Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-156
Az országgyűlés képviselőházának iőe. 7:5%-ot, az évi törlesztési részlet pedig,. 3%-ot tesz ki. A yízitársulatok tehát, amelyeknek kötelékébe túlnyomórészhen a kisexisztenciák, a kisebb birtokosok tartoznak, még: ma is, amikor pedig a zálpgleveles ikölcsönök után a teher évi 5%-ra szállíttatott le, a névérték után még mindig 10-5%-ot tartoznak fizetni. (Gr. Somssich Antal: Ezen segíteni kell!) Egy-egy katasztrá lis hold beruházási költsége az ármentesített területeken körülbelül 60—70 pengőt tett ki a nagyobb társulatoknál, a kisebb társulatoknál pedig 80—90 pengőre rúgott. Ez azt jelenti, hogy azok közül az ármentesítő és belvízlecsapoló társulatok közül, amelyek a legutolsó hét év alatt felvett beruházási kölcsönökből végezték a maguk ármentesítési vagy belvízrendezési munkálatait, a kisebb társulatok tagjai .katasztrális holdankint 8—9, a nagyobb társulatok tagjai pedig 10 pengőt, vagy ezt is meghaladó összeget kötelesek fizetni évente, csupán a beruházási költségek annuitási részlete fejében katasztrális holdankint. De ezenkívül, mint tudjuk, az ilyen társulatoknál vannak még igazgatási költségek is, amelyek a nagyobb társulatoknál katasztrális holdankint 2—3 pengőt tesznek ki évente, a kisebb társulatoknál pedig 4—5 pengőre rúgnak. Egy-egy ilyen vízitársulatnál tehát a vízitársulati járulék katasztrális holdankint 10—15 pengő között van. Ma tehát az a helyzet, hogy a záloglevélen alapuló, tehát a külföldi valutatartozások után, a hosszúlejáratú kölcsönök után az adósok mindössze 5% kamatot kötelesek fizetni, mert a törlesztési részlet visszafizetését a miniszter úr egyelőre felfüggesztette.^ Tudomásom szerint a miniszter úr az egyéb adósságok, tehát a váltókölcsönök kamatterhén is könnyíteni^ akar annyiban, hogy másfél százalékkal kívánja leszállítani például a váltótartozások kamatszolgáltatását. Ma köztudomású tény az, hogy tőkevisszafizetést, vagy tőkerészletvisszafizetést a pénzintézetek még a váltókölcsönök után sem követelnek a mai viszonyok között. Amikor tehát a záloglevélen hosszúlejáratú kölcsönök után az adósok mindössze 5%-ot tartoznak fizetni és az egyéb tartozások után is ' rövidesen valószínűleg 6*5% lesz az évi szolgáltatás összege, ugyanakkor például a mezőgazdaság fejlesztésére adott kölcsönök, azonkívül a vízitársulati kölcsönök után változatlanul 10'5% maradna az évi szolgáltatás, ha a miniszter úr ezeknek a vízitársulatdknak terhén nem könnyítene. En tehát tisztelettel kérem a t. miniszter urat, hogy ha kiadott már egy rendeletet, amely szerint a transzfer hatálya alá eső törlesztéses kölcsönök után a szolgáltatást évi 5% kamatra redukálta, terjessze ki ezt a kedvezményt a vízitársulatoknak a népszövetségi kölcsönből folyósított beruházási hiteleire is. Hiszen ezek a kölcsönök a miniszter úr legutóbbi bejelentése szerint is — amit a miniszter úr a legutóbb t ugyanebben a tárgyban elmondott interpellációmra tett — a népszövetségi kölcsönből folyósíttattak. De ezen túlmenőleg terjessze ki a miniszter úr az említett kedvezményt a transzferrendelet hatálya alá nem eső törlesztéses kölcsönökre is. (Helyeslés bal felől.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T, Ház! Mindenekelőtt az igen t. interpelláló képviselő úrnak egy tévedésére kívánnám felhívni a t. Ház figyelmét. A képviselő úr ugyanis azt ülése 1933 március 8-án, szerdán. 31 mondotta, hogy a népszövetségi kölcsön is a transzferrendelet hatálya alá tartozik. A népszövetségi kölcsön nem tartozik a transzferrendelet hatálya alá, mert az első transzferrendelet a maga bevezetésében a népszövetségi kölcsönt a transzferrendelet hatálya alól kivette. Ennek következtében azok a következtetések, amelyeket az interpelláló képviselő úr ehhez a megállapításhoz fűzött, természetszerűleg önmagukban megdőlnek. Ettől eltekintve pedig bátor vagyok utalni arra, amit különben az igen t. képviselő úr is kifejezésre hozott,, hogy ezek a vízi társulatoknak adott kölcsönök, amelyek igen tekintélyes összeget tesznek ki és négy költségvetési (éven át, 1925—1929-ig a hasznos beruházások keretében folyósíttattak, a népszövetségi kölcsönnek a deficit fedezésére fel nem használt maradványából nyújtattak és ennek következtében bizonyos okozati kapcsolatban állnak azzal a népszövetségi kölcsönnel, amelyre a transzferrendelet hatálya nem vonatkozik és amely után ma is a teljes szolgáltatást a magyar kormány pengőben a Magyar Nemzeti Banknál leteszi. Ennek következtében az ebből nyújtott kölcsönök kamatait és törlesztési részleteit is ellentételképpen a költségvetésbe beállítottuk és pedig a földmívelésügyi tárca bevételeinél, az úgynevezett tárcabevételnél vétettek ezen számításba. Az a probléma tehát, amelyet az igen t. interpelláló képviselő úr felvetett, hogy ezen kölcsönök kamatai leszállíttassanak, költségvetési kérdés, mert a kamatok leszállítása az állam bevételeinél kiesést idézne elő. r Mint költségvetési kérdéssel a költségvetés tárgyalásánál óhajtunk ezzel a kérdéssel foglalkozni a földmívelésügyi tárca költségvetésének keretében és pedig a földmívelésügyi miniszter úrral egyetértőleg. (Helyeslés u jobboldalon.) Továbbmenő nyilatakozatot ebben a .tekintetben ma nem tehetek. Kérem,, hogy válaszomat, melyet a földmívelésügyi miniszter úr nevében is adtam, tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Mojzes János: T. Képviselőház! Legnagyobb sajnálatomra nem vehetem tudomásul a pénzügyminiszter úr válaszát. A pénzügyminiszter úr ugyanis azt a választ adta, hogy a vízitársulatok kölcsöneire amiatt nem terjesztheti ki a legutóbbi rendeletben megadott kedvezményt, mert azok nem esnek a transzfer hatálya alá. A transzferrendeletnek tulajdonképpen az a lényege, hogy a külföldnek teljesítendő fizetéseket a jelenlegi viszonyok között nem transzferáljuk, mert nem transzferálhatjuk a külföld számára. Tehát a kérdés lényege az, hogy az az összeg, amelyet a vízitársulatok esetleg a népszövetségi, kölcsön javára is befizetnek, nem transzferáltatik a népszövetségnek, hanem a Nemzeti Banknál marad letétben. Ha pedig csak a földmívelésügyi tárca keretében oldható meg ez a kérdés, akkor sem látom akadályát a kérdés megoldásának. Ugyanis nem az a helyzet, hogy annak az esetleges deficitnek, amely abból kifolyólag állana elő, hogy a vizitársulatok nem fizetnék továbbra is az évi 10'5%-ot, amit a jelenlegi viszonyok között egyszerűen képtelenek fizetni, mondom, nem az a helyzet, hogy ennek az esetleges deficitnek a fedezésére valami alap
