Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-169
498 Az országgyűlés képviselőházának zetében, de ennél az egy pontnál, a rokkantadónál, kivételt lehetne tenni a 16%-ról 20%-ra való felemeléssel, amely ezt a 3 milliót bőségesen fedezné. T. Ház! Ezzel végeztem; is. A múltkoriban a miniszterelnök úr igen válságos (külpolitikai körülmények között egy igen szerencsés nyilatkozatot, békeszerető nyilatkozatot tett. Ennek az igen szerencsés kijelentésnek meg is volt a hatása külföldön is, mert látták, hogy ebben az európai zűrzavarban, amely Berlintől kezdve egészen Athénig látható és amely valósággal egy földrengés erejével rázza meg a körülöttünk lévő összes államokat, ez az ország a fegyelmezettségnek, a nyugalomnak, a onaga és mások iránt való kötelességteljesítésnek az országa. En tehát igen szerencsésnek tartottam ezt a nyilatkozatot és szerencsésnek tartanám azt is, ha most már ebben a szellemben továbbhaladva, egy olyan gazdasági konszolidáció politikáját folytatnék, amely lehetővé tenné, hogy a demokratikus jogok kiterjesztésével — és ebben a tekintetben is bírjuk a miniszterelnök úrnak igen értékes ígéreteit, — azonkívül súlyos gazdasági és szociális problémáink megoldásával haladnánk tovább a belső konszolidáció útján. Minthogy én ebben a javaslatban ezen az úton, a belső konszolidáció felé haladásnak ezen az útján egy szép mértföldkövet látok, ezt a javaslatot általánosságban elfogadom. (Elek helyeslés és éljenzés baleflől.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Kiss István! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Homonnay Tivadar! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Hódossy Gedeon! Hódossy Gedeon: T. Képviselőház! (Halljuk Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat általános vitájában reám olyan időben került a sor, amikor előttem felszólalt t. képviselőtársaim az egész rokkantügyet már úgyszólván teljes mértékben kimerítették és a javaslat egyes intézkedéseit is erősen kritizálták. Imétlésekbe nem szándékozom bocsátkozni, ezért előre is jelzem, hogy nagyon röviden szólalok fel. Az is lehet, hogy amit mondani fogok, talán már nem aktuális, de mégis elő akarom hozni, mert abból esetleg a jövőre nézve lehet majd valami konzekvenciát levonni. Felszólalt képviselőtársaim legtöbbje kifogásolta azt, hogy a hadigondozás rendelkezésére álló összeg olyan csekély, hogy abból nem tudjuk méltó módon honorálni azokat az áldozatokat, amelyeket a nemzet hősei hoztak. Ebben a felfogásukban és is teljes mértékben osztozom. De egyben képviselőtársaim rámutattak olyan forrásokra is, amelyeknek felhasználásával ezt a rendelkezésre álló öszszeget meg lehetne duzzasztani és ki lehetne bővíteni. En természetesen szintén kívánom, hogy ezek a források felkutattassanak és igénybevétessenek, de félek attól, hogy ezek között a források között sok olyan van, amelynek igénybevételével már megkéstünk és ilyenképpen ezt az összeget számottevő módon olyan naggyá duzzasztani, hogy ez minden igényt kielégítsen, már nem volna lehetséges. Ezért én egy olyan megoldási lehető169. ülése 193$ április 5-en, szerdán. séget kerestem, amelynek igénybevételével a kitűzött cél a jelenlegi gazdasági helyzetben is könnyebben volna megközelíthető, illetőleg elérhető. Számolva azzal, hogy a mostani gazdasági viszonyok között rendelkezésre álló összeg valami számottevő mértékben egyhamar nem lesz gyarapítható, a fősúlyt nem is az anyagi támogatásra helyezném, hiszen a kormánynak két egyenlő értékű segítési mód áll rendelkezésére. Hangsúlyozom, hogy két egyenlő értékű segítési mód. Az egyik kereseti lehetőség nyújtásával, a másik pénzbeli segítséggel volna elérhető. Ebből kiindulva az összes hadigondozásra jogosultakat két csoportra osztanám, még pedig olyanokra, akiknek részére^ a kenyérkereseti lehetőséget biztosítani lehet és olyanokra, akik pénzbeli segítségre vannak utalva. Az első csoportba tartoznának tehát azok, akik munkaés keresetképesek, a másodikba pedig azok, akik testi vagy .szellemi rokkantságuknál, vagy koruknál fogva már, vagy még munkaképtelenek és végül azok, akiknek kereseti lehetőségeiről gondoskodni már nem lehet. Az első csoportba tartozók sízámára állásbahelyezéssel, alkalmaztatással és egyéb kereseti lehetőségek törvényes biztosításával nyújtanék módot, hogy ők maguk keressék meg maguk és családjuk számára a szükséges anyagi eszközöket. Nem akarom ezt megint részletezni, de itt jönnének számba a trafikok, a moziengedélyek, az italmérési engedélyek stb. Ebben a tekintetben azonban sokkal, de sokkal messzebbmenő és .sokkal radikálisabb intézkedésekre volna szükség, mint aminőket ez a javaslat kontemplál. (Ügy van! balfelöl.) A második csoportba tartozókat pedig készpénzsegítségben részesíteném. Ezzel el volna érhető az, hogy a pénzbeli .segítség mértéke jelentékenyen megnövekednék, mert erre az első csoportba tartozók nem volnának ráutalva. Csodát nem várhatunk, a miniszter úrtól sem várhatjuk, hogy ő öt kenyérrel és két hallal megvendégeljen 50.000 embert. Nekünk számolnunk kell a viszonyokkal és ha a viszonyokat számításba vesszük, csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig takarónk ér. Felszólalásomnak egyéb célja nem is volt, mint csak az, hogy ennek lehetőségére is rámutassak és ha ezzel talán, mondom, meg is késtem, a jövőre nézve — mert nem hiszem, hogy ez a törvényjavaslat sokáig (megmaradhasson olyan formában, hogy 50 filléreket legyünk kénytelenek azoknak adni, akikkel szemben hálánkat tulajdonképpen pénzzel leróni nem is. tudjuk, — haszonnal fog járni és ezért hoztam fel ezt az én elgondolásomat. Minthogy meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter urat a legjobb szándék vezérelte, amikor ezzel a törvényjavaslattal idejött és abban a reményben, hogy ő minden alkalmat fel fog használni arra, hogy a hadirokkantak és hadigondozottak felsegélyezése bővebben és nagyobb mértékben történhessék, a javaslatot elfogadom. {Helyeslés jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Péntek Pál! (Nincs itt!) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Csizmadia András! (Nincs itt!) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Csilléry András! (Nincs itt!) Elnök: Szólásra következik?
