Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

30 Ai országgyűlés képviselőházának 11 vagy amelyeket megtesz a magángazdaságok egyensúlyának helyreállítása érdekében, és végeredményben az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében, egyike a legfontosabbaknak a kamatkérdésnek és az adósságok utáni egyéb szolgáltatások kérdésének rendezése. Sajnos, ezen a téren nem látunk gyökeres és szerves megoldást a kormány részéről, nem látunk olyan intézkedéseket, amelyekkel a kormány a mai szükséghelyzetben a hitelélet egész területére vonatkozólag igyekeznék levonni a konzekvenciákat. A kormány ezen a téren is csupán részletmegoldásokkal, helyesebben mondva részletkönnyítésekkel kísérletezik. Ilyen részletmegoldás az is, amit a kormány az egy 'héttel ezelőtt kibocsátott rendeletében hozott, amely a transzferrendelet hatálya alá eső zálogleveles és kötvényeken alapuló kölcsönök kamatterhének csökkentésére és törlesztési részleteinek ideiglenes felfüggesztésére vonatkozik. Amint t. képviselőtársaim tudni méltóztatnak, ennek a rendeletnek röviden az a tartalma, hogy a zálogleveleken alapuló és a transzferrendelet hatálya alá eső törlesztéses kölcsönöknél, vagyis a külföldi valutakölcsönöknél a kormány legutóbb kiadott rendeletével, amely február 28-án lépett életbe, a hoszszúlejáratú törlesztéses kölcsönök után, illetőleg a külföldi kölcsönök után a kamatszolgáltatást ideiglenesen december hó 22-éig évi 5%-ra szállította le, viszont ezek után a kölcsönök után a törlesztési részletek fizetését ugyancsak december 22-ig terjedő hatállyal ideiglenesen felfüggesztette. Ezen a téren az első lépés tulajdonképpen a legutóbb kiadott gazdamoratórium rendelet volt, amely a mezőgazdaság által igénybevett és a mezőgazdasági ingatlanokat terhelő zálogleveles kölcsönök kamatterhet szállította le az eddigi 7, illetőleg 7'5%-ról 5%-ra. A legutóbb kiadott rendelet tehát két irányban jelent előrehaladást az eddigi állapottal szemben: egyrészt abban, hogy az említett kamatkedvezményt, vagyis a törlesztéses kölcsönök kamataínak csökkentését a házbirtokra is kiterjeszti, azonkívül másrészt tett egy további lépést is, amennyiben ezek után a zálogleveleken alapuló külföldi kölcsönök után ideiglenesen december 22-ig az adósok nem tartoznak a törlesztési részleteket teljesíteni. f Amennyire helyes, szükséges és indokolt volt ez a rendelet abban a vonatkozásban, hogy igyekezett megszüntetni azt a katasztrofális aránytalanságot, amely az ingatlanokat terhelő tartozások kamatterhe és az ingatlanok jövedelmezősége között fennáll, éppannyira hiányosak és következetlennek kell tartanunk ezt a rendeletet abból a szempontból, 'hogy ez a kölcsönöknek — vagy ha csupán a törlesztéses kölcsönöket vesszük is, a törlesztéses kölcsönöknek .— csak egyes nemeire vonatkozik és egyes kölcsÖnkategóriákat előnyben részesít más kölcsönkategóriákkal szemben. Nem kívánok most arra utalni, Ihogy es as kedvezmény túlnyomó részben a nagybirtokra és a nagyobb házbirtokokra vonatkozik. Mert ha nézzük a legutóbb kiadott adósságstatisztikát, tamely a magyar föld jelzálogos terheiről jelent meg, akkor azt látjuk, hogy a 368 millió pengőt kitevő külföldi törlesztéses kölcsönnek több mint kétharmad részét a nagybirtok és a középbirtok vette igénybe és nem egészen egyharmad részéhezi jutlhatott hozzá a kisbirtok. Nem tudom, hogy pontosan mennyi «a házbirtokok által igénybevett külföldi hosszúlejáratú kölcsönök összege, de az kétségtelen, hogy a 6. ülése 19SÊ mwrdus 8-án, szerdán,. kisebb Jiázfcirtokok ilyen hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönöket nem vehettek igénybe. Ez a rendelkezés tehát elsősorban is a nagybirtokoknak és a nagyobb házbirtokoknak kedvez, de nem vonatkozik például a kislakás-akció keretében adott hosszúlejáratú kölcsönökre, amelyek összege körülbelül 69 millió pengőt tesz ki, mert tudomásom szerint a kislakás építésre ilyen összeget fordított a kormány a beruházási akcióval kapcsolatban. Arra sem kívánok utalni, hogy amikor a nagyobb ingatlanok birtokosainak ilyen kedvezményeket ladunk, iákkor a kisebb ingatlanok, a kisebb iföldbirtokok és házib irt okok tulajdonosai ma is 8%-os kamatot tartoznak fizetni kölcsöneik után, mert köztudomású, ihogy a kisebb birtokok, különösen a törpebirtokok és az azonfelüli kisebb birtokkategóriák túlnyomórészben csakis váltókölcsönökhöz juthatnak. Következetlen azonban ez a rendelet abból a szempontból is, hogy még a transzferrendelet hatálya ialá eső összes törlesztéses kölcsönökre sem vonatkozik. Nem vonatkozik például a vizitársnlatok által igényibevett beruházási kölcsönökre. Amikor legutóbb ugyancsak interpelláció formájában kértem a miniszter úrtól azt, hogy ia gazdiavédelmi rendeletben megadott kedvezményt, amely a zálogleveles törlesztéses kölcsönök kamatszolgáltatását 5%-ra szállítja le, terjessze ki a vizitársulatok által igénybevett kölcsönökre is, a t. miniszter úr azt ia. választ adta, hogy ezekre a kölcsönökre a kedvezmény a miatt nem vonatkozhatik, mert a kormány a vizitársulatok beruházási kölcsöneit a népszövetségi kölcsönből folyósította annak idején. Tudomásom szerint a népszövetségi kölcsön ugyancsak a transzferren delet hatálya alá esik. A kormány azokat az összegeket, amelyek a népszövetségi kölcsön kamatainak és tőketörlesztésének fedezésére befolynak, nem utalja át iái Népszövetségnek, Ihanem ezeket a Nemzeti Banknál helyezi letétbe, az úgynevezett transzfer-alapba. Latjaik tehát, hogy ez a rendelet hiányosi, .mert még a transziferrende*let hatálya alá eső összes törlesztéses kölcsönökre sem vonatkozik. Ha ennek a rendeletnek az volt a célja, ami tulajdonképpen az egyedüli helyes intenciója lehetett, hogy legalább azon a téren, ahol tehetjük, adjunk az ingatlanok tulajdonosainak könnyítéseket az őket terhelő hosszúlejáratú kölcsönök utániakkor ezt azokra a kölcsönökre is kiterjeszthetjük, amelyek nem záloglevélen alapulnak, de a transzferrendelet hatálya alá esnek, sőt ezen túlmenőleg kiterjeszthetjük még: azokra a (hosszúlejáratú kölcsönökre is, amelyek nem tartoznak a transzferrendelet hatálya alá. Mert az ingatlanokat nem csupán zálogleveleken alapuló és telekkönyvileg bekebelezett hosszúlejáratú kölcsönök terhelik, amelyeknek terhein könnyíteni lehetne ás kellene, hanem nagyon sok olyan kölcsön terheli külninösen a mezőgazdaságot, amely nincs telekkönyvileg bekebelezve. Elég, ha arra utalok, hogy az 1925/26-os költségvetési évtől kezdve az azt követő négy éven át körülbelül 90 millió pengőt fordított a kormány a mezőgazdaság fejlesztésére, hosszúlejáratú kölcsönök alakjában és körülbelül 80 millió pengőt adott a vízitársulatoknak. A vízitársulatok ezzel a 80 millió pengő összeggel körülbelül egymillió katasztrális holdat szabadítottak fel a vadvizek uralma alól és tettek hozzáférhetővé a mezőgazdasági kultúra számára. A vízitársulatok ezeket a hosszúlejáratú kölcsönöket 17 évi törlesztésre kapták. Az évi kamatszolgáltatá«