Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. munkálatokat végzi, van a legtöbbször tisztában azzal, hogy ha valamely háznál kiüt a tűz, tulajdonképpen miből is keletkezhetett és milyen intézkedéseket kell megtenni a legtöbb esetben a tűzveszély megelőzésére.» Ha tehát a községeknek megadnék azt a jogot, hogy ők saját hatáskörükben ilyen kéményseprői állásokat szervezhessenek, ezeknek az úgynevezett reáljogoknak a megszüntetésével, akkor a községek azt összekapcsolhatnák a falusi tűzoltóságok megszervezésével is. A kémény seprősegéd vagy mester — a cím nem fontos — lenne a tűzoltótestület parancsnoka vagy vezetője, mert — amint említettem •— faluhelyen a tűzvész legtöbbször a kéményekből keletkezik, és így tudnánk a legsikeresebben védekezni faluhelyen a tűzvész ellen. En tehát arra kérem a t. miniszter urat, hogy mielőtt ezt a kérdést szabályozná, talán célszerű lenne, ha az egyes kéményseprőkerületekben történt kivetésekről kimutatást kérne be annak feltüntetésével is, hogy annak a kémén yseprőmestérnek hány segédje van, ezeknek mennyi a fizetésük, mennyi a mesternek egyéb igazolható kiadása, és akkor a miniszter úr ellenőrizni tudná, hogy mennyi marad meg a kéményseprőimesternek. Ha a t. miniszter úr érdeklődik aziránt, hogy ki végzi a kerületekben a munkát, legtöbbször azt a felvilágosítást kapja majd, hogy a kéményseprőmesterek nem szoktak a kémények tisztításával foglalkozni, hanem a nekik megmaradó jövedelem minden munka és minden ellenszolgáltatás nélkül marad a kémény seprőmesterek számára. Nekünk az a célunk, t. Képviselőház, hogy minden embernek, vagy az emberek minél nagyobb számának kenyeret adjunk, de senki sem kap fizetést vagy jövedelmet munka vagy ellenszolgáltatás nélkül. Amikor tehát a legmagasabb képzettséget igénylő foglalkozási ágaknál megkívánjuk, hogy a fizetésért munkát végezzenek, nem lehet indoka annak, hogy egy ilyen semmi különösebb képzettséget nem igénylő foglalkozási ágnál szinekurákat létesítsünk. Arra kérem tehát a t. miniszter urat,' kérje be az egyes kémény seprőkerületekről készített kimutatásokat, hogy mennyi a kivetés, mennyi az illető kéményseprőmesternek igazolható kiadása, s akkor megállapíthatja a miniszter úr, hogy igenis lehet a kerületek számát nagyobb mértékben is szaporítani. Mert az sem áll, hogy a kivetések nem folynak be teljes összegükben. Hiszen ezeket a díjakat közadók módjára szedik be! Amely öszszeg nem folyik be idén, azt átviszik a következő évi adótartozásba, mint adóhátralékot s behajtják a következő évben. (Egy hang a középen: De miből fizeti addig a segédeit?) Eddig úgy volt, hogy beihajtották 100%-ban. Mondom, ami nem folyik be ebben az évben, azt átviszik: a következő évre, mint hátralékot.^ En tehát kérem a miniszter urat, tegye magáévá azt az indítványt, amelyet itt előterjeszteni bátor voltam, és mielőbb oldja meg a kérdést eszerint. Elnök: Kóródi Katona János képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Kóródi Katona János: T. Ház! En a miniszter úr válaszát tisztelettel tudomásul veszem, különösen azt a részt köszönve, hogy módot fog adni arra, hogy egy összehívandó ankéton véleményeinket kifejtsük, bár nekem az a szent meggyőződésem, hogy végül mégis csak generálisan kell majd a gazdasági viszonyoknak megfelelően erős kézzel rendezni a kérdést. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérüíése 1933 március 8-án, szerdán. 29 dem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi miniszter úrnak Mojzes János képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem (Igen!) A Ház a miniszter úrnak Mojzes János képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul veszi. Kérdem most, méltóztatik-e a kereskedelemügyi miniszter úrnak Kóródi Katona János kép viselő úrnak interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a miniszter úrnak Kóródi Katona János képviselő úrnak interpellációjára adott válaszát tudomásul vette. Következik Mojzes János képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi és pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felölv isíisat. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a magyar királyi földmívelésügyi és pénzügyminiszter úíhoz az 1933. évi február hó 28-án kiadott 450/1933. P. M. számú rendeletnek a vízi társulatok által felvett beruházási kölcsönökre való kiterjesztése tárgyában. 1. Van-e tudomása a földmívelésügyi és pénzügyminiszter uraknak arról, hogy az 1933. évi február 28-án kiadott 450/1933. P. M. számú rendelet, amely a mezőgazdaság és házbirtok által felvett hosszúlejáratú kölcsönök kamatszolgáltatásának leszállításáról és a tőketörlesztési ír észletek ideiglenes felfüggesztéséről intézkedik, nem vonatkozik a vízitársulatok által igénybe vett, tehát a legspeciálisabban mezőgazdasági célokra felhasznált hosszúlejáratú törlesztéses beruházási kölcsönökre és ennek folytán a vízitársulatok kötelékébe tartozó érdekeltek, a jelenlegi súlyos és a gazdasági lehetetlen üJéssel határos viszonyok között és a jövedelmezőség teljes megszűnése mellett is még mindig évi 10V2% összeget, nevezetesen . é\i 1%% kamatot és 3% tőketörlesztési részletet kötelesek fizetni az 1924. év óta felvett hosszúlejáratú beruházási kölcsönök után, szemben a mezőgazdaság és házbirtok által felvett zálogleveles kölcsönökből eredő és ugyancsak hosszúlejáratú adósságokkal, amelyek után az évi kamatszolgáltatás 5%-ra mérsékeltetett és á törlesztési részlet fizetése ideiglenesen felfüggesztetett! 2. Hajlandók-e a miniszter urak haladéktalanul intézkedni aziránt, hogy a fentebb jelölt rendeletben foglalt kedvezmények a vízitársulatok által igénybe vett beruházási kölesönökre is kiterjesztessenek?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti á szó. Mojzes János: T. Képviselőház! Interpellációmat csak egészen röviden, néhány szóval kívánom megindokolni, (Helyeslés.) minthogy az a kérdés, amelyet interpellációmban szóvá akarok tenni, annyira világos és egyszerű, hogy szükségtelen részletesebb fejtegetésekbe bocsátkoznom. Azoknál az intézkedéseknél is, amelyeket a kormány az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében tett vagy tenni szándékozik, sokkal fontosabbak azok az intézkedések, amelyeket a kormány tesz vagy amelyeket a kormánynak tennie kellene a gazdasági élet és az egyes magángazdaságok egyensúlyának helyreállítása érdekében. Mert azzal tisztában lehetünk, hogy kiegyensúlyozott államháztartásról csak ott lehet szó, ahol megvan a gazdasági élet egyensúlya és ahol biztosítva van az egyes magángazdaságok egyensúlya, amely magánháztartásokból az államháztartás táplálkozik. Azok között az intézkedések között tehát, amelyeket a kormánynak itt tennie kellői:e,