Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

358 Àz országgyűlés képviselőházának 16 nik és egyúttal olcsóbb erőkkel történhetik a gazdaság-ok vezetése. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az, amit a dolgok jelenlegi állása mellett erről az ügyről mondani tudok. Újból hangsúlyoznom kell, hogy olyan beállítás, mintha itt egy nagy panamáról volna szó, abszolút nem helytálló. (Friedrich István: Könnyelműség történt!) Itt lehet szó mulasztásokról, hanyagságról, a felelős közegek bizonyos könnyelműségéiről, de többről a vizsgálatok eddigi adatai szerint szó sincs. Amennyiben az egyes közegek olyan dolgokat követtek volna el, amelyek szigorúbb elbírálás alá tartoznak, ezt a szigorúbb elbírálást természetesen nem fogom mellőzni. (Helyeslés a baloldalon.) Kérem a t. Házat, méltóztassanak a választ tudomásul venni, (Helyeslés.) Elnök: A miniszter úr a földmívelésügyi miniszter űr nevében is adta ezt a választ? vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Kérem, a földmívelésügyi miniszter árhoz nem volt intézve az interpelláció. Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Kóródi Katona János: A belügyminiszter úr válaszát tisztelettel tudomásul veszem. Legyen szabad azonban mégegyszer figyelmébe és jóindulatába ajánlani a földárak leszállításának ügyét. Hangsúlyozni kívánom azt, — talán némi kiegészítésül — hogy ezek az emberek nem maguk ajánlották fel ezeket az árakat, hanem kényszerhelyzetben diktálták rájuk, mert hiszen arról volt szó, nogy vagy megveszik azon az áron ezeket a földeket, vagy el kell hagyniok az otthonukat. Ezért vagyok bátor mégegyszer a belügyminiszter úr jóindulatába ajánlani ezt az ügyet. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Legyen szabad a Képviselőház türelmét még egy pillanatra igénybe venni, mert megfeledkeztem az interpellációnak erről a pontjáról. Itt már, 'ha jól tudom Gál Jenő képviselő úr szóvátette a múltkor, hogy milyen kegyetlenül jártak el ott 48 kisemberrel széniben, hogy egyszerűen lerombolták a házukat és őket kidobták a bérletből. Ez nem így áll. A helyzet az, hogy amikor ezt a birtokkomplexumot hivatali elődöm házikezelésbe vette és ott egy mezőgazdasági üzemet állított be, természetes dolog, nem volt tartható az az állapot, hogy a birtok közepén mindenfelé elszórva egyes parcellákon kisemberek üljenek. Ezért gondoskodott arról, hogy ezek a kisemberek megfelelő kártalanítás ellenében onnan kitelepíttesseinek. Mindegyikkel egyességet létesítettek, senkivel szemben sem alkalmaztak brachiumot. Megvizsgáltam a dolgot és konstatálnom kell, ho^y ezek az egyességek igen gavallérosan kárpótolták azokat a kisembereket, azokért a vityillókért, melyek helyett az újonnan kapott területekein nagyon szép házakat tudnak építeni. Itt tehát abszolút jogosulatlan az a vád és az a panasz, mintha atrocitások vagy antiszociális intézkedések történtek volna ezekkel az emberekkel szemben. Csáki ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy mern? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Büdhler József képviselő úr interpellációjára halasztást kért. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. I 5. ülése 1938 március 29-en, szerdán. Következik Turchányi Egon képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz az idegenforgalom fejlesztésének gazdiasági alimentálása körül tapasztalható visszásságok tárgy álban. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az idegenforgalmi, beszerzési, utazási és szállítási rt. mennyire akadályozza idegenforgalmunk fejlesztésének kellő alünentálását? Turchányi Egon.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Turchányi Egon: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az idegenforgalom általános kérdésével való foglalkozás során ütköztem bele az Ibusz. Rt. gazdálkodásába. Ennek az összeütközésnek nyomán az a gondolat kelt fel bennem, hogy iparkodjon az ember itt akármilyen pártpolitikafeietti, közgazdasági érdekű problémával foglalkozni, a vége mindig az, hogy utálatos dolgokba ütközik bele. Engem kötelez az Ibusz. Rt. ügyeivel való foglalkozásra az a korábbi megállapításom, hogy az Ibusz. Rt. koncessziói, szerződései, monopolisztikus helyzete és érdekképviselete ebnen az országban legnagyobb akadálya az idegenforgalom fejlesztésének. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Kötelez továbbá az, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr azt a kifogást, amelyet múltkori interpellációmban az Ibusz-szal szemben általában emeltem, nagyjából vádaskodásnak minősítette. En pedig súlyt helyezek arra, hogyha itt felállók, akkor mindig alaposan beszéljek. Első beszédemtől kezdve itt még senki egy megállapításomat meg nem cáfolta és most is igazolni akarom, hogy a múltkor alaposan beszéltem. Végül kötelez engem erre a közérdek szolgálata, mert közérdeket látok az Ibusz. ügyeinek feltárásában. A mandátumról ugyanis azt tartom, hogy az utasítás a közérdek szolgálatára, minden téren. Lehet, hogy vannak, akiket hasonló adatok feltárásától visszarettentene az a furcsa vélekedés, hogy ebben az országban nem szeretik a leleplezéseket. Magam más állásponton vagyok. Azt tartom, hogy a visszaéléseket elkövetni botrány és nem azokat feltárni. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) Tegnap kaptam megbízóim részére is a kereskedelemügyi miniszter úrtól levelet — sajnálom, hogy nincs itt a miniszter úr, {Felkiáltások a baloldalon: Hol van? — Felkiáltások a jobboldalon: Jön már!) — amelyben kilátásba helyezi, hogy az Ibusz. ügyében a Pénzintézeti Központ revizorát küldi ki. Ez alapon tájékoztattam megbízóimat tegnap, azonban azóta — bár nem a kereskedelemügyi miniszter úrtól — oly értesülést nyertem, hogy a miniszter úr a saját megfontolása alapján szükségesnek tartja a Pénzintézeti Központ revizióján felül, mely csak a banktechnikára és a számszerűségre vonatkozik, egy sokkal nyomatékosabb vizsgálatot elrendelni és erre Jakabffy miniszteri tanácsost küldi ki. (Helyeslés. — Payr Hugó: Jó kézben van!) Ezt az intézkedést mindenesetre megnyug-