzintézeti Központ által, a vétkesek ellen megtorlásról gondoskodni, a Társulatnál pedig megnyugtató és végleges rendet teremteni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Nem szeretek a Képviselőház elé vicinális kérdésekkel jönni, de úgy érzem, hogy általában véve a vízitársulatok ügye és különösképpen azok a bajok, nehézségek, esetleg visszaélések, amelyek az egyes vízitársulatoknál adódnak, ezeket az ügyeket nagyon is közérdekiiekké, és sok ezer, mondhatnám, százezreket érdeklő ügyekké avatják. (Gr. Somssich Antal: De mennyire!) Mindnyájan, akik falusi képviselők vagyunk és sokat fordulunk meg a falvakon, nagyon lói tudjuk, hogy sokszor a vízitársulatok járulékai sokkal magasabbak, (Gr. Somssich Antal: Mint az adó!) mint maga a földadó, sőt sokszor magasabbak, mint a földadó és a házadó együttvéve. (Gr. Somssich Antal: Ügy van!) Ezeknek a vízitársulatoknak egész berendezkedése, egész ügyvitele nem olyan, mint amilyent kívánhatnánk. Az embernek az az érzése, hogy ezek a vízitársulatok még ma is körülbelül azokat a módszereket alkalmazzák, amelyeket Széchenyi István idejében alkalmaztak. Nem haladtak eléggé a korral s nem adnak annyit az árvíz által mentett vagy mentendő lakosságnak, mint amilyen óriási pénzösszeget felszívnak magukba. Annál inkább elvárhatjuk, hogy a t. kormány ezeknek a társulatoknak ügyvitelét nagyon gondosan ellenőrizze és vigyázzon arra;, hogy 75